BezárLak beszámoló

Valószínűleg találkoztál már olyan játékkal, amit rühelltél és az őrületbe kergetett, olyan nehéz volt. Persze nem a jó értelemben, mint a Dark Souls, ahol még bocsánatot is kértél a konzolodtól, amiért hibázni mertél, hanem a dolog rossz vonatkozásában, ahol a nehézség a fejlesztők inkompetenciája miatt csúszik el. A nehézséget belőni ugyanis művészet, és nemcsak a megfelelő arányok eltalálásáról van szó, de ott a technikai oldal is, amikor az irányítás rossz vagy éppen a körítés túl sok. Ugye ismerős a platformjáték, ahol századszorra próbálod átugrálni magad egy adott pályaszakaszon? Vagy a point & click kalandjáték, ahol jobb híján tanácstalanul pixelvadászol, hátha meglesz a megoldás?

Mindezt azért boncolgattam, mert a room escape játékok - talán éppen a videojátékos gyökereik miatt - hasonló gyermekbetegségekben szenvednek. Most, hogy végigjártunk hat-hét ilyen helyet a Gamekapocs Houdini-alakulatával, azonnal észrevesszük, mi rombolja a szabadulás élvezeti értékét: a tematizálatlan, random körítés még csak simán elveszi a kedvünk a játéktól, mert nem tudjuk beleélni magunkat, de a kétségkívül költséghatékony, mégis sokszor szerencsétlen “berendezzük a pincét a garázsban talált lomokkal”-koncepcióval is illene már szakítani. És persze ott a nehézség, amit három szobából egyszer, ha sikerül eltalálni...

A BezárLak ezek után kellemes csalódás volt, bármilyen tételt húzattunk vele, zökkenőmentesen lefelelt belőle. Hogy sorban haladjak: a történet szerint egy Las Vegas-i kaszinóban jártunk, onnan kellett kiszabadulnunk. Pókerasztal, kártyalapok mindenfelé, zsetonok szétszórva a szoba különböző pontjain, és bár látszólag minden a helyén volt, amint elkezdtük mozgatni a berendezési tárgyakat, egyre több fejtörőbe, kérdőjelbe futottunk bele, a szoba fokozatosan elkezdte megmutatni a rejtett arcát. Ami különösen érdekes, hogy a kaszinós atmoszféra nem pusztán díszletként szolgált, hanem aktív szerepe volt a játékban. A fejtörőknél rendre előkerültek a már említett kártyalapok és zsetonok, a dobókockák, és végre a pókertudásunknak is hasznát vettük - már azok után, hogy néhány éve még besörözve eljátszottuk minden pénzünket az osztálytársunk házibuliján.

Érdemes megemlíteni, hogy a BezárLak a változatosság kedvéért nem egy pesti bérház pincéjében lett berendezve, mint a room escape játékok kilencven százaléka, hanem egy budai kertes ház egyik szobáját alakították át a tervezők. Persze amikor éppen egy szobából szabadulnál, marhára mindegy, hogy milyen épületben van, nem is szempont, mindenesetre tanulságos volt látni, hogy InGen GPS-t kapcsol a helyszín megtalálásához - mert hát a Budapest belvárosa és a tizenegyedik kerület közötti Nyíregyháza-Zalaegerszeg távolságot nyilván autóval kellett megtenni. Ettől függetlenül hozzátenném, hogy minket speciel egy ponton alaposan megviccelt a földszinti szoba a sok pince után, szóval valamit azért mégis nyom a latba a helyszín. Majd meglátjátok.

Berendezés. Ha úgy tűnt volna, helyesbítek: nem vagyok elkötelezett ellenzője annak, hogy a szabadulós játékok tervezői lomtalanításokról halásszák össze a szobájuk berendezését, sőt fifikásnak sem tartom magam, mászok és kúszok bárhova, részegen akár a kettőt egyszerre is meg tudom csinálni. Viszont annak tényleg semmi értelme, hogy felesleges kacatokból álló szemétdombon furakodjak át és félhomályban tapogassak a megoldás után. Ennek a műfajnak a legnagyobb zsonglőrje kétségkívül az ExitPoint: ott a srácok mondhatni zseniálisan passzintották össze ezeket a cuccokat, a berendezés letisztult maradt, miközben a szoba szürreális hangulatához kiválóan passzolt a sok lehasznált tárgy. Imádtam!

A másik véglet a BezárLak által is képviselt IKEA-irány, amikor friss bútorokból építik fel a környezetet. Noha itt fennáll annak a veszélye, hogy a szoba túlságosan steril marad, de pedig kínodban levakarod az asztal aljáról az otthagyott árcímkét, a BezárLaknál teljesen jól működik: egy kaszinónak pont ilyennek kell lennie, tisztának, modernnek, a letisztultság pedig segít abban, hogy csak a játékra fókuszálj. Igen, bármit találsz a szobában, az hozzátartozik a játékhoz, és pontosan erre van szükség.

Mert persze ez nem jelenti azt, hogy a játék egyszerű lenne, sőt. A BezárLak kifejezetten nehéz pálya, célszerű négyen nekimenni, és az sem árt, ha mind a négyen játszottatok már ilyen játékot. Elkél majd a tapasztalat, hiszen az apró-cseprő dolgokat itt rutinból ki kell ráznod magadból, hogy utána maximálisan a nagyobb fejtörőkre koncentrálhass. Ezek összetettségéhez hasonlót nem is láttunk korábban, valódi kihívást jelent mindegyik, és hogy visszakanyarodjak a cikk elejéhez: nem, egyáltalán nem szívatósak, gondolkodással mindenre rá lehet jönni. Külön piros pont jár azért, hogy a szabadulós játékok rákfenéjét, a játékosokat sarokba szorító tervezési hibákat itt sikerült elkerülni. Nincs annál bosszantóbb, mikor a játék első perceit felölelő lázas kutatásban lebontod a fél helyszínt - és vele együtt a későbbi feladványok megoldásait is...

Hiba? Talán a segítségrendszer. Az ExitPoint óta nem láttam olyan szobát, ahol a játéknak ez a része igazán jól lett volna kitalálva. Mert segítség persze itt is van, de igazából semmi extra: kintről figyelnek titeket kamerákon keresztül, ha elakadtok, hangosan kell kiabálni, hogy segítsenek, ők pedig megpróbálnak titeket a helyes útra terelni. Ezzel szemben az ExitPoint megoldását szabványosítani kellene: a rendelkezésre álló egy órában tíz percenként megnyomhattok egy kapcsolót, amire válaszként egy olyan fotót kaptok, ami arra céloz, merre kellene tovább keresgélnetek. Egyszerű, praktikus, hagy kihívást a játékban, és persze korlátozott számban érhető el, ami szerintem a legfontosabb, elvégre ellenkező esetben a játékosok magukat fosztják meg a játék szépségétől, ha folyton segítséget kérnek.

(update: Rosszul írtam, a segítségkérés nem bekiabálással működött, egy táblát kellett felmutatni a kamerának, és akkor segítettek. Csak hát a GK-csapat rebellis típus, úgyhogy mi kiabáltunk.)

Ettől eltekintve a BezárLak az egyik legjobb pálya azok közül, amit az elmúlt hónapokban végigjátszottunk, izgalmas, pörgős és rengeteg kihívást nyújt. Első alkalommal még ne ezt válaszd, mert izzasztó lesz, viszont ha már belejöttél a szabadulásba, mindenképpen látogasd meg, nem fogsz csalódni. Az fix, hogy mi nyomon követjük majd a tervezők további munkáit is.

(Ja igen, percekkel a vége előtt, de kijutottunk!)