Holnapolisz filmkritika

  • Írta: Shifty
  • 2015. június 4.
  • george clooney, holnapolisz, kritika, tomorrowland
Merész húzás a Walt Disney-től, hogy a '90-es évek családi filmjeinek hangulatát modern köntösbe csomagolta, hogy aztán némi nosztalgiával tekintsen vissza a múltba. A Holnapolisz mégis gyermeki optimizmussal száguld a jövő felé.

Futószalagon gyártott képregények adaptációi, régi klasszikusok leporolt újragondolásai vagy folytatásai jellemzik a mai filmipart. Mi pedig két kézzel habzsoljuk a popcornt, miközben ezek a tucatfilmek csakis arra építenek, hogy minél látványosabb, minél monumentálisabb pusztításokkal, vészjósló jövőképpel és sajnos üres, semmitmondó tartalommal nyújtsanak gyorsan felejthető szórakozást. Eközben pedig teljesen feledésbe merültek a '90-es éveket jól jellemző, önfeledt családi szórakozást ígérő, spielbergi és Walt Disney-logós, mondanivalóval megtöltött mesék. Az eredeti ötletből táplálkozó Holnapolisz pont ezt a bájos, optimizmustól duzzadó, gyermeki kalandot idézi meg. És hiába építkezik klisékből, idejétmúlt ötletekből, mégis meglepően friss és üde színfoltja tud lenni az idei mozis kínálatnak.


Holnapolisz egy olyan hely, ahova csakis a legnagyobb elmék kapnak meghívót. Ebben a meseszerű városban ugyanis nincsenek visszatartó fékek, a fejlődést nem akadályozzák olyan gátak, mint például a politika. Itt minden az innovációról szól, a képzelet kiterjesztéséről, az álmok megvalósításáról. Így esik meg, hogy a történet elején az ifjú Frank Walker (George Clooney), egy szárnyait próbálgató feltaláló is invitálást kap. Az egyik munkája kapcsán azonban valami balul sül el, a hibát pedig egy lázadó és álmodozó tinédzsernek, Casey Newtonnak (Britt Robertson) kell helyrehoznia. Ebben lesz segítségére egy rejtélyes kitűző, amivel térben ugorva, bárhol és bármikor Holnapolisz futurisztikus városában találja magát. Casey pedig lebilincselő utazásra indul, hogy kiderítse, pontosan honnan is származik és mire is képes új szerzeménye.


Brad Bird nem először bizonyítja, hogy képes hangulatos családi filmeket készíteni. Eddig leginkább animációs filmekkel, mint például A hihetetlen családdal vagy a L'ecsóval mutatta meg, nem csak a gyerekek, de a gyermeklelkű felnőttek nyelvén is kitűnően ért. A Holnapoliszban pontosan ez a vonal köszön vissza, a gyermeki naivitás, az álmodozás, az optimizmus ereje hajtja előre hőseinket, hiszen ők tényleg feltétel nélkül hisznek abban, hogy ilyen erények birtokában jobbá tehetik a világot, és bármilyen akadállyal is kell szembesülniük, garantáltan találnak rá megoldást. Ebből pedig egy olyan izgalmas kaland kerekedik, amiben mindvégig a Walt Disney-re jellemző pozitív és vidám életszemléleten van a hangsúly.


A Holnapolisz pedig bőven ad időt a néző számára, hogy rácsodálkozzon a látottakra, hogy ismét előtörjön belőle mélyen megbújó gyermeki énje. Pedig az eredeti ötletek mögött valójában nem rejlik sok újdonság, sőt, igazából nyugodtan kijelenthetjük, hogy a történet a Walt Disney-történeteket mindvégig jellemző, jól ismert karakterekkel és végkicsengéssel rendelkezik. Közben pedig látványos, de abszolút nem hivalkodó üldözésekkel, ötletes lövöldözésben és kikacsintásokban gazdag boltos jelenettel, némi misztikummal lendül előre a sztori. Egyszóval a Holnapolisz egyszerre nosztalgikus és jövőbe tekintő. Előbbi leginkább hangulatában, karakterei jellemében tükröződik, utóbbi viszont a mondanivalójában, ugyanis a minket körülvevő, mindennapi, globális problémákat helyezi középpontba.

A film utolsó harmada mégis kettétöri az addigi lelkesedést, a naivitással fűszerezett átélés pedig óriási pofonnal küldi padlóra a nézőt. Holnapoliszba megérkezvén ugyanis váratlanul elmúlik az a varázs, ami végigkíséri Casey és Jack útját. A film ezen pontján mintha elveszett volna a lendület, a kreativitás és nem maradt más, mint a kötelező optimista szólamok elmormogása, a film nem klasszikus értelemben vett főgonosza motivációjának ismertetése, a probléma megoldásához szükséges végkifejlet beteljesítése. A suta lezárás pedig pillanatok alatt szertefoszlatja álmainkat, hazavágja az izgalmas felütést, az ötletes középső szakaszt.


És ezt azzal is nehéz megmagyarázni, hogy szokatlanul hosszúra lett nyújtva a film első két harmada, így nem maradt idő a befejezés kreatív megvalósítására. Mégis úgy érezzük, hogy az utolsó fél óra csak arról szól, hogy a rendező kihúzhassa listájáról a kötelező családi filmek fő paneljeit. A Holnapolisz tényleg egyik ámulatból ejt minket a másikba, reményteli kalandot ígér, aztán pont attól foszt meg, amit több mint egy órán keresztül belebegtet. Az orrunknál fogva vezet, megbabonáz, majd csúnyán becsap.

Mégis fantasztikusan nosztalgikus hangulat övezi a filmet, de közben arról sem feledkezik meg, hogy már nem a '90-es években járunk. A filmre jellemző visszafogottság minden pillanatban tetten érhető, nem csak a forgatókönyv, de Holnapolisz letisztult ábrázolása is erről tanúskodik. Igazi időutazásban lesz részünk, ugyanis egyszerre repít el minket a múltba és a jövőbe. Mert nem csak arra emlékeztet minket, hogy húsz évvel ezelőtt milyen szuper mozik hozták össze a családot, hanem arra is, hogy van élet a képregényekből készült alkotásokon túl, és úgyis lehet mondanivalót ötletes történetbe csomagolni, hogy az egyszerre szóljon mindenkinek.

Szóval mégis nehéz rá haragudni, úgyhogy az utolsó korty kóla nem azt a célt szolgálja majd, hogy leöblítsd a film végi csalódott szájízt. 

Gamekapocs értékelés: 7
IMDB: 6,9
Rotten Tomatoes: 50% 

Holnapolisz
Eredeti cím: Tomorrowland
Rendezte: Brad Bird
Írta: Brad Bird, Jeff Jensen, Damon Lindelof
Szereplők: Britt Robertson, Hugh Laurie, George Clooney, Kathryn Hahn, Pierce Gagnon, Lochlyn Munro, Monique Ganderton, Chris Bauer
Zene: Michael Giacchino
Játékidő: 123  perc
Magyarországi premier: 2015. május 28.

10.
latis666
A kritika hol dicséri hol lehúzza összességében az írás alapján sokkal rosszabb filmet vártam. Szerencsére kellemesen csalódtam. Jó poénok jó ötletek voltak benne. Nagyon Disney-s volt de nyilván ők ilyen filmeket csinálnak.
9.
Spectrum
#8: Jó kérdés. :-) A művészet mindig is a valóságot igyekszik megragadni, játszani azzal, kifejezni, tükrözni és/vagy felülmúlni.

SPOILER
A történet egy pontján levert a víz, annyira erőteljes volt az üzenet. És valóban: végső soron milliárdok engedik meg, hogy néhányan tömjék a zsebüket, és azért tart a világ itt, ahol. Élni és élni hagyni - sajnos inkább: szemet húnyni és cinkosan összekacsintani.
8.
Red-E-Kamp Van
#7: Talán SPOILER!
az én emlékeim szerint 3-4 évig volt csak ott.még gyerekként visszatért ahol most mi vagyunk.
azt hiszem nem is tudta egészen felnőtt koráig a lányról, hogy robot.
de ezekben tényleg nem vagyok teljesen biztos, majd dvd-kor újranézem.
az igaz, hogy a szemfüles toborzó beszivárogtatta a fiút és gyakran működnek is a kivételek. (én aztán nem vagyok pedáns szabálykövető). de attól még aki valóban, dönt, -dr house- ő akkor és ott nem bólintott rá, a szívszorító monológja ellenére sem.
Biztos vagyok benne, hogy bekerült volna a fiú, csak még érettebben.
Pl emiatt a végével egyáltalán nem vagyok kibékülve, amikor elküldték a kisgyereket a dolgukra.nem a beszűkült látókörű szülőm generációjában hiszek, de azért nem is ovisokban.
betudtam annak, hogy disney és emiatt nem fújtam fel túlzottan.
!Spoiler fin!

Jó üzenetek voltak a filmben, mint általában a legtöbb filmben is, de ugye ki kell kaparni, majd átszitálni a lényeget.
Shakespeare szerint Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő..
itt pedig jön a kérdés. ha a világunk hazug látszat, akkor az igazság a művekben rejlik?
7.
Spectrum
#6: SPOILER
Hm.... De hát a kisfiú épp hogy kapott meghívást, méghozzá a toborzó robottól. És ott is élt sokáig Holnapoliszban.
Amikor pedig elküldték Holnapoliszból, az sem azért volt, mert elégedetlenek lettek volna a tudásával (sőt, még a gépet is az ő algoritmusai működtették), hanem az volt az indoklás, hogy kiégett, kiveszett belőle a remény.
Szóval fontos, hogy legyen brilliáns elme ÉS álmodozó egyaránt, és a toborzók feladata volt, hogy ezeket az embereket felismerjék.
6.
Red-E-Kamp Van
#5: nem értek egyet.
TALÁN SPOILER,NEM TUDOM!
a kisfiú az elején hatalmas álmodozó volt, mégsem kapott meghívót, még ha okos volt, sem. a szerkezete nem működött megfelelően. ennyin múlt neki.
nem az álmodozók hozták létre az ottani rendszert és nem is ők egyengették.
az pedig, hogy a film felületes üzenete megint a "yolo elvrendszert" reklámozza és a mindennek ellen sipítozókat élteti, azzal kezdhetnének már valamit.
épp azon tanakodtunk barátnőmmel, mikor néztük, hogy mi rosszak vagyunk-e, mert szinte minden filmben a gonosz karakter motivációja a legértelmesebb és igazabb, ahogy ebben is.
TALÁN SPOILER VÉGE!
5.
gduck
Az idei év eddigi legjobb filmje, kenterbe veri a sok szemetet! Igazi szórakoztató fil KOMOLY mondanivalóval.

- A film végéről szóró kritikával messze nem értek egyet!
- "ahova csakis a legnagyobb elmék kapnak meghívót" ez nem így van, inkább úgy fogolmaznék, hogy az álmodozók akik "nem zombiként" élik az életüket ;)
4.
Benjago
Jó film volt, de lehetett volna jobb is :)
Nálam is 7/10
2.
Red-E-Kamp Van
Nekem tetszett a film, főleg ahhoz képest, hogy nem ilyen volt az elképzelésem.
Azt hittem nagyobb hangsúlyt kap majd a világvége és úgy a világok maguk.
A főszereplő lányból túl sok volt.
Bár részletesen már nem is emlékszem a filmre így napok elteltével, csak arra hogy végül is tetszett.
1.
Extol
Láttam a trailert a tévében, vegyesek az érzéseim ezzel kapcsolatban
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...