Fear the Walking Dead sorozatkritika

  • Írta: zoenn
  • 2015. október 9.
  • első évad, fear the walking dead, kritika, sorozat
Felejtsd el, amit a The Walking Deadben eddig láttál. A spin-off a fertőzés kirobbanására koncentrál Los Angelesben, új szereplőkkel élhetjük át, ahogy a világ összeomlik. A koncepció szokatlan, de örömünk nem lehet felhőtlen.

Figyelem! A cikk spoilereket tartalmaz!

A The Walking Dead-széria sikere mindmáig töretlen, az AMC pedig nagyon jól látta, hogy az univerzum elbír a hátán egy melléksorozatot is. Ezzel a készítők két legyet üthettek egy csapásra: egyrészt valamivel csillapíthatják a rajongók éhségét a hatodik etapig, másrészt olyan szemszögből mutathatják be az eseményeket, amit eddig homály fedett. A Fear the Walking Deadben ugyanis az egész hóbelevanc előzményeit ismerhetjük meg, noha a pontos kiváltó okokat most sem részletezik. Helyszínünk Atlanta vadregényes tája helyett a nyugati part metropolisza, Los Angeles, ahol kínos gyorsasággal omlik össze a társadalom, és már semmi sem lesz olyan, mint régen. A showrunnernek, Dave Ericksonnak esze ágában sem volt egy tök ugyanolyan sorozatot csinálni, amit már láttunk egyszer. Már csak azért sem, mert hat epizódban kellett elmesélnie a történetet, és sokkal kevesebb büdzséből gazdálkodhatott. Zombihentből erős hiány mutatkozott, cserébe drámából kaptunk többet – az arányok nem feltétlenül nyerik el a rajongók tetszését.


A történet teljesen életszagú: adott egy családapa, Travis Manawa, aki élettársánál, Medisonnál találta meg a boldogságot. A nőnek van egy heroinfüggő fia, Nick, és egy lánya, Alicia, aki folyton a telefonján lóg – még nem teljesen fogadták el a férfit, de majd az idő mindent megold. Travis elvált ember, korábbi feleségével, Lizával is tartja a kapcsolatot, hiszen saját gyermeke, Chris kissé problémás alkat, nem mindig fűlik a foga a hétvégi találkozókhoz. A szürke hétköznapok azonban nem tartanak sokáig, elvégre a járvány kirobban, a helyzet napról napra súlyosbodik, emberek őrjöngve támadnak másokra, a kormány pedig titkolózik, és nem úgy tűnik, mintha épkézláb megoldása lenne a problémára – ebből a szempontból kifogástalan a Fear the Walking Dead. Szereplőink persze nyugtatják egymást, hogy minden meg fog oldódni, de nem. Travis így a saját lábára áll, úgy dönt, egyesíti az új és a régi családját, aztán meg sem állnak a sivatagig. Hozzájuk csapódik még a mexikói Salazar-família, miután a családfő, Daniel az utcai zavargások idején menedéket nyújtott Travisnek a borbélyüzletében. Amikor a hadsereg karantén alá vonja a városrészüket, még nem sejtik, hogy csapdába kerültek.


A szűkre szabott évadhossz nyilván sokkal tempósabb történetmesélést vetített előre, de ne legyünk naivak: így is a szükségesnél több időt fordítottak alapozásra. Itt van mindjárt a pilot, melyben a hangulatos bevezető után csak a karakterek bemutatása ment, jó sokat kellett várni, míg szereplőink az első járkálóval találkoztak. Aztán a sorozat felénél már a vesztegzár alá került kertvárosban toporogtak a hőseink, szinte már vártam a kijózanító pofont: igen, nem véletlenül hurcolja el a hadsereg a problémás alakokat. Értem én, hogy a Fear the Walking Dead egy karakterközpontú dráma, de itt hat részről van szó - nem tudom, hogy bólintottak rá a döntéshozók, hogy egy teljes epizód viszonylagos nyugalomban teljen el? Azért az utolsó két részre összekapták magukat a készítők, a zárás pedig olyan, amilyennek lennie kellett: pergős, feszült, harcból és járkálóból sem volt hiány, és hőseink végre rájöttek arra, hogy a túléléshez csak magukra számíthatnak. Bár ez csak tűzoltásként fogható fel, nem egyetlen részre kell tartalékolni az izgalmakat. Szintén kihagyott ziccer a nagyváros: monumentális, felülnézetből mutatott zűrzavart nem láthattunk a sorozatban, pár helyszínen zajlanak az események és az utolsó rész kivételével egy árva tömegjelenetet sem kaptunk - már megint az a fránya költségvetés. Ennyi erővel egy kis faluban is játszódhatott volna az egész az Isten háta mögött, az sem tűnt volna fel.


Ami a színészek teljesítményét illeti, eléggé vegyesek az érzéseim. Talán Cliff Curtist bírtam a legjobban, az apa az utolsó pillanatokig reménykedik benne, hogy a helyzet megjavul, öt rész után viszont kijön belőle az állat, és puszta kézzel szinte agyonveri azt, aki a családját veszélyezteti. Az oldalbordával, Kim Dickensszel nincs baj, ahogyan Rubén Bladesszel sem – az utóbbi a sorozat meglepetése. Daniel még legénykorában megtanulta, hogy lehet kicsikarni az igazságot másokból, sötét múltjában kitanult dolgokat most kamatoztathatja: szemrebbenés nélkül kínoz meg másokat azért, hogy a hozzá közel álló személyeket védje. Az utódok pedig… nos, én úgy látom, hogy az összes fiatal egytől-egyig elszomorítóan játszik. Alycia Debnam-Carey, azaz Alicia, aki folyton a fertőzött barátja után sír, szép guvadt szemekkel mered előre, arcáról semmi érzelmet nem lehet leolvasni. Frank Dillane pedig úgy dülöngél és hadonászik, mintha Jack Sparrow kisöccse lenne. Csakhogy Frank játéka nem vicces, ráadásul az alkotók elintézték az elvonási tüneteket azzal, hogyha szedi a pirulákat, akkor a sivatagig kutya baja nem lesz. Egy drogosnak ennyi édeskevés. Lorenzo James Henrie-ről inkább nem is írnék hosszabban – bárgyú, értetlen tekintetétől a hideg is kirázott. Lázadó jellem, ami miatt bajba is kerül a második részben, amúgy meg egy nyálas nebáncsvirág.


És a többiek? A Salazar-család női szekciója egyelőre csak díszletként van jelen. A mama sorsa nem volt kérdéses, Ofelia pedig vagy valakinek a szeretője lesz, vagy gyorsan elhalálozik, elvégre a papa sem tudja sokáig megvédeni. Travis exnejét alakító Elizabeth Rodriguez jól visszaadta a kötelességtudó ápoló szerepét, de amikor a világ összeomlik és menekülni kell, nincs hely és idő az elesettek pátyolgatására, a finisben aztán be is igazolódott a gyanúm. Hozzátenném, karaktere első blikkre szimpatikusabb nekem Medisonnál is. Végül aztán befutott a favorit, Victor, a kifogástalan megjelenésű színesbőrű üzletember, aki hamar átlátja a helyzetet, és piszkos stiklikkel a saját malmára hajtja a vizet. Colman Domingo megnyerő stílusa szinte üde színfoltként hatott a fiatal garnitúra esetlensége mellet, ráadásul komoly szerepe volt a menekülésben is. A Fear the Walking Dead egyik legnagyobb hátránya az anyasorozattal szemben, hogy jóval kevesebb szerethető egyénnel operál. Ettől még nincs kizárva, hogy a második évadra megváltozhat a véleményem (lásd, mi lett Carlból odaát), elvégre a hat rész alig pár napot, hetet ölel fel, így érhető, hogy Travis kivételével nem is vacakoltak a jellemfejlődéssel.


Számtalan film dolgozta már fel a zombiapokalipszis kirobbanását, az AMC új sorozatának csak néhány apró részlet kellett ahhoz, hogy tudatosítsa bennünk, itt a világvége. Először csak a közműszolgáltatások mennek el, nincsenek információk, az emberek tanácstalanok, megkezdődnek a rendbontások, a bátrabbaknak még kutyasétáltatásra is jut ideje. Nehéz felfogni, hogy a társadalmunk pengeélen táncol, és ha beüt a baj, úgy omlik össze, mint a kártyavár. Egy kicsivel okosabb forgatókönyvvel és feszesebb rendezéssel sokkal többet ki lehetett volna hozni a témából, bár így sem voltam elégedetlen. Oké, a készítők sem az akcióra mentek rá, bár ha az utolsó részben nem rohamozzák meg a támaszpontot és helyette megint csak egy helyben toporogtak volna, én bevallom, a finálé után elkaszáltam volna az egészet. Sok múlt a tisztességes párbeszédeken, amivel nem is volt gond, de azért jó párszor rezgett a léc (és itt megint a gyerekek lógtak ki a sorból).


Hiába szereted az eredeti szériát, nem biztos, hogy azt kapod a Fear the Walking Deadtől, amit vártál. Egészen az utolsó részig járkálókat csak nyomokban tartalmazott, és egyelőre az ellenszenves szereplőkből van több. Ettől eltekintve engem el sem lehetett rángatni a képernyőtől, az akciómentes koncepciót lassan befogadta a gyomrom, és közömbösségemet is levetkőztem pár rész után. A technikai oldal a széria kifogástalan, az operatőr értette a dolgát, és szépen eljátszott fényekkel és az árnyékokkal is – hatáskeltésből jelesre vizsgázott a sorozat. Most ott tartok, hogy kíváncsian várom, hogy merre visz a szereplők útja (az szinte biztos, hogy az abigéles kitérő után a szárazföldön folytatódik a kaland). Ha a stáb megfogadja a kritikákat és nagyobb sebességre kapcsol, vagy legalábbis eltalálja az arányokat, akkor pont azt a sorozatot kapjuk, amit korábban megígértek, az első évadot pedig útkeresésnek könyveljük el.

Kedves producerek! Jól bejáratott márka ez, nem szabad sajnálni azt a fránya zöldhasút! Hiánypótlóként érdemes vetni egy pillantást a websorozatra, Rickék hatodik nekifutását pedig már nem is említem, úgyis tudjátok.

Gamekapocs értékelés: 7/10
Metascore: 66
Rotten Tomatoes: 79
IMDB: 77

Fear the Walking Dead, első évad
Alkotók: Dave Erickson, Robert Kirkman
Rendezők: Adam Davidson, Kari Skogland, Stefan Schwartz
Írók: Charlie Adlard, Tony Moore, Jack LoGiudice, Meaghan Oppenheimer, Marco Ramirez, David Wiener
Szereplők: Cliff Curtis, Kim Dickens, Frank Dillane, Alycia Debnam-Carey, Mercedes Mason, Lorenzo James Henrie, Rubén Blades, Elizabeth Rodriguez, Colman Domingo
Zene: Paul Haslinger
Fényképezte: Michael McDonough

15.
atroll1
#11: Azért az aranyos, hogy péntek este fél 12kor nincs jobb dolgod, mint itt kommentelni, de azért osztod az ész, hogy nincs életük :-D
14.
tomy88trance
Részben egyet értek, részben nem. Nekem a szereplők közül 4 is szimpi és jól játssza a szerepét szerintem, ez a 4 : Alicia ,a drogos tesó,(bár eleinte vele nem voltam kibékülve,de szerintem fejlődik) , Colman és Salazar, a főszereplők nekem olyan bárgyúak ,semmilyenek, most a végére kezd talán megjönni Cliff és tűnik fel neki,hogy szerepe van. Simán mehetnének mellékszereplőknek sajnos. Igen én is kicsit hiányoltam abból,hogy lássunk még az említett civilizáció összeomlásáról pl egy távoli káosz látképet. Bár volt egy kis utcai csetepaté ,de azt majdnem el is felejtettem :D Igen talán,ha egy kicsit több idejük lett volna a készítőknek ,hogy több részes legyen a sorozat akkor ki lehetett volna ebből többet is hozni,de azért nem olyan rossz ez, kíváncsian várom a folytatást és,hogy mi lesz.
12.
medson
#11: Mesélj pajtás, hogy függ össze az élettelenség és az hogy szeretünk egy sorozatot? :)
11.
Ez az egész zombis dolog MEH. Most komolyan, nincs nektek életetek ? Akkor inkább menjetek Battlefrontozni ... :DDD
10.
zoenn
#9: Az utolsó részre nyilván többet költöttek, de a sorozat többi részében nagyon érezhető volt a low-budget. A katonaság kertvárosi jelenlétét is elintézték egy osztaggal és két humwee-vel. A zavargásoknál egyetlen utcát mutattak csak szinte. Az apa kivételével a karakterek szvsz. nem fejlődtek sehova. Oké, Slazar papa titkon egy kínzómester, de a gyerekek ugyanolyanok, mint az első részben.

Én is a TWD-vel ellentétes sorozatot vártam, de a jobban ki kellett volna jönnie a nagyvárosi káosznak. Nagyon kevés helyszínen játszódott az egész sztori.
9.
Scat
Spoileres komment

Ez a kritika hagy maga után némi kívánnivalót. Azt írod:
"A showrunnernek, Dave Ericksonnak esze ágában sem volt egy tök ugyanolyan sorozatot csinálni, amit már láttunk egyszer."
Mégis, ahogyan látom, számodra ez a legnagyobb probléma. Kevés volt a hent? Lásd a felső mondatot. Nem volt olyan globális az apokalipszis? Lásd fentebb.
A szerplők jellemzése is elég felszínesre sikerült egyes esetkben, mintha a harmadik rész után már nem is láttad volna őket.

Egyébként a hiányolt, nagyvárosi totálok is megtalálhatóak a sorozatban, gondoljunk csak az utolsó rész autókázására, vagy mikor fél Los Angeles lángokban áll, amit nagyobb totálban kábé be sem lehetett volna mutatni.

A szereplők so-so, Alicia eyecandy-nek simán jó , és a harmadik rész után már szóba sem kerül a barátja. Travis egy piszok idegesítően naiv, idealista fickó - a járkálók még emberek, a sereg értünk van, stb -, én szurkoltam annak, hogy valahogy kiírják a sorozatból. Hála az égnek az utolsó részre már tököt növesztett magának. Remélhetőleg így is marad.
Salazar papa baromi jó volt, nála talán kicsit át is estek a ló túloldalára, mert bár tetszett, hogy senkiben sem bízott és tudta, mikor, mi fog történni, de ennyire pragmatikus ember egy apokalipszisben nem létezhet - gondolok itt a "2000 járkálót vezetek a bázishoz" mutatványára.
Strand szerintem sokak kedvence lesz/lett, a titokzatos, higgadt, magabiztos karakterek általában ezt vonzzák magukkal, hiszen bennük még sok a lehetőség. Remélhetőleg nem csinálnak belőle egy amerikai psycho-t.
Megjegyzem a TWD-nél nem csak Carl, hanem Carol-ból is olyat hoztak ki, amit az első szezonban el nem hittem volna, szóval a fenti cikk felvetése teljesen jogos.

Nekem tetszett a sorozat, ahogyan összeomlik a társadalom , elképesztően jellemzőnek tartottam, hogy egy ilyen esetben, mikor holtak járkálnak az élők közt, a többségnek az lesz a problémája, hogy a rendőrség "túl erőszakos". Az mondjuk mókás volt, hogy a tüntetők között sétáltak a járkálók is, kis hasonlat a társadalommal sodródó egyénekről.

Örülök, hogy nem hasonlít a TWD-re, hiszen minek nézném meg ugyanazt még egyszer? Szívesen néztem volna tovább, hogyan omlik össze a civilizáció, azok voltak a legjobb részek. Megjegyzem egyébként, hogy a showrunnerrel készített interjú alapján minden évadnak más lesz a témája, ami nem egy idegesítő fő gonosz köré fog összpontosulni – álá kormányzó.
Amúgy végén én ott fogtam a fejem, mikor a bázist védő katonák, automata tüzeléssel, richtig csak a drótkerítést találták el, azon keresztül lőni, hogy pár járkáló is meghaljon, képtelenség volt számukra. Azon csodálkozom, hogy olyan sokáig tartott ledönteniük a kerítést, hogy a kis csapatnak volt ideje keresztül-kasul bejárni az épületet.
8.
FreeKatana
Hát nagyon nem azt kaptuk, amit ígértek. A Fear lényegében csak abban különbözik az eredetitől, hogy itt bepillantást nyerünk egy még működő Los Angelesbe családi problémákkal meg, ami ilyenkor szokásos. Aztán egy erős vágás, és egyszer csak vége mindennek. Egyedül néhány hajléktalangyilkos zsaru és egy "zavargás" köti össze a két eseményt. Semmi összeroppanó társadalom, menekülő emberáradat, fosztogatás, a katonaság nem vette fel senki ellen a harcot a kormány és a média teljes kussban. Semmit nem jelentenek be a lakosságnak. Semmi, ami a kitörés kezdeti időszakával járna/járhatna.
Sajnos a költségvetés is tehet róla, hiszen hangyaf*sznyi helyszíneken játszódik. Néha már valamiféle zombis kamaradráma benyomását keltette az egész.
De akkor is... mintha 1 nap alatt végigsöpört volna a vírus az egész városon. Márpedig hatalmas városról beszélünk. Ez még a gagyi Wolrd War Z-s szuperzombikkal is nehezen lenne hihető, nem hogy a klasszikus csoszogósokkal. A kilencedik napon nem egy halott városban létrehozott zónában kellene csücsülniük és kutyát sz*ratni, hanem még bőven a dolog sűrűjében lenni. És nem is a Janit játszó katonák köré írni a sztorit, akik elviszik a gyenge láncszemet a húsdarálóba. Nem értem, hogy az ehhez hasonló filmekben/sorozatokban miért kell mindig két végletben ábrázolni a katonákat. Vagy csúnya gonosz hatalomnak, vagy balf*sz amatőröknek, akik se taktikázni se célozni nem tudnak. Hál' az égnek itt mindkettőnek eleget tettek. Vagy oké legyen. Kész a zóna, minden gond nélkül elkerítették magukat, senki és semmi nem zavarta meg az építést. Elszigetelődtek, de kint tomboljon LA többi része. Öljenek, haljanak. A menekülő túlélők próbálják áttörni a kaput menedék reményében. Sikerüljön is nekik. A szereplőink lépjenek olajra, és jobb híján váltsák valóra az eredeti tervüket. Ne pedig a Való Világot játsszák. A látkép is annyiból állt, hogy az autópálya kifelé vezető szakaszán kocsisorok álltak, meg itt-ott valami gomolygó füsttel égett, ezen felül pedig tök üres és steril minden.
Nézzünk vissza egy akármilyen filmet a témában. Kaptár első részének utolsó jelenete? De elég csak a fősorozat Atlantás jeleneteit megnézni. Az utcákat. Minden a káoszról árulkodik, roncsok, hullák elhagyatott katonai védvonalak, gépfegyverállások még tank is volt. Emlékeztek az első részre? A kórházra? Beszédes jelenet szavak nélkül.
A világ, legalábbis Los Angeles az állapota szempontjából gyakorlatilag két rész alatt eljutott oda, ahol az eredeti kezdett az első résszel, pedig ott eltelt vagy két hónap. Másik dolog a szereplők... Ez a Sziklaarcú Curtis nekem valahogy nem a szívem csücske. Nem is annyira a karakter, hanem maga a színész. A többiek se nagyon érdekeltek, míg az eredetiben Lincoln az első pillanattól szimpatikus volt, és tudtam aggódni érte, sőt majdnemhogy mindenkiért, hiszen elég jó volt a casting. Meg ugye elég durva cold opennel kezdett, ami talán ide se ártott volna. Breaking Bad pl. többször is alkalmazta, és mindig nagyon hatásos volt, ha más nem, az rögtön odaszegezi az embert, hogy megnézze az aktuális részt.
A karakterek megkedvelésében az se segített, hogy ennyire önzőnek lettek megírva. Például, amikor ott hagyták a zónát senkinek nem szóltak a Cobaltról, csak mert, amikor kellett volna, azok nem mertek szembeszállni állig felfegyverzett katonákkal, akiktől amúgy is biztonságot reméltek, nem pedig lázongással voltak elfoglalva. És még jól nyitva is hagyták a zóna bejáratát, mikor leléceltek. A bázison pedig eszük ágában se lett volna kiengedni az embereket, ha azok nem mondják meg viszonzásul, hogy merre ment a drogos Voldemort, meg az egyetlen érdekesnek tűnő karakter, aki úgyis hamar ott hagyja a fogát, mert a fekák halnak meg először. Kb. annyira embertelenek voltak, mint az eredeti sorozat főszereplői az ötödik évadra, akiknél legalább magyarázat, hogy az átélt események hatására változtak meg ennyire. Az egész sorozat egyetlen értékelhető húzása a hajós ötlet, ami bennem is felmerült már jó párszor. Pár éve írok egy novellát a témában, és ott például ez a kitűzött cél. Elérni a tengerhez és keresni valami úszó házat, vagy hajót. Ezért tudtam azonosulni az öltettel. Az egyik legjobb módja lenne a védekezésnek, csak rettentő elszigetelt, eseményektől mentes. Szóval a sorozattól ne is reméljétek, hogy ez sokáig fog tartani, ha egyáltalán feljutnak arra a hajóra. Ha mégis, akkor jön egy nagy ugrás pár hónappal később, amikor is a hajó léket kap/elfogy az ellátmány/megtámadják más túlélők, és jöhet a kerüljük a városokat meg keressünk menedéket recept, ami nem baj, hiszen gyakorlatilag ebből áll a zombis téma -és nem hittem volna, hogy egyszer ilyet írok zombifanatik létemre- de ha így lenne, ezért felesleges volt új sorozatot indítani a TWD univerzumban. Nem vagyok egy akciómániás ember, sőt kifejezetten szeretem a TWD azon részeit, amikor lassabb tempóban folynak a dolgok, hiszen ott már minden lecsillapodott, ráadásul szándékosan kerülik a városokat is. A Fearben viszont pont az ellenkezőjének kellene történni. Vártam volna egy kis akciót, hiszen papíron ez a legpörgősebb szakasza az efféle katasztrófának, különösen egy Los Angeles méretű városban. Ha az egész évad ennek a felvezetésére épült volna akkor rendben volna, talán sok is lenne az akció jelenlegi mennyiségégben. De nem így van, hiszen a harmadik részre már minden teljesen el van b*szódva. Instant világvége.
Sajnos látszik, hogy igazából nem tudtak mit kezdeni a kitöréssel, pedig a témában van potenciál. Ezért is vártam annyira a FTWD-et. Mint jó zombifan, maradok, ameddig tart a sorozat, de már nem leszek olyan lelkes, mint amikor az első évadot vártam.
6.
Tr4nCe
#5: Chinook sry. Befejeztem! :D Módosítás gombot! :)
5.
Tr4nCe
#4: Ha már nagyon szőrözni akarok, a Chynocon is kellett volna lennie egy pár M-134-nek, ami szinte minden alkalommal támogat egy Apache, vagy Super Cobra. :)
4.
Tr4nCe
#3: Arról nem is beszélve, hogy a toronyban egy darab LMG vagy HMG nem volt...mégis hogy akarják megvédeni..A Humveek a rajtuk levő M60-al meg hirtelen eltűntek. :)
3.
Tr4nCe
Szerintem nem volt rossz. Voltak benne hibák, melyik sorozatban nincsenek..
A kis srác picsogós volt, a kislány meg faképű, szerintem teljesen rendben volt, hisz valóban vannak ilyen emberek is a világegyetemben. Ami engem jobban zavart, az a mindenki hülye, csak a főszereplők nem...ne mondja nekem senki, hogy csak nekik tűnik fel, hogy elment a hadsereg. Sőt, még a többiek szeme előtt hajtanak ki az autókkal, amikor elvileg autóhasználati tilalom van...csak bambán nézik, meg kutyát sétáltatnak..epic. Az utolsó részben az a sok csillió zombi hogy került oda...minden támaszponton végeznek felderítéséket, járőröket. Ennyi zombi csak feltűnt volna..Ezeket nem nézzük, szerintem rendben volt!
2.
Samu
Én pont az ellenkezőjét érzem, az első öt rész olyan felesleges és vontatott volt nekem, hogy majdnem nem néztem meg a végét. Szerencsére megnéztem és végre hozta amit kellett volna az elejétől. Önzés ide-vagy oda, ez a drámasorozat pont erről szól. Ha a helyében vagy a szereplőnek, és egy nagyon közeli szeretted van bezárva, akkor mit teszel meg és mit nem, hogy változtat ez a jellemeden? Rég nem a zombihentelés a lényege ezeknek, hanem a maradék emberiség vagy épp embertelenség bemutatása. És persze, hogy nem úgy fognak mindíg dönteni, mint ahogy én vagy más döntene, ettől egyediek a karakterek, amin aztán lehet bosszankodni.
(spoiler in) Én például azon is felhúztam magam amikor a pisztolyt a földön hagyta a pofánvert katona gyerek mellett, vagy, hogy úgy menekültek a járkálók elől, hogy jó ideig egy rohadt ajtót se húztak be maguk után... (spoilr out)
Apróságok, bosszantanak, de ez teszi érdekessé. Nem volt egy nagy sorozat, de érdekes volt annyira, hogy kiváncsi lettem a folytatásra.
1.
McDuff
az utolsó rész nekem nagyon nem tetszett de bizonyára ezzel egyedül leszek.
az eddigi szépen felépített,lassan kibontakozó történetet,ahogy átmegy földi pokolba az egész jól hazavágták olyan logikátlan döntésekkel hogy (SPOILER) kiengedünk 2ezer zombit csak azért hogy megmentsünk egy vkit,nyírjanak ki csomó katonát akik eddig védték a seggünket,itt,már az elején ennyire átmentek önzőbe. azért még Rick-ék is vártak az ilyen húzásokkal pár évadot. (SPOILER VÉGE)
értem én hogy mindig megkapják hogy nincs elég akció meg izgalom,de ezzel most nagyon átestek a ló túloldalára,éreztem az izzadság szagot, a megfelelni akarást! a kevesebb néha több...
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...