Figyelem! A cikk spoilereket tartalmaz!

A The Walking Dead-széria sikere mindmáig töretlen, az AMC pedig nagyon jól látta, hogy az univerzum elbír a hátán egy melléksorozatot is. Ezzel a készítők két legyet üthettek egy csapásra: egyrészt valamivel csillapíthatják a rajongók éhségét a hatodik etapig, másrészt olyan szemszögből mutathatják be az eseményeket, amit eddig homály fedett. A Fear the Walking Deadben ugyanis az egész hóbelevanc előzményeit ismerhetjük meg, noha a pontos kiváltó okokat most sem részletezik. Helyszínünk Atlanta vadregényes tája helyett a nyugati part metropolisza, Los Angeles, ahol kínos gyorsasággal omlik össze a társadalom, és már semmi sem lesz olyan, mint régen. A showrunnernek, Dave Ericksonnak esze ágában sem volt egy tök ugyanolyan sorozatot csinálni, amit már láttunk egyszer. Már csak azért sem, mert hat epizódban kellett elmesélnie a történetet, és sokkal kevesebb büdzséből gazdálkodhatott. Zombihentből erős hiány mutatkozott, cserébe drámából kaptunk többet – az arányok nem feltétlenül nyerik el a rajongók tetszését.


A történet teljesen életszagú: adott egy családapa, Travis Manawa, aki élettársánál, Medisonnál találta meg a boldogságot. A nőnek van egy heroinfüggő fia, Nick, és egy lánya, Alicia, aki folyton a telefonján lóg – még nem teljesen fogadták el a férfit, de majd az idő mindent megold. Travis elvált ember, korábbi feleségével, Lizával is tartja a kapcsolatot, hiszen saját gyermeke, Chris kissé problémás alkat, nem mindig fűlik a foga a hétvégi találkozókhoz. A szürke hétköznapok azonban nem tartanak sokáig, elvégre a járvány kirobban, a helyzet napról napra súlyosbodik, emberek őrjöngve támadnak másokra, a kormány pedig titkolózik, és nem úgy tűnik, mintha épkézláb megoldása lenne a problémára – ebből a szempontból kifogástalan a Fear the Walking Dead. Szereplőink persze nyugtatják egymást, hogy minden meg fog oldódni, de nem. Travis így a saját lábára áll, úgy dönt, egyesíti az új és a régi családját, aztán meg sem állnak a sivatagig. Hozzájuk csapódik még a mexikói Salazar-família, miután a családfő, Daniel az utcai zavargások idején menedéket nyújtott Travisnek a borbélyüzletében. Amikor a hadsereg karantén alá vonja a városrészüket, még nem sejtik, hogy csapdába kerültek.


A szűkre szabott évadhossz nyilván sokkal tempósabb történetmesélést vetített előre, de ne legyünk naivak: így is a szükségesnél több időt fordítottak alapozásra. Itt van mindjárt a pilot, melyben a hangulatos bevezető után csak a karakterek bemutatása ment, jó sokat kellett várni, míg szereplőink az első járkálóval találkoztak. Aztán a sorozat felénél már a vesztegzár alá került kertvárosban toporogtak a hőseink, szinte már vártam a kijózanító pofont: igen, nem véletlenül hurcolja el a hadsereg a problémás alakokat. Értem én, hogy a Fear the Walking Dead egy karakterközpontú dráma, de itt hat részről van szó - nem tudom, hogy bólintottak rá a döntéshozók, hogy egy teljes epizód viszonylagos nyugalomban teljen el? Azért az utolsó két részre összekapták magukat a készítők, a zárás pedig olyan, amilyennek lennie kellett: pergős, feszült, harcból és járkálóból sem volt hiány, és hőseink végre rájöttek arra, hogy a túléléshez csak magukra számíthatnak. Bár ez csak tűzoltásként fogható fel, nem egyetlen részre kell tartalékolni az izgalmakat. Szintén kihagyott ziccer a nagyváros: monumentális, felülnézetből mutatott zűrzavart nem láthattunk a sorozatban, pár helyszínen zajlanak az események és az utolsó rész kivételével egy árva tömegjelenetet sem kaptunk - már megint az a fránya költségvetés. Ennyi erővel egy kis faluban is játszódhatott volna az egész az Isten háta mögött, az sem tűnt volna fel.


Ami a színészek teljesítményét illeti, eléggé vegyesek az érzéseim. Talán Cliff Curtist bírtam a legjobban, az apa az utolsó pillanatokig reménykedik benne, hogy a helyzet megjavul, öt rész után viszont kijön belőle az állat, és puszta kézzel szinte agyonveri azt, aki a családját veszélyezteti. Az oldalbordával, Kim Dickensszel nincs baj, ahogyan Rubén Bladesszel sem – az utóbbi a sorozat meglepetése. Daniel még legénykorában megtanulta, hogy lehet kicsikarni az igazságot másokból, sötét múltjában kitanult dolgokat most kamatoztathatja: szemrebbenés nélkül kínoz meg másokat azért, hogy a hozzá közel álló személyeket védje. Az utódok pedig… nos, én úgy látom, hogy az összes fiatal egytől-egyig elszomorítóan játszik. Alycia Debnam-Carey, azaz Alicia, aki folyton a fertőzött barátja után sír, szép guvadt szemekkel mered előre, arcáról semmi érzelmet nem lehet leolvasni. Frank Dillane pedig úgy dülöngél és hadonászik, mintha Jack Sparrow kisöccse lenne. Csakhogy Frank játéka nem vicces, ráadásul az alkotók elintézték az elvonási tüneteket azzal, hogyha szedi a pirulákat, akkor a sivatagig kutya baja nem lesz. Egy drogosnak ennyi édeskevés. Lorenzo James Henrie-ről inkább nem is írnék hosszabban – bárgyú, értetlen tekintetétől a hideg is kirázott. Lázadó jellem, ami miatt bajba is kerül a második részben, amúgy meg egy nyálas nebáncsvirág.


És a többiek? A Salazar-család női szekciója egyelőre csak díszletként van jelen. A mama sorsa nem volt kérdéses, Ofelia pedig vagy valakinek a szeretője lesz, vagy gyorsan elhalálozik, elvégre a papa sem tudja sokáig megvédeni. Travis exnejét alakító Elizabeth Rodriguez jól visszaadta a kötelességtudó ápoló szerepét, de amikor a világ összeomlik és menekülni kell, nincs hely és idő az elesettek pátyolgatására, a finisben aztán be is igazolódott a gyanúm. Hozzátenném, karaktere első blikkre szimpatikusabb nekem Medisonnál is. Végül aztán befutott a favorit, Victor, a kifogástalan megjelenésű színesbőrű üzletember, aki hamar átlátja a helyzetet, és piszkos stiklikkel a saját malmára hajtja a vizet. Colman Domingo megnyerő stílusa szinte üde színfoltként hatott a fiatal garnitúra esetlensége mellet, ráadásul komoly szerepe volt a menekülésben is. A Fear the Walking Dead egyik legnagyobb hátránya az anyasorozattal szemben, hogy jóval kevesebb szerethető egyénnel operál. Ettől még nincs kizárva, hogy a második évadra megváltozhat a véleményem (lásd, mi lett Carlból odaát), elvégre a hat rész alig pár napot, hetet ölel fel, így érhető, hogy Travis kivételével nem is vacakoltak a jellemfejlődéssel.


Számtalan film dolgozta már fel a zombiapokalipszis kirobbanását, az AMC új sorozatának csak néhány apró részlet kellett ahhoz, hogy tudatosítsa bennünk, itt a világvége. Először csak a közműszolgáltatások mennek el, nincsenek információk, az emberek tanácstalanok, megkezdődnek a rendbontások, a bátrabbaknak még kutyasétáltatásra is jut ideje. Nehéz felfogni, hogy a társadalmunk pengeélen táncol, és ha beüt a baj, úgy omlik össze, mint a kártyavár. Egy kicsivel okosabb forgatókönyvvel és feszesebb rendezéssel sokkal többet ki lehetett volna hozni a témából, bár így sem voltam elégedetlen. Oké, a készítők sem az akcióra mentek rá, bár ha az utolsó részben nem rohamozzák meg a támaszpontot és helyette megint csak egy helyben toporogtak volna, én bevallom, a finálé után elkaszáltam volna az egészet. Sok múlt a tisztességes párbeszédeken, amivel nem is volt gond, de azért jó párszor rezgett a léc (és itt megint a gyerekek lógtak ki a sorból).


Hiába szereted az eredeti szériát, nem biztos, hogy azt kapod a Fear the Walking Deadtől, amit vártál. Egészen az utolsó részig járkálókat csak nyomokban tartalmazott, és egyelőre az ellenszenves szereplőkből van több. Ettől eltekintve engem el sem lehetett rángatni a képernyőtől, az akciómentes koncepciót lassan befogadta a gyomrom, és közömbösségemet is levetkőztem pár rész után. A technikai oldal a széria kifogástalan, az operatőr értette a dolgát, és szépen eljátszott fényekkel és az árnyékokkal is – hatáskeltésből jelesre vizsgázott a sorozat. Most ott tartok, hogy kíváncsian várom, hogy merre visz a szereplők útja (az szinte biztos, hogy az abigéles kitérő után a szárazföldön folytatódik a kaland). Ha a stáb megfogadja a kritikákat és nagyobb sebességre kapcsol, vagy legalábbis eltalálja az arányokat, akkor pont azt a sorozatot kapjuk, amit korábban megígértek, az első évadot pedig útkeresésnek könyveljük el.

Kedves producerek! Jól bejáratott márka ez, nem szabad sajnálni azt a fránya zöldhasút! Hiánypótlóként érdemes vetni egy pillantást a websorozatra, Rickék hatodik nekifutását pedig már nem is említem, úgyis tudjátok.

Gamekapocs értékelés: 7/10
Metascore: 66
Rotten Tomatoes: 79
IMDB: 77

Fear the Walking Dead, első évad
Alkotók: Dave Erickson, Robert Kirkman
Rendezők: Adam Davidson, Kari Skogland, Stefan Schwartz
Írók: Charlie Adlard, Tony Moore, Jack LoGiudice, Meaghan Oppenheimer, Marco Ramirez, David Wiener
Szereplők: Cliff Curtis, Kim Dickens, Frank Dillane, Alycia Debnam-Carey, Mercedes Mason, Lorenzo James Henrie, Rubén Blades, Elizabeth Rodriguez, Colman Domingo
Zene: Paul Haslinger
Fényképezte: Michael McDonough