Mindhunter sorozatkritika

  • Írta: zoenn
  • 2017. november 23.
Link másolása
Gondoltad volna, hogy a sorozatgyilkosok lényegében tök kedvesek és beszédesek, amikor az elkövetett bűntetteikről kérdezed őket? David Fincher sorozata az emberi elme legsötétebb bugyraiba enged betekintést.

John E. Douglas, az FBI különleges ügynöke könyvet írt a tapasztalatairól. Az egykori túsztárgyaló a hetvenes években fejébe vette, hogy mindenképp érdemes leülni beszélgetni a legvadabb gyilkosokkal, csak azért, hogy megismerjük őket. Így később elkerülhetjük a hasonló bűnügyeket, hiszen az apró jelekből tudni fogjuk, hogy mi viszi rá a gyilkost a rémtettekre. Az újító módszer bürokratikus falakba ütközött, hiszen korábban esze ágában sem volt senkinek cseverészni ilyen gyilkosokkal, örültek annak, hogy elzárhatják vagy villamosszékbe ültetik őket – rengeteg megoldatlan ügy is maradt utánuk.


Szükség volt hát a profilozókra, az olyan nyomozókra, akik képesek feltárni a gyilkos személyiségét, és nagy valószínűséggel a következő lépését is kikövetkeztethetik. A könyv szerencsére a Hetedik, a Zodiákus és a Holtodiglan rendezőjének kezébe jutott - a lehető legjobb helyre. David Fincher a Netflixszel közösen készítette el a Mindhuntert, amely amellett, hogy felkavaró témákat boncolgat, egy igazán megnyerő korhű dráma. Ettől eltekintve a sodró iramú thrillerek kedvelőinek nem fog bejönni, elvégre itt legtöbbször nem is látjuk magát az emberölést, csak beszélnek róla, jó hosszú jelenetek során. De ne ijedjetek meg, ez is elég gyomorforgató lesz!

Főszereplőnk, Holden Ford elsőre talán túl tenyérbemászónak és agilisnek tűnik. Fiatal kora ellenére az FBI Akadémián, Quanticóban oktatja a túsztárgyalás csínját-bínját a hallgatóknak. Emellett van egy saját projektje: kíváncsi arra, hogy milyen pszichológiai okok vezérlik a sorozatgyilkosokat. Épp kapóra jön számára, hogy idősebb ügynöktársa, Bill Tench az ország rendőrségeit járja, hogy ott előadásokat tartson az FBI nyomozási szokásairól. Holden Tench-hez csapódik, szabadidejében pedig meglátogatja a szigorúan őrzött börtönöket, hogy ott sorozatgyilkosokat faggasson.


Ahány szörnyeteg, annyiféle háttér és motiváció. Persze van köztük közös vonás, leginkább a múlt sérelmei. Nem mindegyik teljesen őrült, bár ezt megkérdőjelezzük, amikor Edmund Kemper rezzenéstelen arccal arról beszélt, hogy miért közösült saját anyja levágott fejével. Persze a vezetőségnek egyáltalán nem teszik Holden új módszere, ám a siker később mégis őt igazolja, és lassan megszületnek az FBI első profilozói.

A karakterdráma nagyon erős pozitívuma a sorozatnak. Megismerjük Holden és Bill magánéletét és a negyven évvel ezelőtti állapotokat. Leginkább akkor brillírozik a sorozat, amikor a valóságban is létező sorozatgyilkosokat kapnak mikrofonvégre. Szépen tedd félre a hétköznapi beidegződésedet a krimikkel kapcsolatban, hiszen ritka az olyan sorozat, amelyben ennyire részletesen mennek bele a dolgokba. Ha beférkőzöl egy ilyen pszichopata bizalmába, ne ijedj meg, hogy a találkozó alkalmával kávéval kínál. De ez csak a jéghegy csúcsa, egészen érdekes azzal szembesülni, hogy egy embert mi visz rá a gyilkolásra. Molesztáltak gyerekkorodban? Sokan másokat is, de ettől még nem törünk be másokhoz, hogy agyon verjük őket, nem nyúlva az értékekhez. Szüleid folyton lekicsinylően bántak veled, és vissza akarsz vágni, hogy csak azért is megmutasd nekik, nincs igazuk? Már kapiskálod!


Fincher pedig nagyon jól ért ahhoz, hogy megszerettesse veled a karaktereit, te is úgy érzed magad, ott vagy velük kíváncsi szemlélőként, tágra meredt szemmel szippantva magadba a titkokat. Noha a rendezőzseni csak az első két és az utolsó epizódot dirigálta le, követői szépen megtanulták a leckét, talán nem olyan dinamikusak a jelenetek, de az atmoszféra így is elsőrangú. Külön öröm, hogy kellő alapossággal alkották meg a hetvenes évekbeli viszonyokat. Még a mellékszereplők is odateszik magukat, a nevesített gyilkosok megszemélyesítése több hetes felkészülést követelt meg a színészektől, hogy a legapróbb rezdülésüket is hitelesen adják vissza.

„Nézz le rám, és egy őrültet fogsz látni! Nézz fel rám, és az uradat fogod látni! Nézz a szemembe, és meglátod önmagad!” – mondta Charles Manson, aki 1969 nyarán kilenc embert öletett meg szektatársaival. Mondandója nagyon is igaz a Mindhunterre, ha vevő vagy erre a nézőpontra, olyan pszichés titkokra derül fény, amelyek kicsapnák a biztosítékot a legtöbb embernél, de ha nem tanulnánk belőlük, még mindig középkori módszerekkel üldöznék az elmebetegeket. Nagyon érdekes sorozatról van szó, amely lassú tempója ellenére is végig be tud rántani, és folyamatosan éberen tartja az érzékszerveinket. Még szerencse, hogy ez csak az első fogás volt, a második évad előtt már zöld az út!

Gamekapocs értékelés: 8/10

Mindhunter
Showrunner: Joe Penhall
Rendezők: David Fincher, Andrew Douglas, Asif Kapadia, Tobias Lindholm
Írók: John Douglas, Mark Olshaker, Joe Penhall
Szereplők: Jonathan Groff, Holt McCallany, Hannah Gross, Anna Torv, Cameron Britton
Zene: Jason Hill
Fényképezte: Erik Messerschmidt, Christopher Probst
Évadok száma: 1
Epizódok száma: 10

7.
7.
Yanez
#4: Most pörgetem a Megtorlót, egyszerűen zseniális!!!
4.
4.
felegyi
Punisher kritika várható? Elég szépen összerakott iparos munka lett az is.
2.
2.
louie
Az év újonca. Holden szimpatikusan kezd, de Tench karaktere lett az, akit konkrétan megszerettem. Az érdekes témán, profi tálaláson és remek karaktereken kívül ő az oka annak, hogy baromira várom a folytatást. Zseniális jelenete van a feleségével az évad vége felé.
1.
1.
felegyi
Ajánlották a spanok, ez a kritika viszont meggyőzött! Még ma teszek is egy pilot próbát.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...