2017 legjobb horrorfilmjei

  • Írta: zoenn
  • 2018. január 6.
Az elmúlt év sem szűkölködött hátborzongató filmekben, igaz, a legnagyobb sajnálatunkra a független vonal kicsit háttérbe szorult. Azért összeszedtünk egy top 15-ös listát, amely tényleg a legerősebb darabokat tartalmazza.

Essünk túl a nehezén: 2017-et nem a horror éveként tartjuk majd számon. Bármennyire is kerestem, nem találtam olyan kaliberű mély alkotásokat, mint amilyen 2016-ban a Green Room és a The Witch volt. Sőt, az ígéretes független filmek is háttérbe szorultak, pedig az elmúlt éveket egyértelműen ezek uralták, ellenben a nagy stúdióknak sikerült néhány kommersz, de élvezhető darabot kiszenvedni magukból. A résztvevők számát is meg kellett nyirbálnom, így idén csak egy top 15-ös listával szolgálhattam.

Lássuk, milyen alkotások maradtak ki a legjobbak közül! Gore Verbinski újra horrort készített, Az egészség ellenszere (A Cure for Wellness - trailer) hűen idézi a Kör rendezőjének képi világát. Adva van egy szanatórium, ahol piszkos titkok lappanganak, de az alkotás sajnos túl sablonos volt ahhoz, hogy maradandó legyen. Darren Aronofsky Anyám! (Mother! - trailer) című alkotása egy szimbólumokkal teletömött, nehezen értelmezhető botrányfilm. Emellett alig befogadható, viszont kiváló alapanyag a vitákhoz és számos értelmezése lehet.


Én mindenképp megtekintésre ajánlom a Csadoros vérszívó rendezőnőjének új filmjét, a The Bad Batch-et (trailer) is, amely egy posztapokaliptikus világban játszódó, lassú és vontatott exploitation Ana Lily Amirpourtól. Főszereplőnőnk a kannibálok karmai közül menekül meg, majd szépen bosszút áll a Jason Momoa karaktere által vezetett brigádon. Szintén a kihagyhatatlan kategóriában indul a Csontok és skalpok rendezőjének új alkotása, a Brawl in Cell Block 99 (trailer), amely nem igazán horror, viszont az egyik legbrutálisabb börtönfilm, amit láthatunk. A főszerepben Vince Vaughn brillíroz, aki már a True Detective második évadában is bebizonyította, hogy jól áll neki a nehézfiú szerepe, elvégre minden adottsága megvan hozzá. A történet szerint egy családjának élő drogfutár a rácsok mögé kerül. Békés nyugalomról szó sincs, elvégre ki kell vívnia, hogy átkerüljön a szigorúan őrzött részlegbe. Sok csont eltörik, mire sikerülni fog.

15. Boldog halálnapot! (Happy Death Day)

Tree beképzelt egy csaj, aki csak saját magát szereti. Miután egy egyéjszakás kaland után felébred, élete gyökeres fordulatot vesz. Olyan érzése támad, hogy ezt a napot már átélte egyszer. És igen: egy álarcos gyilkos szépen lemészárolja a lányt, majd ismét újdonsült pasija ágyában találja magát, így kénytelen újra és újra átélni ezt a szörnyű napot. Időközben persze egyre közelebb kerül támadójához, és az időhurok csak úgy érhet véget, ha leleplezi a gyilkost.


A film egy iszonyatosan irritáló anyag, amely a megszokott slasher normákat követi, nem sokat tesz hozzá a recepthez. De hiába utáljuk kezdetben Tree-t, egy idő után mégis szimpatizálunk vele, ráadásul a rejtélyt is sikerült érdekessé tenni. Gondoltad volna, hogy az egyik Paranormal Activityt jegyző Christopher Landon képes lesz lekötni és mosolyt csalni az arcodra? Trailer.

14. Annabelle 2 (Annabelle: Creation)

Végre egy olyan folytatás, amely érezhetően jobb az elődjénél. Ehhez csak a svéd származású David F. Sandberg kellett, aki tavaly a Lights Outtal tette le a névjegyét Hollywoodban. Az Annabelle 2-ben tisztességesen felmondta James Wan leckéjét, előzményfilmnek tökéletes. Egy vidéki házban Samuel Mullins játékkészítő mester lányának elkészíti a címszereplő babát, ám Bee egy autóbalesetben elhuny. Tizenkét évvel később egy csapat árva gyerek költözik a birtokra, ám hamar kiderül, hogy ott valami nem stimmel.


A gyerekszínészek derekasan helytállnak, ám arról már nem tehetnek, hogy a forgatókönyv nem áll meg a lábán, és egy idő után leül a sztori. Nyomokban kimondottan ügyesen bánnak a kamerával, és olykor tényleg a frász kerülgeti a nézőt. Az atmoszféra lehetett volna fenyegetőbb is, de így sem lehet okunk panaszra. Trailer.

13. The Belko Experiment

Egy teljesen elzárt irodaépületben elszabadul a pokol. Egy nap csúcsidőben minden kijáratot elzárnak, odalent pedig egy csapat fegyveres felszólítja az embereket, hogy meg kell ölniük egy bizonyos számú alkalmazottat, különben ők halnak meg. Az óra pedig ketyeg. A film teljesen komolyan veszi magát, a trükközők látványosan fűbe harapnak, így mindenki komolyan veszi a fenyegetést. Ahány szereplő, annyiféle vérmérséklet. A felsőbb vezetés itt is magához szeretné ragadni a hatalmat, a gyáva aktatologatók behódolnak, a törtetők pedig az erős karakterekhez dörgölődnek. Pont úgy történne minden, mint a valóságban.


Főleg az antipatikus arcok miatt élvezetes móka a The Belko Experiment, a script feszes, az árulások már nekünk fájnak, s a végén igazi vérfürdőbe torkollik az egész. A Wolf Creek írója, Greg McLean ötletes embertanulmányt vezényelt le A galaxis őrzőiről elhíresült James Gunn forgatókönyvéből. Nem magyaráztak semmit túl, csak arra hívja fel a figyelmet, hogy szorult helyzetben a legtöbb emberbe egy szemernyi empátia sem szorul. Trailer.

12. Better Watch Out

Alapjáraton egy karácsonyi horrorkomédiával van dolgunk, amelyben egy fiatal fiú a lakásban összezárva marad csinos bébiszitterével. A lányról hamarosan kiderül, hogy egy igazán pszichopata alkat, aki nem riad meg attól, hogy beverjen néhány koponyát. Ahogyan a fiú, Luke sem teljesen az, mint ami elsőre látszik, de a többi szereplő is kimondottan rohadék figura. A Better Watch Out csak eszközként nyúl a kifacsart karácsonyi hangulathoz, és bemutatja, hogy a gyerekek is lehetnek koravén fifikás alakok, akik bármire képesek.


Mivel gyakorlatilag egyetlen helyszínen, egy házban játszódik az egész, az operatőrre nagy feladat hárult, de végül sikerült változatos képi világot megalkotni. A vérrel finoman bánnak, ettől eltekintve végig hihető marad a film, nem csap át ripacskodásba. Ami a legjobb, hogy olyan izgalmakat tartogat, hogy végig erősen markolnunk kell a szék karfáját. Chris Peckover fekete humorral átitatott szatírája kötelező lehet, ha keményebb filmre vágysz az ünnepek alatt. Trailer.

11. Élet (Life)

Ami nem sikerült az Alien: Covenantnak, azt a Life kisujjból hozta. A történet szerint egy csapat űrhajós bizonyítékot talált a földönkívüli élet létezésére. Először meg kell bizonyosodniuk arról, hogy a termetes féregre emlékeztető valami nem káros az emberre, ezért a Föld légkörétől távol, egy űrállomáson vizsgálják meg a létformát. Ahogy az már sejthető, hogy a lény cseppet sem békés, ráadásul okos is, így a legénység csakhamar a túlélésért küzd majd.


A Zombieland írója, Rhett Reese és a Védhetetlen, valamint a 44. gyermek rendezője, Daniel Espinosa egy végletekig precíz sci-fi horrort rakott össze Jake Gyllenhaal, Rebecca Ferguson, Ryan Reynolds főszereplésével. Klasszikus csak azért nem lesz belőle, mert a produkció nem lép túl a sablonokon, a fordulatok már messziről integetnek felénk, és hiányzik belőle a kellő mélység. Viszont a fényképezés és az alakítások simán elviszik a hátukon az egész filmet. Trailer.

10. The Void

Egy rendőr, Daniel az éjszaka közepén egy drogos srácra bukkan járőrözés közben. A kisvárosban nem megszokott az ilyen, a sértett halálra van rémülve és valami elől menekül. Főszereplőnk a kisváros kórházába viszi a fiút, ám hamarosan egy titokzatos társaság veszi körbe a létesítményt, a néhány fős személyzet és pár orvosi ellátásra szoruló helyi polgár csapdába esik. Nem is gondolják elsőre, milyen nagy bajban vannak, igazi lovecrafti borzalom leselkedik rájuk.


A kanadai író-rendező páros, Jeremy Gillespie és Steven Kostanski nyíltan adózik a nyolcvanas évek biohorrorjai előtt a The Voiddal. Mintha a Carpenterre jellemző fordulatokat nyakon öntenék Cronenberg testi mutációkon átesett rémeivel. Szereplőink lassan, de biztosan elveszítik józan eszüket, miközben egy titokzatos kultusz munkálkodik a háttérben, de a falakon belüli fenyegetések sem elhanyagolhatók. Sötét és baljós atmoszférában kimondottan erős a film, hűen idézi a klasszikusokat, ráadásul mindent CGI nélkül, tehetséges maszkmesterek közreműködésével. Trailer.

9. 1922

Míg az elmúlt évtizedekben egy kezünkön meg tudtuk számolni a tisztességes Stephen King-adaptációkat, addig 2017-ben rögtön három alkotás is az élmezőnyben végzett. Ebben komoly szerepe volt a Netflixnek is. Az 1922 King azonos című novellájából készült, és egy szemernyi természetfeletti elem sincs benne. A gonosz itt az emberi természet és lélek sötét oldala. A főszereplő Wilferd hálátlan feleségével és gyerekével él egy farmon a 20. század harmadik évtizedében, ahol csak kemény munkával lehet érvényesülni egy olyan családnak, ahol a legnagyobb vagyont a termőföld jelenti. Az anya azonban el akarja adni a birtokot és a városban kezdene új életet, ám ennek a férj nem örül. Fiával elhatározzák, hogy megölik az asszonyt, hogy megőrizzék eddigi szegényes életüket.


A bűntudat hamarosan elkezdi emészteni Wilferdet, ráadásul gyereke is elhidegül tőle, a csonka család elindul a lejtőn. Hamarosan elméje is megtréfálja a férfit, szellemeket lát, hiába könyörög Istennek, hogy bocsásson meg neki. A korhű díszletek, a parádés fényképezés és hangulat miatt kiemelkedő alkotás az 1922, Thomas Jane tapsot érdemlően hozza a megcsömörlött családapát. Egy igazi, elkerülhetetlen tragédia az egész, s mint ilyen, képes könnyeket csalni az arcodra, ugyanakkor a lassú melankólia végig átjárja a filmet, és te is a hatása alá kerülsz. Trailer.

8. Farkasnász (Hounds of Love)

Végül Ausztrália is hozzáadta a maga remekművét a listához. A Hounds of Love egy igaz történetet dolgoz fel. Az 1980-as években egy koszos kisvárosban, Perth-ben egy sorozatgyilkos pár garázdálkodik. Autójukkal fiatal lányokat rabolnak el, hogy otthonukban megkínozzák, így dobva fel amúgy sem lagymatag szexuális életüket. Egy nap a talpraesett Vickit szemelik ki, ám a lány nem törődik bele sorsába. Miután a szabadulási kísérletei csődöt mondanak, egymás ellen fordítja elrablóit. Hiába a közös titok, a házaspár közti ellentét szinte kézzel fogható - csak egy apró szikra kell, hogy az egész lángra kapjon. Mindketten rendkívül összetett személyek, számos átélt sérelemmel a hátuk mögött, ha Vicki okosan sakkozik, talán újra láthatja a napfényt.


Ben Young belsőségek nélkül is egy feszült filmet alkotott, a fülledt és koszos kertvárost lassú képekkel és ütős zenékkel prezentálja, ahol még az emberek még szabadon sem lehetnek boldogok. Igazán a drámai vonal sokkal erősebb, persze így is kapunk nem kevés izgalmat és megaláztatást az arcunkba. A szerelem elsősorban áldozathozatalról szól, te mit tennél meg, csak azért, hogy elkápráztasd szíved választottját? Vajon foggal-körömmel ragaszkodnod kell egy olyan kapcsolathoz, amelybe már amúgy is léket vert az élet? A történet abszolút hihető, s a maga egyszerűségénél fogva sokkolja a nagyérdeműt. Trailer

7. The Devil’s Candy

Fura vagy sem, Sean Byrne legutoljára 2009-en örvendeztette meg az unikumra vágyó horrorrajongókat a The Loved Onesszal. Hogy miért kellett ilyen sokat várni a legújabb filmjére, az rejtély. Viszont kétségkívül megérte, hiszen a The Devil’s Candy nem csupán egy üres home invansion, bizony van ott mélység is. Adva van egy átlagosnak nem mondható família: az apa egy metálzenét imádó festő, aki egészen elborult képeket készít. Alapvetően az anya tartja el a családot, lányuk, Zooey elsősorban az apjára ütött. Éppen most költöztek egy olyan házba, ahol korábban már történt néhány bűneset. A korábbi lakó, Ray nem tudja elviselni, hogy az egykori otthonába új arcok költöztek, minduntalan ott ólálkodik körülöttük.


Azt hihetnéd, hogy innen csupán arról szól a film, hogy Ray elkezdi terrorizálni a családot, pedig nem. Szereplőink igazán összetett személyek, a The Devil’s Candy pedig a zene, a festészet és a Sátán kapcsolatát feszegeti. Előbbi kettő akár a gonosz eszköze lehetne, de csak a szereplőkön múlik, milyen közel engedik magukhoz. Szerencsére mindnyájan talpraesettek, így hiába lóg a levegőben a tragédia, valahogy mindig sikerül jól kijönniük belőle. A szimbólumokkal teletömött alkotásnak komoly mondanivalója van, ráadásul a soundtrack is nagyon erős (van itt Slayer, Pantera és Metallica is), mindez pedig egyedi hangulatot kölcsönöz a filmnek. Soha nem tudjuk előre, hogy a sátán milyen formában manifesztálódik (őrület, festmény, vagy egy gyilkos?), pont ezért tart végig sakkban. Ráadásul ha a zenei ízlésed is hasonló, akkor duplán jól jársz. Trailer.

6. Gerald’s Game

Mike Flanagannek már bérelt helye van az évvégi listáinkon, nincs ez másként idén sem. Az Oculus, a Before I Wake és a Hush rendezője idén Stephen King novellájából forgatott filmet a Netflixnek. Az egy helyszínen játszódó darabok sorát erősíti a Gerald’s Game, bár Flanagan ezúttal relatíve kis költségvetésből gazdálkodhatott. Az alaphelyzet egyszerűbb már nem is lehetne: Geralt és felesége, Jessie a hétvégi házukba látogatnak, hogy új színt vigyenek széthulló kapcsolatukba. Sajnos a férfi szívrohamot kap, a feleség pedig ott marad az ágyhoz bilincselve. A nőnek nem csupán a fizikai korlátokkal kell szembenéznie, hanem saját démonjaival is.


A rendező mindent kihozott az alapanyagból, amit lehetett. A pár múltját visszaemlékezések formájában ismerjük meg – egyikük sem szent életű, ezt már most elárulhatom. Jessie csak akkor szabadulhat, ha a saját fejében helyre rakja a dolgokat, ehhez pedig nem kevés önmérséklet sem kell. Segítségre nemigen számíthat, mire a gondnokok jönnek, már régen szomjan hal a nő. Ráadásul éjjelente egy torz alak is les rá az árnyékok takarásában – vagy csak a képzelete játszik vele? A korlátok miatt itt elsősorban a színészi alakítások a fontosak, Carla Gugino és Bruce Greenwood pedig derekasan helytáll. Az író kicsit szájbarágósan vezényli le a filmet, viszont remekül játszik a néző érzékeivel, sok esetben csapdába csal, máskor viszont húsba maró erőszakkal operál. Trailer.

5. Tűnj el! (Get Out)

A Get Out derült égből villámcsapásként érte a nagyérdeműt, a fesztiválokon ujjongva fogadták a filmet. Pedig az előjelek nem erre utaltak: amikor egy vígjátékok mellékszereplője azon kapja magát, hogy ő bizony rendezni fog, akkor abból nem sok jól sül ki. Pedig Jordan Peele ránk cáfolt nagyon, amikor saját sztoriját vitte vászonra. A történet annyi, hogy egy szerelmespár női tagja éppen a családjának készül bemutatni pasiját, aki történetesen fekete. Rose számára mindez természetes, ám Chris attól fél, hogy nem fogadják be a szülők. Gyanúját erősíti, hogy amikor megérkeznek, minden nagyon fura. Az öregek és más vendégek túlságosan mézes-mázosok, beszólásaik kétértelműek, de a srác mégsem tud bizonyítékot szerezni.


Chris viszont hajthatatlan. Nyomozni kezd, hogy lerántsa a leplet az igazságról. A forgatókönyv szerencsére úgy van felépítve, hogy végig kétségek közt tart, a legkülönösebb dolgokra is lehet magyarázatot találni – ezzel védekeznek a családtagok is. A rejtély pedig kimondottan fenntartja az érdeklődésünket, egy emberként szurkolunk Chrisnek. Peele pedig két kézzel ontja magából a fekete humort, szépen körül járja a rasszizmus témáját, és nagyon ügyesen korunk társadalmi problémáira reflektál. Ilyen hozzávalókkal pedig a zseniális végeredmény sem meglepetés. Trailer.

4. Nyers (Raw)

A belgák időről-időre képesek nagy dobásokra. A Raw szerencsére formabontó darab, nem igazán lehet besorolni egyetlen kategóriába, azon kívül, hogy egy kannibálfilmről van szó. Az író-rendezőnő Julia Ducournau tökéletesen ráérzett a mai főiskolások elfajzottságára, még ha ezt szélsőséges keretek között meséli el. Nem feszegeti a határokat, bármennyire is ezt sulykolták belénk a bulvárlapok, sőt igazából nekem a szatíra része tetszett, a minimális gore a háttérbe szorult. Justine egy vega csaj, akit a gólyatáborban nyers hússal etetnek. A szelíd, tisztelettudó lány annyira rászokik az emberi hús ízére, hogy mindent megtesz, hogy csillapítsa éhségét.


Természetesen nem a polgárpukkasztás a film valódi célja. Minden egyes vérontásnak hosszasan megágyaz, s olykor még a fekete humor eszközét is beveti. A túlzásba vitt művésziesség gyeplőjét a rendezőnő szerencsére mindig idejében visszahúzza, és a kannibalizmust is felfoghatjuk más függőségek metaforájaként. A baj csak a fiatalok megfelelési kényszeréből fakad, az élvezetek halmozása jelenti az igazi veszélyt. Sokszor nem veszik figyelembe, hogy mindennek komoly következményei vannak. Egy barát elvesztése például nagy tragédia lehet, de Justine ennél is tovább megy. Egyre durvább dolgokba keveredik, hiába lógnak folyton a levegőben az intő jelek. Gyomorforgató persze, de nem úgy, ahogy gondolnád. Alighanem az idei felhozatal legokosabb darabja. Trailer.

3. It Comes at Night

Az előzetesek az idei év legfélelmetesebb filmjét vetítették előre, az elvárások pedig nem igazán teljesültek. Akkor mégis miért csüng a bronzérem Trey Edward Shults első horrorjának nyakában? Mert itt megint a drámai vonal került túlsúlyba. Adva van egy posztapokaliptikus világ, ahol egy vírus agresszív zombivá változtatja az embereket. Az erdő közepén élő család is szigorú szabályok szerint él: nappal csak párban járhatnak, éjszaka bezárják az ajtókat és senkinek nem nyitják ki. Persze a veszély ugye előbb-utóbb rájuk talál.


De tényleg igazi fenyegetésről beszélhetünk? A film elsősorban az emberek közti bizalmatlanságot mutatja be. Ha egyszer benned van a gyanakvás, azt semmi nem irthatja ki belőled, bármit megtennél, hogy megmentsd a családodat. Ha ez az érzés lassan paranoiává és képzelgéssé alakul, akkor már minden odavan. A hangulat ennek megfelelően a végletekig nyomasztó, az alkotók remekül játszanak a fényekkel és az árnyékokkal, mindehhez pedig hiteles színészi alakítások párosulnak. Az a kevés hideglelős rész pedig inkább ajándék, ennél hangsúlyosabb és értékesebb az igazi mondanivaló. Trailer.

2. Széttörve (Split)

Night Shyamalan határozottan visszatért a porondra, a Split pedig igazából egy pszichológiai horror, amely egy 23 személyiséget a fejében hordó skizofrén Kevin kiszámíthatatlanságából fakad. Ez az ember rabol el néhány tinédzser lányt, akik csak akkor szabadulhatnak, ha valahogy kiismerik a férfi fejében lévő személyeket. Lehet, hogy az egyik én, a kilencéves kisfiú segít nekik?


Adva van egy bitang jó forgatókönyv, és azt most tegyük félre, hogy nem mindegyik személyiség kapott játékidőt, csak a hierarchiában legmagasabban állók. James McAvoy szinte tobzódik a szerepében, már az arcmimikájából tudjuk, melyik én került felszínre, még hozzá sem kellett öltöznie. És persze megemlíthető még a mindvégig józanul viselkedő Anya Taylor-Joy, aki képes tisztán látni, ami egy főhőstől roppant lehengerlő. A többi lány pedig nem méltó hozzá. A feszültség végig tapintható Shyamalan művében, de a drámával sem áll hadilábon, bár arra a szükségnél kevesebb idő jut. Trailer.

1. Az (It)

Az idei év nem csupán a Stephen King-adaptációkról szólt, hanem arról, hogyan eresztett gyökeret a nyolcvanas-kilencvenes évek szellemisége a képernyőkön és a vásznakon. A Stranger Things keltette hullámok nem akarnak szétoszlani, tombol a retro láz, a hangfalakból  synthwave dübörög, otthon pedig SNES Minit nyomkodunk. Hosszas vajúdás után végre megszületett az It remake-je Andy Muschietti tolmácsolásában, aki legutóbb a Mama című produktummal tette le a névjegyét. A sztori már ismerős: egy maine-i kisvárosban a lúzerklub tagjai élvezik a nyári szünidőt, csakhogy egyre több gyerek tűnik el a környéken. A srácok nyomozni kezdenek és rájönnek, hogy az eltűnések mögött egy bohócformában tetszelgő entitás, Pennywise áll. Hőseink elhatározzák, véget vetnek a lény ördögi játékának.


Kommerszebb már nem is lehetne a film, pedig az év elején nem mertem volna rá fogadni, hogy a győztes a mainstream kategóriából kerül ki. A helyszín és a körítés hamisítatlanul idézi a kilencvenes éveket, a szereplők tényleg odateszik magukat, egyik sem idegesítő, ráadásul igazán vicces dialógusokat sikerült adni a szájukba. Oké, nem olyan beteg, mint a könyv, de valahol meg kell húzni a határt. A gonosz lényegét pedig profi módon sikerült megragadnia Bill Skarsgårdnak, mellette még a korábbi Krajcáros, Tim Curry is eltörpül. Más idők járnak most, és ezúttal a regény valódi gondolatait is sikerült továbbítania a rendezőnek, ha már az ijesztgetés és a fordulatok egy idő után nem ütnek. Mégis, az egész koncepció képes volt arra, hogy az adott korszak rajongóit pórázon vezesse és felidézze a gyermeki félelmeinket még így harmincon felül is. Ha a folytatás kicsivel merészebb lesz, már nyert ügyük van Muschiettiéknek. Trailer.

+1. Bőrpofa (Leatherface)

Hollywood már másodszor próbál előzményfilmet készíteni a Texasi láncfűrészes mészárláshoz. Ezúttal az egyik legjobb francia horror, az Inside alkotói, Alexandre Bustillo és Julien Maury kaptak lehetőséget arra, hogy bemutassák a Hewitt család büszkeségének eredettörténetét. Négy fiatal szökik meg a fiataloknak fenntartott elmegyógyintézetből, túszként magukkal viszik az egyik nővért is. Kezdetét veszi az ámokfutás, nyomukban egy olyan rendőrrel, akit személyes bosszú vezérel. A társaság rengeteg hullát hagy maga után, majd egy olyan trauma éri az egyiket, ami után emberi bőrt húz az arcára, és mindenkit kettéhasít, aki átlépi a családi farm határát.


Nem értem a filmet övező gyűlölethullámot. Sekélyes karakterek, gyenge forgatókönyv? Hát kérem, az 1974-es eredeti sem bővelkedett összetett szereplőkben és plusz mondanivalóban, leszámítva némi társadalomkritikát. A rendezők tisztességes erőszakparádét tolnak az arcunkba, az antihősök mindegyike gátlástalan alak, talán csak az egyikükbe szorult némi empátia. Bustillóék nem szűkölködnek a vérben, minden egyes halálnem húsba maróan megkomponált, a fordulat pedig engem is meglepett. A Leatherface negatívuma a sekélyes forgatókönyv és a szereplők zavaros motivációja, de ezt simán figyelmen kívül lehet hagyni. Nem minden erről szól. Trailer.  

26.
A Kritikus
A Get Out és a Boldog Halálnapot nagyon jók voltak.
25.
Solomon
1-et se láttam, így átpörgetve a listát, pedig sajnos elolvasni sincs kedvem, pedig biztos jó a cikk.
Engem a horrorok igen hidegen hagynak már filmeket tekintve.
24.
Drazhar
Uhh, a legvártabb várt év végi lista :)

Talán ilyen sem volt még de több, mint a felét láttam már, amit nem abból pótlom a nekem tetszőket. A saját sorrendem:
Tetszett: Split / IT / Better Watch Out / Get Out / Annabelle 2 / Life
(külön kiemelve a BWO mert elképesztően szeretem és keresem is az ilyen különleges darabokat, nem horror, nincs jumpscare, de mégis annyira hétköznapi, hogy akár veled is megeshet)

Rossz:
- Belko Experiment (keveset hoztak ki a témából, ugyanakkor simán van esélye, hogy franchise-horror legyen belőle a vége miatt)
- Void: túl sok minden akart lenni, így leginkább hatásvadász és unalmas lett
- Leatherface: lehet Te nem érted a fanyalgókat, de ez egy szar volt, és nem nyugtat, hogy a '74-es eredeti is szar volt. A 2003-as marad a legjobb eddig.
23.
sloth
Szabadulószoba nem adta? :D
22.
kindzsal
#14: "ráadásul csak a felét tartalmazta az eredeti történetnek, "

Az eredeti TV movie is kozel 4 oras volt igy belefert tobb dolog, viszont ha picit is utana jarnal a dolognak es nem bekohognel mero idiotasagokat tudnad, hogy a mosatni AZnak ez csak az elso resze volt (+ jon a DC) tehat a vegere ez is kb 4 -5 ora koruli lesz, mert 2019 korul jon a folytatasa.

Nem utolso sorban a regi TV film sem tartalmazott mindent (nem is kell neki) en is ugy gondolom, hogy nagyon sokat szedtek ki/masitottak meg, ennek ellenere elvezheto a film szuletett lenyegesen jobb "bohoccal" mint az elodje.
21.
GAMEROD
Látom ismét sikerült összehozni az értelmi triumvirátust.Ha valakik valamivel nem értenek egyet, és nem tudják kulturált formában közölni, azok amolyan megkeseredett pancserek.
20.
kopic
Ennyit mondok: Mártírok
Ennél felkavaróbb horror nincsen.
17.
strangerthingsfan
Köszi a listát Zoenn! Az AZ nagyot ütött nálam, sztem jobb lett mint az eredeti, kevés remake mondhatja ezt el magáról.
16.
elfdefender
Na vegre! Ezt a posztot vartam mar nagyon! Mar azt hittem, nem is lesz:) Koszi!
15.
#14: Mekkora fail kommentet hánytál, grat hozzá.
14.
GAMEROD
Nem nagyon van semmi valamirevaló horror, mind egy kaptafára megy a műfajában. Ráadásul minél nagyobb a hype, annál gyengébb eresztések. Az Annabelle a Conjuring ezredik lerágott csontja, az AZ pedig jóval gyengébb az eredetinél, ráadásul csak a felét tartalmazta az eredeti történetnek, míg az eredetiben bele tudták zsúfolni a felnőttkorban játszódó eseményeket is. A Life-nak is akkor lenne értelme ha lenne folytatása, de alapból nevetséges benne maga a lény is. A Vaksötét nemtom hogy tavalyi vagy tavalyelőtti, annak is nagyobb volt a füstje mint a lángja, abban nincs semmi félelmetes hogy néha megjelenik a trikós pali benne és vaktában lövöldöz. Az 1922 csak sima átlag-thriller. Amik tetszettek az a The Boy és a Like, Share Follow volt. Persze ezek se nagy eresztések de legalább viszi a történet a hátán.
13.
kindzsal
#12: Talan minisorozatkent jobban mukodott volna. ST pedig egy kozepes akciofilm, aminek vajmi koze van a konyhoz. Semmit nem vesztettel.
12.
hadzsime
#11: Ja még annyi, nem gondolom szerteágazóbbnak a filmet, csak valahogy a film könnyebbsége és a hosszú érdektelen részek elhagyása jobban bejött, de ettől még nem rossz a könyv.
11.
hadzsime
#10: Mike apja nekem is hiányzott, de nehéz lett volna megoldani, hogy a filmben történelem órát tartson Derryről. Pár karakternél tényleg örültem volna ha egy kicsit részletesebben mutatják be őket,(Gondolok itt pl. Patrick Hockstetterre akiről elég beteg dolgok vannak a könyvben vagy Eddie Corcoran és a nevelőapja) de ha túl részletesen mutattak volna be mindent az csak elrontotta volna a filmet.
Azon a jeleneten pedig azért ugrálok ennyire, mert undorító, beteges és totál felesleges volt. Nekem hatalmasat rontott a könyvön.
A Setét Torony filmet még nem láttam, de az első könyvet már elolvastam(hosszú félbehagyás után) és sejtem, hogy miért kapott olyan alacsony értékeléseket. Az a könyvsorozat nem filmvászonra való.
10.
kindzsal
#6: Konyvet olvasoknak spoileres lehet:

Csak furcsalom, hogy mindekozben elnyomnak egy csomo fontos szereplot, akinek (pl. MIKE aki ugye az egesz AZ mitologiat felepiti nekik es nem BEN, aki csak szimplan egy tokos dagi kisfiu) teljesen inkoherense valik a film. Nyilvan nekem nehez elvonatkoztatnom a konyvtol, de teljesen kicsavartak karaktereket. Nyilvan nem lehet egy az egyben atultetni a konyvet (talan nem is lehet/kell), de en jobban orultem volna erosebben felepitett es kidolgzoott karaktereknek. Richie-vel egyetertek, bar a filmben sem volt az a "poengyaros". Chud vonallal szinten + filmben megvalosithatatlan lett volna (es konyvben is unalmasnak tartottam en is). A Derry-s leirasok nagy resze azt a celt szolgalta, hogy bemutassak, hogy AZ jelenlete mikepp forrt ossze a varossal (mint ahogy a vegen osszeomlik az egesz). Henry es kis kompaniaja, teljesen elbagatelizalt lett.

Az megjelenitese, megint csak annak annak fontos, aki a horror vonalat kedveli a filmben, pedig ez inkabb a felnovesrol es a gyermeki "valosag" megeleserol szol, mindezt megspekelve egy termeszetfeletti vonallal.

AZ alakjai osszehasonlithatlanok, mert legtobbjuknek meg sem jelenik AZ (ami ugye aztan vegulis osszehozza oket, illetve Henry es a csapata), a mumia meg a lepras (de pl. a megfulladt gyerekek, a madar stb.) ugy ahogy okes volt.

Az a bizonyos jelenet kb masfel oldal szinte a legvegen es valoban felesleges volt szerintem is, de ez van (nem is ertem mit ugralsz rajta).

Nem az a baj, hogy elhagy dolgokat (pl. gyuruk ura: Bombadil Toma), hanem olyan dolgokat hagyott/el forditott/valtoztatott meg ki amik zavarossa tehetik (es teszik is a cselekmenyt).

Vegul valoban ez van, elfogadom, hogy szerinted a film szerteagazobb es jobb mint a konyv. Gondolom a Setet Torony is benne van a top 10 King adaptacioban.
9.
PaprikaJancsi
Ezek közül az Annabelle 2, az Élet, a Tűnj el!, az AZ és a Bőrpofa az amit láttam (igaz az utóbbit már 2018-ban).
Az Annabelle első része a franchise egyik leggyengébb darabja volt, de szerencsére a második (avagy az elő-sztorija) egy teljesen korrekt film volt, nem hozta le a csillagokat az égből, de jó volt.
Az Élet-et én jóval megjelenés után láttam, eléggé le volt húzva, csak azt nem tudom miért. Nagyon jó film volt, rengeteg jó jelenettel, a vége pedig bevállalós volt, aminek nagyon örültem.
A Tűnj el! filmmel nagyon erős utálatom volt, a Star Wars-ot megszégyenítő reklámozás miatt, de később megnéztem, és mind eloszlott. Erős film, és mindenképp a legjobbak közé sorolandó.
AZ-ról meg nincs mit mondanom, nagyon vártam, és fantasztikus film volt, már-már tökéletes. Alig várom a bővítéseket, hogy milyen pluszt tud nyújtani.
A végén pedig a Bőrpofa. Mérges vagyok a filmre, mert egy trash szart vártam, és jobb volt, vagyis inkább jobb lehetett volna annál. Van benne egy csavar, ami teljes mértékben szétzúzza a filmet, nem azt mondom, anélkül is max. 6-7 pontot érdemel, de annyira dühítő, hogy jobb film is lehetett volna belőle.
Horror terén szerintem egy jó évet zárhatunk, és még van mint bepótolnom, főleg a Széttörve az amire kíváncsi vagyok.
8.
RangerFox
Nekem nagyon nem tetszett az IT. De a Raw-t mindenkinek ajánlom.
6.
hadzsime
#5: Nem hiszem, hogy gondjaim lennének, csak más az ízlésünk.
A rettenetesen összetett könyvet King, szokásához híven túlnyújtotta és tele rakta olyan részekkel, amik egyáltalán nem tudtak érdekelni. Annál a bizonyos jelenetnél(amire semmi szükség nem volt) pedig komolyan fontolgattam, hogy abbahagyom.
Szerintem a film sok dolgot jobban csinált mint a könyv és olyan dolgokat hagyott el, amikre alapból semmi szükség nem volt, ezért is gondolom, hogy jobb mint a könyv. Nem akarok mindent felsorolni de azért pár dolog:
-Krajcáros alakjai ijesztőbbek voltak, mint a könyvben,
-Itt nem kellett végigszenvedni Stephen King Teknősbéka/Chüd rituálé/NemtudodFelfogniÚgyhogyPókkéntLátod és az ilyen és ehhez hasonló agymenéseit,
-Richie a könyvben egyáltalán nem volt vicces, de a filmben minden mondatán be lehetett szarni
-Végül pedig az hogy itt nem erőltették Derry történetét az arcodba.

Én szeretem Stephen King néhány könyvét, de a film valahogy jobban megfogott. Ez van.
5.
kindzsal
#4: Ha szerinted a film lekorozi, az amugy rettenetresen osszetett konyvet, akkor gondok vannak. Elvezheto a film a maga kifacsart modjan (nagyon sokszor olyan erzesem volt tole, hogy paneleket dobalnbak egymas melle mininalis osszefuggesek nelkul), de Skarsgard valami brutalisan hozta a Krajcarost, imadtam minden pillanatat, egyszeruen kurva eros volt a jelenlete es a szineszi jateka.
4.
hadzsime
Nálam az AZ vitt mindent. Már többször is újranéztem és egyszerűen nem tudom megunni. Mielőtt láttam a moziban, a könyvet is elolvastam és szerintem a film simán lekörözi(és hála égnek nincs benne az a bizonyos jelenet).

Az It Comes at Night-ot pedig senkinek sem ajánlom. Arra számítottam hogy valami rejtélyes horror lesz, erre az egész film egy zs kategóriás dráma volt, amit horrorként próbáltak eladni.
3.
zoenn
#1: A '74 már a Bőrpofára vonatkozik :D
2.
thelegendary
Benéztem, a második dátum a +1 es film. Sorry érte! Bár tegyük hozzá: +1 a legnézhetetlenebb alkotás az előző év termései között!
1.
thelegendary
Pici hiba, kedves Cikkíró! Az AZ a 80 as években játszódik. :)
1974?
A regény maga 1986.09.15. én debütált.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...