Sikoly filmkritika

  • Írta: Shifty
  • 2022. február 1.
Link másolása
Huszonöt évvel a Woodsboróban történtek után Ghostface ismét lecsap, de ezúttal nem Sidney Prescott a kiszemelt áldozat, hanem Sam Carpenter, aki egy régóta rejtegetett titok miatt kerül célkeresztbe.

A 90-es évekre a slasherfilmek csillaga már jó ideje leáldozóban volt, így a megfáradt formátumnak egyértelműen vérfrissítésre volt szüksége, amit végül Wes Craven hozott el a Sikoly személyében. Ghostface felbukkanása alapvetően nem szakított a műfaj szabályrendszereivel és alapjaival, mégis képes volt új szemszögből megközelíteni a zsánert. A horrorfilmes jellemvonásokat masszív önreflexióval keresztezték az alkotók, miközben lebontották a negyedik falat, a forgatókönyv roskadozott a popkultúrális utalásoktól és a különböző referenciáktól. Közben a kiszemelt áldozatok megállás nélkül reflektáltak a kor szellemére, és mindvégig úgy viselkedtek, mintha egy a saját horrorfilm szereplői lennének, aminek ráadásul a szabályait is ismerték, mégis rendre elkövették a tipikus hibákat.

A Sikoly aztán a folytatásokkal még tovább csavarta az önvizsgálatot, nem volt rest saját magának is odaszúrni. A varázs aztán valahol a harmadik rész környékén elveszett, hogy aztán a sorozat tíz évvel ezelőtt bemutatott negyedik epizódja igazából már semmilyen hullámokat ne verjen. Vagyis évek alatt a Sikoly önmaga paródiájába fordult át, és tulajdonképpen pont olyan lett, mint azok a filmek, amelyeken ő maga élcelődött. Az új rész viszont ezúttal is jól időzítve lép színre, és próbál meg egyszerre új és mégis ismerős hangot megütni.

Egyfelől a slasher, mint műfaj, még mindig él és virul, ráadásul ismét sokadik reneszánszát éli, mindeközben pedig felnőtt egy új generáció, akinek már egészen mást jelentenek ezek a filmek, mint nekünk, cserébe viszont a cancel culture-be, a remake-ek és újrahasznosított vackok korszakába nőttek bele. A címből elhagyott számozás is egyértelmű utalás arra, hogy ez a Sikoly egyszerre próbálja meg kiszolgálni a keményonvalas rajongókat és az újonnan érkezőket, és ahogy arra a filmben is többször utalnak, ez egy requel, vagyis a folytonosság megtartása érdekében egyszerre folytatás, de közben remake is. Ennek megfelelően a fókusz már nem Sidney Prescotton (Neve Campbell), hanem Sam Carpenteren (Melissa Barrera) van.

Ahogy korábban, úgy most is részletesen felvázolják nekünk a szereplők, hogy mit is jelent mindez, de közben film nem csinál abból lelkiismereti kérdést, hogy oldalba szúrja a cancel culture fennkölt papjait, azaz a rajongókat. Az új Sikoly-film tisztában van születésének okaival, de azzal is, hogy ha már ötödik alkalommal is lehetőséget kapott, akkor csakis úgy érdemes történetet mesélnie, hogy senkit és semmit nem kímél. Márpedig az elvetemült rajongók ugyanúgy megkapják a magukét a filmben, mint az a Hollywood, ahol lényegében már képtelenek a szuperhősfilmek, a megfáradt folytatások és a remake-ek mellett egyedit, bátrat alkotni. Igen, a Sikoly részéről ez is önreflexió.

Közben minden eddiginél véresebb a film, de mint horror, mégis erőtlenebbnek éreztem. Persze a cél nem feltétlenül az, hogy minden pillanatban a gatyánkba csináljunk, de azért Ghostface maszkja önmagában is a frászt tudja hozni az emberre, így szerintem bátrabban is lehetett volna ijesztgetni a közönséget, mert mégis csak egy horrorfilmről beszélünk. Emellett a régi, ismerős szereplők közül egyedül Dewey (David Arquette) kapott tisztességesen megírt szerepet, Gale Weathers (Courteney Cox) és Sidney Prescott visszahozása a történet szempontjából indokolt volt, de mégis baromi súlytalannak éreztem a jelenlétüket, hogy aztán a film végére inkább már paródiába forduljon mindaz, amit csinálnak. 

Az új Sikoly-film azonban remekül viszi tovább az örökséget. A sorozat ismét képes volt megújulni, képes volt a kor szelleméhez igazodni, képes volt okosan megszólítani azt az új generációt, akik már egészen más horrorfilmeken nevelkedtek, de közben úgy elégíti ki a keményonvalas rajongókat, hogy azok nem igazán tudnak majd mibe belekötni.

Gamekapocs értékelés: 8.0

Rendezte: Matt Bettinelli-Olpin, Tyler Gillett
Szereplők: Jack Quaid, Jenna Ortega, Courteney Cox, Neve Campbell, Kyle Gallner, Dylan Minnette, Marley Shelton, David Arquette, Melissa Barrera
Játékidő: 114 perc
Hazai premier: 2022. január 13.

3.
3.
JohnSpartan
Most komolyan! Hogy lehet egy fostos sikoly remakre 8 pontot adni? Egy ilyen fantörpikus alkotás alapból max 6 pontot kapna nálam. Láttam a trailert, sok is volt belőle! Eszem eldobom baszki hogy egyes "kritikusok" milyen pontokkal dobálóznak manapság...
2.
2.
nemfontos
Mint ha más filmet néztem volna, mint amiről írtok. Borzasztóan rossz volt. Ma már nem, de majd talán holnap leírom részletesebben.
1.
1.
logic5
Hát én nem is tudom.. Ez a trailer nem győzött meg...
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...