Amazon: Ügyvéd sorozatkritika

A Marvel legújabb sorozata alaposan felkavarta a közösségi média állóvizét. Kívülről a stúdió eddigi legprovokatívabb alkotása, valójában viszont egy patikamérlegen kimért cirkuszi show, ami hatványra emeli az ősrégi szabályt: a negatív reklám is reklám.

A Marvel Studios rendesen megnyomta az idei évet. Összesen kilenc projekttel fogja zárni 2022-t (beleértve a filmeket, sorozatokat, különkiadásokat és azokat az alkotásokat is, amelyek még megjelenésre várnak), a szakmát többé-kevésbé lenyűgözte, szokás szerint minden soron következő produkciójával kasszát robbantott, és emellett természetesen új karakterekkel, eseményekkel és történetszálakkal bővítette a már amúgy is grandiózus, példátlan komplexitással működő univerzumát. Idén is egyaránt akadtak jobb-rosszabb pillanatok az MCU-ban, és időközben a rajongókon belül egy külön réteg is kialakult, akik a Bosszúállók: Végjáték után már jóval kritikusabban szemlélik a különböző mozifilmeket és tévésorozatokat (attól függetlenül, hogy okfejtéseik gyakran vad gyűlölködésbe hajlanak át, valahol azért nekik is igazuk van), míg mások az alkotásokba beleerőltetett aktuális társadalompolitikai felhangokat nehezményezik. Ha utóbbi dolgot nézzük, akkor tökéletesen biztosra vehető, hogy a közeljövőben nem lesz olyan Marvel-film vagy sorozat (na jó, mondjuk a Fekete Párduc 2 elég komoly trónkövetelő lesz), ami nagyobb port kavarna, mint a kilencepizódos, a Disney+ platformján debütált Amazon: Ügyvéd című széria, amely a képregényekben amúgy már 1980 óta létező női szuperhőst, She-Hulkot helyezi a középpontba.

Attól függetlenül, hogy az emberiséggel nagyjából egyidős, mostanság viszont kifejezetten felkapott és az Amazonban is fejtegetett társadalmi problémákról természetesen beszélni kell (ha már megoldani úgysem fogják őket soha), azért ne felejtsük el, hogy mint a hollywoodi filmiparban kb. minden, úgy ez is csak kőkemény üzlet. Nincs itt szó semmiféle magasztos harcról, meggyőzésről, vagy népnevelésről, ahogy valójában a Disney sem küzd annyira az előítéletek és az általánosítások ellen, mint amennyire szeretnék, hogy ezt higgyük róluk: csupán a „divatot” lovagolja meg, hiszen jelenleg ebben van a pénz, jobban mondva – és voltaképp ez itt a lényeg – a hírverés.

Ne legyenek illúzióink, Kevin Feige is elsősorban üzletember és csak azután képregényrajongó. Betűről betűre ismeri a kasszasikerek receptjét, tudja, hogy mivel lehet kicsalni a közönség zsebéből a mozijegy árát, és maximálisan tisztában van azzal, hogyan kell marketingelni, hogyan kell eladni az aktuális produkciót. Ennek nyomán, ha a dolgok mögé nézünk, teljesen érthető lesz, hogy miért lett olyan az Amazon, amilyen. Sikerült vele elérni, hogy megint lecövekeljen két véglet: az egyik a sírba gyalázza (IMDB, alias a nézők), a másik pedig sírva élteti (Rotten Tomatoes, alias a profi kritikusok). Mindkét csoport hangosan fújja a maga igazát, mindkét csoport túl is tolja, ahogy kell, és ez a manapság igencsak gyakori jelenség ismét csak rávilágít arra, hogy a kritikák, de már maguk a nézői vélemények is egyre kevésbé reflektálnak az adott műre, sokkal inkább a beléjük passzírozott kötelező elemekre. Amíg ez előbbi oldalon a porba tiprást jelenti, addig a másikon a vak felmagasztalást – hogy milyen igazából az adott film vagy sorozat, az mindkettőnél mellékes.

Ezért is értem meg az Amazon indíttatását, atombombaszerű marketingjét és borulok le Kevin Feige zsenialitása előtt. Okosan kigondolta ezt, mert már a PC/woke-vonallal is olyan hatalmas reklámot generált a sorozatnak, ami ezerszer többet ér, mint az, ha csinált volna egy simán jó, vagy egy simán rossz terméket. A küldetés teljesítve: elvégre minek ide kreatív alkotócsapat, tehetséges forgatókönyvíró, rendező, vagy erős történet (ezek jelenleg amúgy is hiánycikkek az Álomgyárban), minek erőlködjön a Marvel, mikor a márka viszi magával az egészet, a radikálfeminista téma keltette hisztéria miatt pedig folyamatosan beszélnek róla az emberek a közösségi médiában, így a köztudatban maradása is biztosítva van. Feige meg röhög a markában, issza a pezsgőt, számolgatja a lóvét, hiszen ő is nagyon jól ismeri azt az ősrégi közmondást, hogy a negatív reklám is reklám. Teljesen jól van ez így, mert a célját tulajdonképpen elérte, hogy milyen módon, az már totál mindegy.

Ezért sem érdemes fennakadni az olyan dolgokon, mint hogy az írók nem ragaszkodtak a főhősnő képregényes történetéhez, pedig a saját agendájukat már az eredeti alapanyag röghöz kötött adaptálásával is tökéletesen alá tudták volna támasztani (gyk. nyilván nem arról van szó, hogy Jessica Gao és társai nem ismerik a karaktert, csak a jó öreg hollywoodi szabálykönyv szerint mindent túl kell magyarázni/kiabálni, hogy minél nagyobb visszhangja legyen). Felesleges mélyebben belemenni abba, hogy a férfi karakterek többsége ismét csak tehetetlen, életképtelen balfék (persze, hogy didaktikus az egész és borzasztóan le van egyszerűsítve, de így legalább a legeslegutolsó egybites nézőnek is átjön az üzenet, aztán mehet is fel az internetre kitölteni a mérgét). Ahogy azt is hasztalan számon kérni, hogy a jogi és tárgyalótermi jelenetek miért annyira bárgyúak, mintha egy ügyvédnek készülő gimnazista írta volna őket.

Értelmetlen: az Amazon egy fergeteges, látványos cirkuszi show, jókora szemfényvesztéssel, sűrű, fullasztó füsttel és bazinagy tükrökkel, amely során kivétel nélkül palira veszik a közönséget, a színpad mögött pedig maga Kevin Feige mozgatja zsinóron a bábukat, gonosz kacajjal. Az MCU-t amúgy sem szabadott soha túl komolyan venni, mostanság meg már egyenesen tilos. Mert ha így nézem, akkor ez egy Batman és Robin-magasságokban járó és néha már-már azt is túlszárnyaló röhej, ami egy dugásvágytól túlfűtött zöld óriássá váló nőről és elcseszettnél elcseszettebb férfiakról szól, és ezenkívül minden más elemet elhomályosít. (Igaz, a gyengébbik nemmel sem bánik szebben a sorozat: Madisynn tűzre való, Titániát akár ki is hagyhatták volna, annyira nem bír semmiféle jelentőséggel a szerepe, Jennel kapcsolatban pedig bájos, hogy mindenféle hímsoviniszta, elnyomó, vegzáló pasival találkozgat, de ezek mondjuk egy négymondatos Tinder-beszélgetés alapján is kiderültek volna még randi előtt.)

Az alkotók persze a narratív hibákat is megpróbálták sajátos módon kibekkelni, de ezen a téren már nem sikerült olyan jól a mutatvány. Az Amazon forgatókönyve sokszor kaotikus, sok helyen összecsapott, mellékszereplői felületesek és egydimenziósak (nagyjából a Daredevil fémjelezte epizód viszi a pálmát, mind karakter-, mind akcióügyileg), továbbá a konfliktusokat is sebtében, önkényesen rendezi le. Mindezt pedig az önreflexió mögé bújva szeretné kimagyarázni – de nem ám úgy, mint holmi Deadpool, aki poénosan szólt ki a nézőkhöz és a figurája is érdekes volt, nem. Inkább amolyan marveles modorossággal, mint amikor a humorista előre beharangozza a poént, hogy biztosan mindenki odafigyeljen rá. Ez a koncepció az utolsó részben tör a csúcsra, amikor is a főhősnő kíméletlenül átszakítja a negyedik falat, mert elégedetlen a befejezéssel (ez mondjuk a képregényekben is megtörtént, csak ott rendesen fel volt építve), sőt, még a fanyalgók is jól megkapják a magukét.

Apropó, fanyalgók: frappáns ötlet, hogy a metaüregbe nyúlva tegyék helyre a netes trollokat, de az még elegánsabb lett volna, ha csak simán csinálnak egy olyan sorozatot, ami nem erőltetett beszólásokkal, hanem a puszta minőségével cáfol rá a gyűlölködők fröcsögésére, és ha a Marvel az eredeti alapanyaghoz hűen dolgozná fel a karaktereket ahelyett, hogy minden áron valamilyen mögöttes üzenetet közvetítene. Illetve ha nem az lenne a legkardinálisabb kérdés, hogy Amerika Kapitány vajon kamatyolt-e. És persze ha a mondanivaló és a propaganda nem menne folyamatosan a szórakoztatás rovására.

De mint mondtam, mindez egyáltalán nem számít. Úgy kell felfogni az Amazont, mint egy hatalmas, gőzgépként robogó trollkodást – annak zokszó nélkül 10/10-es, a maga nemében igazi megkerülhetetlen mestermű, amire eddig nem nagyon volt példa és feltehetőleg még jó ideig nem is lesz. Ha másképp nézed, akkor szinte minden szempontból vállalhatatlan. És a lényeg úgyis az, hogy végeredményben bejött a trükk: a kritikusok térdre borulnak előtte, a kommentháború még az évadzáró után sem lanyhult, szóval elméletben sikeres a produkció, és már csak ezért sem fog a Marvel Studios változtatni a bevett sémán. Akiknek meg nem tetszik, azokat úgyis elkönyvelik habzószájú, komplexusos, lelkinyomorék hatereknek. Ebben a sorozatban – nem annyira burkoltan – lényegében ki is mondják. Kösz, Kevin, a legjobbakat neked is!

Gamekapocs értékelés: 4.5

Készítő: Jessica Gao
Rendező: Kat Coiro, Anu Valia
Producer: Melissa Hunter
Író: Jessica Gao, Francesca Gailes, Jacqueline J. Gailes, Melissa Hunter, Dana Schwartz, Kara Brown, Zeb Wells, Cody Ziglar
Szereplők: Tatiana Maslany, Jameela Jamil, Ginger Gonzaga, Mark Ruffalo, Josh Segarra, Tim Roth, Beneditct Wong, Renée Elise Goldsberry, Jon Bass, Charlie Cox
Zene: Amie Doherty
Operatőr: Florian Ballhaus, Doug Chamberlain
Vágó: Jamie Gross, Stacey Schroeder, Zene Baker, Tim Roche
Gyártó: Marvel Studios
Forgalmazó: Disney Platform Distribution
Évadok száma: 1
Epizódok száma: 9

12.
12.
Extol
Ez a cringe-faktor csúcsa
11.
11.
BrockSamson
Van egy sorozat kategoriam, a "kaja kozben". Na ez pont olyan volt: nem kotott volna le egyebkent, de 20 perces etapokban szivesen vegigneztem es szorakoztatott.
9.
9.
atroll1
#8: Örülök, hogy van egy kis önkritikátd, akkor már hagy említsem meg a "felkavarta az xy állóvizét", illetve a "patikamèrlegen kimèrt" szófordulatokat, amik a 2000-es évek gamer újságjaiból maradtak ránk és már akkor is kínosak voltak. Az írásból hiányoltam a "készítők tarsolyát", mint szófordulatot, hogy teljen legyen a cringe
8.
8.
Nate Hope
#2: Az "eltartott kisujjal való szakértés" -t kihagytad a kommentedből.
7.
7.
Nate Hope
#6: Azokról a jó játékokról rendszeresen írunk, szerencsére senki sem tart pisztolyt a fejedhez, ha inkább azokat szeretnéd olvasni.
6.
6.
Jarl Balgruuf
Lehetne annyi jó játékról írni az oldalra, mert ez elvileg egy gamer oldal, és nem Zs kategóriás gagyi filmekkel meg sorozatokkal fillerezni.

5.
5.
Heldengeist
"És a lényeg úgyis az, hogy végeredményben bejött a trükk: a kritikusok térdre borulnak előtte, a kommentháború még az évadzáró után sem lanyhult, szóval elméletben sikeres a produkció"

A nézettségtől és a kapcsolt termékek forgalmától sikeres a produkció és tudtommal ezen a területen nem ment jót a sorozat. Abból, hogy kommenthuszárok szájalnak róla twitteren nem lesz pénz.
4.
4.
Robertóóó1998
#1: Fiatal és kell neki a péz XD
2.
2.
Caleon
"Úgy kell felfogni az Amazont, mint egy hatalmas, gőzgépként robogó trollkodást – annak zokszó nélkül 10/10-es, a maga nemében igazi megkerülhetetlen mestermű, amire eddig nem nagyon volt példa és feltehetőleg még jó ideig nem is lesz."*

*Ezért én adok rá 4.5-öt, hogy lássátok, én nem dőltem be, kvázi okosabb, értelmesebb és felsőbbrendűbb vagyok, mint a kritikusok és a nézők.

Érdekes, hogy bár elvileg tudod, hogy kell az Amazont felfogni, mégsem fogtad fel.
1.
1.
Dark_Temptation
ezért adta el magát szirmay szégyen és gyalázat XD
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...