A Kotta fesztivál számomra eddig a „sötét ló” kategóriába tartozott, nem igazán hallottam se jót, se rosszat, annyit tudtam, hogy kicsiny, házibuli jellegű rendezvény. Ezt az égető hiányt buli-műveltségemben kiküszöbölendő, néhány barátommal (köztük Pipi kollégával) lebuszoztunk a tikkasztó kánikulában Hajdúböszörménybe, hogy megmutassuk a mai tizenéveseknek, hogy buliznak az egyetemisták.
A Debrecen felé tartó járaton kellemes meglepetésben volt részünk: a légkondi teljes gőzzel dolgozott, legalább az utazás alatt nem ömlött – és ez most ezúttal nem túlzás – patakokban rólunk a víz, bár hogy még véletlenül se legyen minden tökéletes, az útfelújítások miatt az egyébként egy órás utazási időtartamot sikerült csaknem duplájára bővítenünk. A buszsofőrnek, illetve a segítőkészebb hajlamú utasoknak hála hamar sikerült megtalálnunk a fesztiválhelyszínt, egy borzalmas kinézetű víztorony aljában pedig ráleltünk a bejáratra is.
Jegyvétel, a kislány a karszalagot csontig hatolóan mélyeszti a csuklómba, sebaj, gépészek lennénk, szépen lehegesztjük aztán lazábban vissza, mindjárt kellemesebb. Lépegetünk beljebb, erősödik a gitár hangja, a Nagyszínpadon egy ötszáz kilós ember szólítja fel a – korai időpontnak köszönhetően még elég gyér számú – közönséget arra, hogy szeressék az ő testét, a kábult fiatalok megadóan beleegyeznek, mire az énekes megszabadul felső ruházatától, és toplessben nyomja tovább. Később megtudjuk, a Cool Head Clan nevű zenekart láttuk. Erre jól fog esni egy sör, megkezdjük utazásunkat a teljes szétcsúszás felé, 240 egy Soproni, szerencsére baráti ár.
Miután némiképpen felüdültünk, irány feltérképezni a helyszínt, hamar megtaláljuk a kisszínpadot (ami tényleg apró:), valamint a feszteken szokásos Café sátrat, egyelőre pangás van, egy jól megérdemelt csocsó után pedig felmerül az embert ősidők óta foglalkoztató probléma: mit együnk? Én egy amerikai hot-dogra szavaznék (a kocsi oldalán látható felirat szerint egyesek nem sajnálták az időt egy www.amerikaihotdog.hu honlap elkészítésére sem), de a társaság él a vétójogával, úgyhogy kénytelen vagyok beérni egy jól megpakolt, kellemes benyomást keltő hamburgerrel.
A forróságban csak támolygunk körbe-körbe, néha útba ejtjük a pultot, várjuk hogy megkezdődjön az esti program. Nem sokkal a beígért kezdés után rá is zendít az Eleven Hold (vagy ahogy tréfás kedvű barátom emlegette őket: Tizenegy Hold), kellemes kis koncert, de annyira nem hat meg, közben besötétedik, a levegőben tapasztalható feszült várakozás oka pedig az, hogy a következő fellépő a Hiperkarma, ami jó, és szeretjük is, és kezdődjön már végre! Egy rövid szünet –ami épp elég arra, hogy végig álljuk a sörcsapolásnál a sort – után megjelennek a színpadon Bérczesi Robiék, csavarokat tekergetnek meg szerelgetnek, és nem sokkal fél tizenegy után belecsapnak. A hangulat remek, nincsen tömegnyomor, mint a nagyobb fesztiválokon, a HK pedig nagyon odateszi magát, iszonyatosan jó fellépést produkálnak. Főleg az első albumról játszanak, aminek nagyon örülök, nekem azok a dalok favoritjaim, a „Sosem voltunk senkik” pedig olyan elementáris erővel sújt le a böszörményi éjszakára, hogy hirtelen ájulás közeli állapotba kerülünk, behunyt szemmel táncol a közönség, de úgy tűnik mintha még madarak is együtt ropnák a fákkal. Csalódottság lesz rajtunk úrrá, mikor tudatosul bennünk, hogy nincs több ráadás, de pár perccel később már elégedetten bölcselkedünk egymásnak, hogy „bizony bizony, ez nagyon ott volt”.
Nem sok idő van a pihenésre, érkeznek Lovasi Bandiék, akik szintén – szokásukhoz híven - fergeteges koncertet adnak, teljes extázisban énekeljük a dalokat velük együtt, igen csak megizzasztanak minket, de bánja a fene. Sajnos minden jónak vége szakad egyszer, így ennek is, bódultan sétálunk át a Café sátorba, ahol sört szürcsölgetve figyeljük a kellemes elektronikus zenét játszó fellépőt, nem tudjuk kik ők, már elvesztettük a fonalat, aztán egyszer csak elhallgat a zene, és mi elindulunk lassan. Azaz csak indulnánk, ugyanis a nagyszínpad melletti teraszon hihetetlen pörgésbe ütközünk, amolyan szabadtéri diszkó, király számokkal, nem tudjuk megállni, hogy ne csatlakozzunk egy rövidke kétórás záróparty erejéig.
Már javában világos van, mikor elszánjuk magunkat a távozásra. A Kotta fesztivál csillagos ötösre vizsgázott, a hangulata nagyon jó, az árak alacsonyak, a vendégsereg is normális. Mindenkinek csak ajánlani tudom, azt hiszem a mi jövő évi visszatérésünk is garantálva van.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.