Matthew Vaughn neve már 2010-ben sokak fejébe bevésődhetett, mikor letette az asztalra a HA/VER című szuperhősfilmet. A Nicolas Cage, Aaron Taylor-Johnson és Chloë Grace Moretz főszereplésével készült alkotás is már több, mint jó szórakozás volt. Utána viszont, 2014-ben az első Kingsman-filmmel jelentkezett Vaughn és a James Bond-áthallásos, ugyanakkor szókimondó és lazább hangvételű kémfilm telitalálatnak bizonyult. Azóta viszont a Kingsman-filmek nem aratnak akkora sikert se a kasszáknál, se a kritikusoknál, így érthető, hogy Vaughn, ha nem is teljesen elrugaszkodva, de egy frissebb alapanyaghoz nyúlt.
Nem engedte el a kémfilmek világát, egyszerűen csak csavart egyet a már megszokott recepten. Ez alkalommal egy kémregény-sorozat szerzőjét állítja a főszerepbe, akit kissé unalmas, kissé befásult, és egyértelműen magányos életéből Aiden, a macskaallergiás szuperkém rángat ki. Írónőnk, Elly véletlenül megírta a valóságot Argylle történetével, ezzel magára haragítva a ténylegesen gonosz kémszindikátust. Nem mondom, hogy nem egy jó gondolat az alapötlet, sok helyről merít és minden azon múlik, hogyan tudja összegyúrni a hozott alapanyagokat. Ebben viszont sajnos sokszor elhasal a film, a jó ötleteit vagy nem, vagy csak középszerűen tudja megvalósítani, és az sem segít, hogy a trailerekben és a marketingkampány során látott sztárparádé alig-alig kapott vászonidőt.
A történet ügyesen van felépítve, bár kissé hülyének nézi a közönséget. A fordulatokat mindig elmagyarázza visszaemlékezések formájában, így lehetőséget sem ad, hogy a néző magától jöhessen rá, hogy a film eleji történések hogyan kapcsolódnak a végjátékhoz. Amellett, hogy zavaróan fogja a kezünket a film, kissé olyan, mintha Vaughn szakmai rátermettségét próbálná bizonygatni: „nézzétek, gondoltam erre is”. Teljesen megöli a közönség sikerélményét, sőt a film vége felé már annyira elszaporodnak a hatalmas fordulatnak szánt húzások, hogy simán átlépik a jóízlés határát, és kissé beleesnek az olcsó kategóriájába.
A kémfilmek lényegét az akció adja, mind az elegánsabb és kifinomultabb Bond-filmek, mind a kissé polgárpukkasztóbb, de alapvetően szórakoztató A kém esetében is. Az Argylle inkább az utóbbira hajaz; próbál vicces lenni, és néha sikerül is neki. Sam Rockwell szuperkémje kifejezetten szórakoztató tud lenni, és az is, ahogy Elly Argylle-hoz hasonlítja őt a fejében. Remekül lett megvalósítva a kettő párhuzamba vonása; az akciójelenetek során Argylle egy igazi profit alakít, akinek még az is jól áll, ha behúznak neki, Aiden kinézete pedig feslett, rendezetlen és összességében elnyűtt, akire az elején főhősnőnk is azt hiszi, hogy egy hajléktalan. Viszont míg a film elején ez a párhuzam üde színfoltja az összképnek és az akció is élvezetes, addig a végére már kezd elmenni a Kingsman 2-ben látott színes-szagos őrültségbe. Ez már csak azért is zavaró, mert az alapötletek jók, a koreográfia alapjai is remekelnek a legtöbb esetben, mégis a mostanában divattá vált „epikus akciójelenetek, valamilyen hangulatos zenei betéttel” unalmassá teszik a filmet. Nem csontropogásokat, vagy látványos és akciódús jeleneteket kapunk, ahogy azt egy kémvígjátéktól elvárhatnánk, hanem egy színes füstgránátokkal és giccses mozdulatokkal tarkított felemás alkotást.
Színészek terén sincs elengedve a film. Félreértés ne essen, vannak nagy nevek az Argylle-ban, ahogy azt a reklámkampány is mutatja, de egyáltalán nem erőltetik meg magukat. Dua Lipa jelenlétét kár lenne megemlíteni - és a film főcímdala sem lett túlságosan emlékezetes -, John Cena vásznon töltött ideje is elenyésző, Henry Cavill-t ugyan több időnk van csodálni, de a kötelező sármos mosolyon túl nem nagyon mutat többet. Egyértelműen Bryce Dallas Howard és Sam Rockwell párosa kapják a legtöbb rivaldafényt. Mindketten jól játszanak, élvezet nézni őket, főleg ahogy Howard karaktere néha undorral, néha vággyal figyeli Rockwell akciózását, majd a későbbiekben ő is csatlakozik hozzá. Bryan Cranston pedig rutinmunkát végez, egyáltalán nem hozza ki magából a zsenialitását, így a film főgonosza is inkább egy alibi, mintsem rendes antagonista karakter.
Látványvilág terén aligha lehet okunk panaszra. Jól átgondolt, szép akciójelenetek és kifejezetten ötletes, vágásnélkülinek tűnő váltások jellemzik a filmet, bár néhol egy-egy rosszra sikeredett CGI-jelenet belerondíthat a képbe, viszont ezeket hamar el tudja feledtetni a film. Még az általam unalmasnak és giccsparádénak titulált jelenetek is rendben vannak esztétikailag, csak ugye minden más szempontból rontanak a minőségen.
Összességében kifejezetten középszerű alkotás lett az Argylle: A szuperkém. Vannak jó ötletei, amiket, ha sikerült volna megvalósítani, akkor akár még egy nagyszerű film is lehetett volna belőle, így viszont csak egy felejthető tömegcikk lett pár nagyobb névvel. Egyszer mindenképp elszórakoztat minket, de csak akkor ajánlatos, ha tényleg nincs semmi értelmes programunk.
Gamekapocs értékelés: 5
Rendező: Matthew Vaughn
Producer: Adam Bohling, Jason Fuchs, Matthew Vaughn
Forgatókönyv: Jason Fuchs
Szereplők: Henry Cavill, Bryce Dallas Howard, Sam Rockwell, John Cena, Samuel L. Jackson, Bryan Cranston
Zene: Lorne Balfe
Operatőr: George Richmond
Vágó: Lee Smith
Gyártó: Universal Pictures, Apple Original Films
Forgalmazó: UIP-Duna Film
Játékidő: 139 perc
Eredeti premier: 2024. február 1.
Hazai premier: 2024. február 1.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.