Balerina filmkritika

Habár anno csak egy jópofa poénnak indult, a 2014-ben bemutatkozott John Wick akkorát ment, hogy azóta több százmillió dolláros franchise-zá nőtte ki magát, amely parádésan megkoreografált bunyóival, hajmeresztő csörtéivel és nem utolsó sorban a hatalmas sikernek köszönhetően a köztudatba egy csapásra visszakapaszkodott Keanu Reevesszel a modern akciófilmek egyik abszolút csúcsának számít. Abban, hogy a leölt kutyájáért és ellopott verdájáért véres bosszút álló profi bérgyilkos krónikája idáig jutott, sok összetevő közrejátszik, az előbb említett elemek mellett pl. az is, hogy a kaszkadőrszakmából a rendezői székbe ülő Chad Stahelski és tettestársa, David Leitch (aki hamar külön is vált kollégájától, és azóta is sorra dirigálja a jobbnál jobb akcióbombákat) egy egyedi és stílusos világot építettek fel a főhős köré, kódexekről, szabályokról, különböző titkos szervezetekről, stb. Aztán négy film alatt mindent sikerült annak rendje s módja szerint rendesen túltolni, az összes létező szabályt megszegni, a valóságtól pedig annyira elrugaszkodni, hogy a John Wick 4 már inkább paródiának tűnt, mintsem kemény akciófilmnek.

Szó, ami szó, elég messze jutottunk már az első epizód minimalista, földhözragadt szellemiségétől, az viszont tagadhatatlan, hogy a közönség zabálta a receptet, emellett ezeknek a filmeknek a szórakoztatási faktorához tényleg kétség sem férhet. És mindenki tudja, ez manapság mit jelent, az üzenet teljesen egyértelmű: ebből a franchise-ból márpedig univerzum lesz, még ha mindnyájan bele is döglünk. Pontosabban a dolog azért nem ennyire egyszerű, mert noha John Wick közönségkedvenc lett, a Continental című tévésorozatos spin-offot mindenki elfelejtette egy szempillantás alatt, a női bérgyilkossal operáló Balerina pedig úgy néz ki, nem hozza az elvárt számokat a mozikasszáknál.

Előbbinél félig-meddig még érthető is a közömbösség, utóbbi esetben viszont egyáltalán nem indokolt – ugyanis a franchise első nagyvásznas mellékága egy teljesen korrekt, jól megrendezett, szépen megkoreografált, kellemes tempójú akciófilm, ami nem rengeti meg a műfaj jelenkori nagyságainak pozícióját, de ennek ellenére elejétől a végéig tökéletesen alkalmas arra, hogy az ember röpke két órára kikapcsolja rajta az agyát. Manapság már ez is nagy szó, tekintve, hogy a legtöbben jelenleg egy-két ritka kivételen kívül képtelenek úgy megcsinálni egy akciófilmet, hogy az tényleg akciófilm legyen, de a Balerina “diadalában” több olyan dolog is szerepet játszik, amelyek után szép volt nyerni. Ugyebár a filmet eredetileg már 2023 februárjában befejezték, azonban Len Wiseman (Underworld 1-2, Die Hard 4, Total Recall remake) teljesítményével sem a forgalmazó Lionsgate, sem az itt producerként tevékenykedő Stahelski nem volt elégedett, ezért egy évvel később pótforgatásokat rendeltek el, ráadásul a 2024. június 7-re tervezett bemutatót is eltolták egy esztendővel. 

Ez manapság már bőven elegendő a bukáshoz, vagy legalábbis okot ad arra, hogy sok jóra ne számítsunk a végeredményt illetően. Ehhez képest a Balerinán ebből a vergődésből szinte semmi sem látszik: a sztori persze kb. semmi (csak a szokásos bosszútörténet, egy csipetnyi, amúgy egyáltalán nem meglepő, se nem újszerű csavarral), ám az akciójelenetek, a setting, a látvány mind-mind hozzák a John Wick-minőséget, mi több – a “170 centi, 50 kilós lány a hegyomlásnyi gazfickók ellen” című parafrázis hangoztatóinak legnagyobb bánatára – még Ana de Armasra is tökéletesen illik a főszerep. A készítők már a cselekmény legelején elszeparálják az édesapja megölése miatt fegyvert, kardot, kést és gyakorlatilag bármilyen ölésre alkalmas eszközt ragadó Eve-et az élő legendaként tetszelgő veterán Wicktől. Armas karakterének történetét egészen kislánykorától kezdve követjük végig, láthatjuk a kőkemény kiképzését, ahol határozottan a szájába rágják, hogy fizikuma és testi ereje önmagában kevés a győzelemhez, ezért találékonysággal, mozgékonyságával, hovatovább, bármilyen keze ügyébe eső eszköz bevetésével (azaz kvázi csalással) kell az ellenfelei fölé kerekednie, majd az első bevetésén természetesen több pofont kap, mint amennyit ad, valamint zöldfülűségéből adódóan több hibát is elkövet. 

A cselekmény ezen vonulata mondjuk az említett szekvencia végével rögtön ki is hal a filmből, utána lényegében egy kész bérgyilkosnőt kapunk, a fináléban meg nem meglepő módon, amolyan John Wickes stílussal túl is tolják az egészet. Mégis, Armas szépen megoldotta a feladatot, a kisebb-nagyobb csúsztatásoktól függetlenül is, simán hitelesen hozza a jól begyakorolt mozdulatokat, elbírja a szerepet jelentő fizikális terheket, elvétve még a színészi eszköztárát is megvillogtatja (ami nem mellékesen rögtön kicsit oldottabb, felszabadultabb filmmé teszi a Balerinát az eddigi négy John Wick-kalandtól), ráadásul a rendezésnek és az operatőri munkának köszönhetően vizuálisan is sikerül effektíven prezentálni a karaktert. Eve hol lassított felvételben sétál be egy diszkóba őrült techno-zene kíséretében (ez egyébként tényleg eszméletlenül hangulatos jelenet), hol kézigránátokat hajigálva irtja az ellent, hol pedig korcsolyával, katanával és tányérokkal öl (már-már azt vártam, hogy mikor markol fel egy csomag töltényt és dobja meg vele a rosszarcúakat, mint Charlie Sheen a Nagy durranás 2-ben), de a végére hiába esik hatalmas túlzásokba, hiába szakadnak el teljesen a valóság talajától, ezeket a hülyeségeket a bűnös élvezet szele egy hurrikán erejével söpri el. 

A fináléban aztán végleg elengedik a gyeplőt a készítők, Eve-re egy komplett kisváros támad rá, ami gyakorlatilag olyan benyomást kelt, mint egy Schwarzenegger/Stallone akciófilm a ‘80-as évekből. Itt már szúró és lőfegyverek mellett a lángszóró is előkerül, ami természetesen abszolút baromság, de addigra már annyira áthatja a filmet a direkt humor és a rengeteg poénos kikacsintás (minden színpadiassága ellenére még csak véletlenül se vegyük komoly ezt az egészet), hogy már fel se tűnik a dolog abszurditása. Meg amúgy is: veszettül cool a jelenet, Ana de Armas kezében pedig istenien áll a perzselő alkalmatosság. És szerencsére nem kapják túl annyira, mint a John Wick 4-et. Apropó John Wick: a készítők a stúdióval karöltve a film promotálása során a létező összes helyre bepasszírozták a fejlövések királyát, így Keanu Reeves ott virít mindenhol, az alcímtől kezdve a trailereken, reklámanyagokon át a plakátokig bezárólag. És természetesen benne van a filmben is, jobban is, mint kellene. 

Az hagyján, hogy Wick kisebbfajta szerepet játszik Eve fejlődéstörténetében (ez mondjuk még rendben is lenne), de a fináléban is beköszön, ami alapjában véve fura, elvégre a Balerina a John Wick harmadik és negyedik része között játszódik, szóval a Rémkirály elvileg nemigen van olyan helyzetben, hogy módjában álljon bárhol is mellékes feladatokat elvállalni és rendet rakni, és az sem kevésbé elhanyagolható, hogy a feltűnése amúgy is teljesen erőltetett. Voltaképp semmi értelme nincs, nem kötődik hozzá ütős akciójelenet sem, totálisan indokolatlan még az is, hogy egyáltalán ott legyen, ahol, és tulajdonképpen még azt a küldetést sem teljesíti, amivel megbízták. Ennyi erővel simán kihagyható lett volna, és a film döcögős mozis pályafutását nézve igazából mindegy is volt, hogy benne van-e vagy sem – bár ahogy a mondás tartja, utólag könnyű okosnak lenni.

Mindazonáltal a Balerinára ettől és az egyéb hibáktól függetlenül (a “van választásod”, mint központi téma elgagyizása, a jellegtelen főgonosz, valamint a főhősnő több helyen is megalapozatlan motivációja) sem lehet igazán haragudni. Eve-ből természetesen korántsem lesz akkora kultkarakter, mint John Wick, az ő filmjeiben látható akciójeleneteket és harckoreográfiákat sem múlják felül a Balerinában látottak, ám Ana de Armas hihetetlenül szexi a címszerepben, a tempót ezúttal is sikerült eltalálni, no meg a folyamatos izgalom is garantált. Ezért, ha hivatkozási alap nem is válik belőle, egy laza délutánra tökéletes szórakozás a Balerina, mind a mai felhozatal tetemes részéhez képes, mind azoktól függetlenül is. Oh, és azt már említettem, hogy Ana de Armas eszméletlenül dögös?

Gamekapocs értékelés: 7.5

Eredeti cím: Ballerina
Rendező: Len Wiseman
Forgatókönyvíró: Shay Hatten
Producer: Basil Iwanyk, Erica Lee, Chad Stahelski
Szereplők: Ana de Armas, Anjelica Huston, Gabriel Byrne, Lance Reddick, Norman Reedus, Ian MacShane, Keanu Reeves
Operatőr: Romain Lacourbas
Vágó: Jason Ballantine, Julian Clarke, Nicholas Lundgren
Zene: Tyler Bates, Joel J. Richard
Gyártó: Summit Entertainment, Thunder Road Films, 87Eleven Entertainment
Forgalmazó: Lionsgate
Játékidő: 125 perc
Eredeti premier: 2025. június 6.
Hazai premier: 2025. június 5.