Bajnokok próbája - könyvajánló

Külön öröm, hogy a Fighting Fantasy-kalandkönyvek nemcsak Magyarországon élik másodvirágzásukat, hanem a világ számos pontján újra felfedezték őket: a japánok, britek, amerikaiak, olaszok spanyolok és portugálok is újra kedvükre lapozgathatják a klasszikus köteteket. A hazai Chameleon Comix saját küldetésének tekinti, hogy javított formában egy új közönséggel is megismertesse a 30-40 éves történeteket. Tavasszal már elolvastuk gyerekkorunk három kedvencét, nemrégiben pedig az Arkham Horror nyitódarabját is. Most pedig itt a Bajnokok próbája, egyenes Ian Livingstone tollából, amely lényegében a Halállabirintus szükséges vagy szükségtelen (kinek, mi) folytatása. Sokak szerint abból a korból való, amikor a siker már kezdett halványodni a futószalagon érkező könyvek miatt, és az íróknak is nehezebb volt eredeti ötletekkel előállni. 

A könyvet kézbe venni remek érzés, a szerkesztés során átalakították a színeket, amely inkább vöröses, semmint narancssárga, ami még zavaróan fakó is az antikvár példányok esetében, illetve a betűtípus is igazodik az új sorozatban látottakhoz. Vitatott mű a Bajnokok próbája, nem sokak tetszését nyerte el vele a Rakéta-könyvkiadó korábban sem, ám ettől eltekintve igazán nagy kihívásfaktorral operál, és ugye, labirintusból soha nem elég, pláne ha az éppenséggel Fang városában található. 

A történet mindenesetre jól indít. A kissé elborult agyú Sukumvit báró gondolt egy merészet, és Fang város látványosságát, a Halállabirintust alapjainál kezdve rendezte át, soha nem látott csapdákat pakolt le és még veszedelmesebb szörnyekkel töltötte fel a végeláthatatlan folyosók labirintusát. Ám helyett, hogy rögtön belépnénk az útvesztőbe, előbb túl kell élnünk a báró gonosz testvérének gyilkos gladiátor-játékát is, miután rabszolgaként térünk magunkhoz, ugyanis hajónkat megcsáklyázták a kalózok, akik eladtak minket a Vér-szigeti Lord Carnussnak. Csak az utolsó talpon maradt harcos léphet be a Halállabirintusba, szóval még egy battle royalt is meg kell nyernünk, mielőtt tényleg beindul a sztori - aranyos!

Itt sem egy túl eredeti történetet élhetünk át, hiszen még kimondott főgonosz sincs, csupán érdekes karakterek. A fivérére őrülten féltékeny Lord Carnuss mindenképp az, ám ahhoz, hogy mi legyünk a kegyeltjei egy sor véres küzdelmen kell átesnünk az arénájában. Ez a rész a könyv elég jelentős részét teszi ki, itt még viszonylag lineárisan haladunk előre, vagyis meghalunk, nagyon sokszor, de mégis élvezettel faltam a fejezetpontokat.

Mikor végre a híres kazamatába kerülünk, Livingstone tipikus stílusjegyei kerülnek előtérbe. Azaz hiába a számos szerteágazó útvonal, a többség bizony zsákutcába torkol, és sokszor csak azért halunk meg, mert rossz irányt választottuk egy kereszteződésnél, vagy csak simán nem találtunk meg egy létfontosságú tárgyat. Ez utóbbiakból egy tucatnyi van a Bajnokok próbájában, és ha csak egyet is elszalasztunk vagy elveszítünk, soha nem jutunk a végére - szóval nem sok teret engednek a hibázásnak. 

Fájó, hogy az ikonikus kazamatának nincs egységes hangulata, ám az nyilvánvaló, hogy a báró beteg, hiszen elképesztő kompániát rittyentett össze szinte minden sarokra. Különösen mocskos útvesztő ez, de a nehézségénél és ismétlődésénél fogva szinte biztos, hogy megfekszi az újonc olvasók gyomrát. Ne ezzel a könyvvel kezd az ismerkedést, mert magával ránt, megfojt, megrág, kiköp úgy, hogy írmagod se marad utána. Már rögtön az elején iszonyúan kemény ellenfelekkel kerülünk össze, és arra sem árt figyelni, hogy magas szerencse és ügyességponttal abszolválható jó pár próba, ami nélkül túl sem élhető a kötet második fele - és akkor hol vannak még a szükséges tárgyak?

Nem lenne ezzel probléma, ha valahogy feltornászhatnák életerőnket vagy támadóerőnket, de erre nem sok lehetőségünk van, így sok csata szinte megnyerhetetlen (főleg a két próbamesterrel vívott harc), ha már az elején gyenge karakterrel vágunk neki a szívatós kalandnak. Rengeteg apróság miatt instant halál a jutalom, ezzel számolni kell. Livingstone egyik legnehezebb könyve ez, amit csak kitartó és hardcore rajongóknak ajánlható, nem is értem, hogyan gurult el ennyire a mester gyógyszere. 

A illusztrációk ezúttal Brian Williams keze munkáit dicsérik, minőségük azonban vegyes, nem is ő a rajongók kedvence, viszont találunk a könyvben néhány igazán káprázatos egyoldalas rajzot is tőle. Kicsit örültem is, hogy most igazán egyedi hangulatképeket kapunk. A sok-sok érdekes és ötletes apróság miatt a Bajnokok próbája igenis remek könyv, mondhatni egy soulslike írott formában, és a kitartásunk lassan meghozza a gyümölcsét, amint élve távozunk a labirintusból és felmarkoljuk a lóvét. Abba a pillanatban pedig iszonyú elégedettség-érzésünk lesz, ez nem vitás. Ami pedig a folytatást illeti, ez igazán unikumdarabbal rukkol elő hamarosan a Chameleon Comix, ugyanis érkezik a nagy kedvencem, A varázsló kriptája. Az új kiadásra bizony igen-igen szükség van, hiszen nem kérünk a nyerészkedők 20 ezer forintos régi példányaiból, az újat viszont elolvasom, amint lehet.