Phil Spencer szerint itt az ideje, hogy a játékipar komolyabban vegye a klasszikus címek digitális megőrzését. Az Axios interjújában a Microsoft videojátékos részlegének fejese kifejtette, hogy a legális keretek közt folytatott emuláció jelenthet megoldás arra, hogy modern hardveren is futtathassuk a letűnt generációk címeit - az iparág azonban jelenleg nem tesz eleget azért, hogy ez kellően széles körben megvalósuljon.
Tény, hogy a Microsoft az elmúlt években remek munkát végzett ezen a fronton. Habár a játékkönyvtár koránt sem teljes, az Xbox Series-konzolcsaládon négy generáció címeit érhetjük el a visszafelé kompatibilitásnak és a régebbi Xbox-konzolok belső emulációjának köszönhetően. Ennek azonban legális keretek közt is megvannak a korlátai.
Az eredeti Xbox huszadik születésnapját ünnepelve a Microsoft nemrég 76 címmel gyarapította az ilyen módon elérhető játékok listáját, később azonban Peggy Lo, az ezzel foglalkozó program igazgatója elárulta, hogy nem érkezik már több visszaféle kompatibilis klasszikus a legújabb Xbox-konzolokra - ennek nem csupán technikai, de jogi okai is vannak.
Spencer tehát az ehhez hasonló gátakat szeretné áttörni a legális emuláció propagálásával. Az Xbox fejese a múltszázad zenéihez, a klasszikus filmekhez vagy tévésorozatokhoz hasonlította a jelenséget - a videojátékok is olyan értéket képviselnek, amit hiba lenne a hardveres korlátok miatt veszni hagyni. Mindezek mellett az úriember azt is fontosnak tartja, hogy a játékosok hosszabb idő távlatában is bármikor hozzáférhessenek a kedvenceikhez, ha már egyszer megvásárolták azokat.
Mondjuk a szabadalmi/használati minta oltalom is legalább ennyire abszurd. A 3D nyomtatás már évtizedek óta a mindennapok része lehetne, de az arra vonatkozó utolsó 20 éves oltalom alig több mint 10 éve járt le (Apparatus for production of three-dimensional objects by stereolithography. 1986; Fused deposition modeling, 1989), vagyis ez az oltalom 20 évre gyakorlatilag szinte teljesen megállította az innovációt az additív gyártás területén.
Manapság már inkább lejárat nélküli szerződéseket kötnek a zenékre a videójáték kiadók, főleg azokra a zenékre, amiket nem lehet rádióból kivágni, vagy egy sima háttérzene listáról (szemben a gta, sport vagy autós játékokkal). Csak persze ez megnöveli a költségeket.
Egy licenszelt zene esetén pedig sok az érintett fél, a zenészek szerződése a kiadókkal sem örök érvényű. A zene felhasználási módjára is különböző licenszek vannak, emiatt más a fizikai hordozón árult, és online store-ból vásárolt játék esete.
Az sem mindegy, hogy hány darabot adnak el egy játékból, vonatkozhat erre is a szerződés. Az sem lenne fair, ha dollár százmilliókat keresnének egy játékkal, a benne szereplő zene után pedig semmi nem járna a készítőknek.
Egyébként a szomorú épp az, hogy sokszor akinek már megvan, annál is kipatchelik a lejárt licencű zenéket a digitális változatból. Részben ezért is nem adtam fel a lemezes játékgyűjteményem.
#5:
Még multis játékoknál sem feltétlenül, ha lehetőség van dedikált szerverek futtatására.
Ez mekkora duma volt!!!
:))))
Ez mekkora duma volt!!!
:))))
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.