MotoGP 24 teszt

Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy igen, hiszen a licencek náluk vannak, ez pedig automatikusan kizárja a konkurencia lehetőségét. Persze, biztosan akadna olyan fejlesztőgárda, akiket többen megnéznének a nyeregben, azt viszont nem lehet elvitatni az olaszoktól, hogy a kezdeti középszerű epizódok után, ha lassacskán, de magukra találtak és az elmúlt évek MotoGP feldolgozásai már nemcsak azért voltak élvezhetőek, mert nem volt más a piacon, hanem azért is, mert kifejezetten élvezetesek voltak. Külön szeretném kiemelni a 22-es epizódot, amiben a 2009-es szezont feldolgozó NINE játékmódra a mai napig örömmel emlékszem vissza, ezért is fáj annyira, hogy sem tavaly, sem pedig idén nem kaptunk hasonlót. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy épkézláb újdonságok nélkül futottak ki a motorok a pályákra, sőt, mindent egybevetve a MotoGP 24 rengeteget javult a tavalyi részhez képest, ráadásul belekerült végre pár olyan funkció is, amik kapcsán a rajongók már régóta kérlelték a fejlesztőket.

Az egyik ilyen a stewardok megjelenése, akik mostantól kezdve már nemcsak minket, hanem a többi versenyzőt is árgus szemekkel figyelik. Ennek hála minden incidens, levágás és gyorshajtás a valóságnak megfelelő elbírálást kap, sőt, a szabadedzéseken és az időmérőkön kapott büntetéseket tovább vihetjük a versenyre is, szóval nem árt figyelni, nehogy egy pillanatnyi kihagyás miatt az egész hétvégénk menjen a kukába. Maga a rendszer kifejezetten jól működik, oldalt a képernyőn folyamatosan láthatjuk, hogy kit és miért vizsgálnak, később pedig az is kiírásra kerül, hogy megúszta-e egy könnyed figyelmeztetéssel, vagy olyan komolyabb szankciókhoz nyúltak, mint a pozíció visszaadás, időbüntetés, illetve Long Lap. Szerencsére a bírák nem nagyon hibáznak, ha viszont mégis úgy éreznénk, hogy túl szigorúak, esetleg elnézőek a mezőnnyel, akkor a menüben bármikor állíthatunk a hozzáállásukon, ezáltal nyitva meg, vagy csukva be a szabálykönyvben hagyott kiskapukat.

Nem ez az egyetlen újdonság, amit a menükben turkálva megtalálhatunk, hiszen pár opcióval arrébb sokaknak feltűnhet a játék sebességének csökkentése, amivel a reakcióidőnket növelhetjük meg, de ami még fontosabb, azaz adaptív mesterséges intelligencia megjelenése. Ez tulajdonképpen folyamatosan hozzánk igazítja az ellenfelek erősségét, ezáltal tartva normális mederben a kihívás mértékét. Persze, egy-két futamnak el kell telnie, mire beáll a rendszer, onnantól kezdve azonban próbál minket szinten tartani, sőt, ha azt érzékeli, hogy alázzuk a többieket, akkor feljebb tekeri kissé a potmétert. Nyilván, ez működik visszafelé is, azaz, ha folyamatosan hibázunk, elesünk és győzelem helyett kizárólag a túlélés a célunk, visszavesz kissé, egészen addig, míg újra össze nem szedjük magunkat. A funkció egyébként kikapcsolható és bármikor átválthatunk a korábbi részekre jellemző százalékos beállításra, aminél mi magunk tudjuk finomhangolni az ellenfelek nehézségi szintjét.

Bárhogy is döntsünk, a pályákra kigurulva hatalmas meglepetésben lesz részünk, mivel versenytársaink ezúttal egyáltalán nem akarnak majd minket felöklelni, lebüntetőfékezni, kiszorítani, vagy épp elpusztítani, hanem csak szeretnének egy jót versenyezni. Fogalmam sincs, hogy eddig mit csináltak a Milestone csapatánál, de úgy látszik, megérte kiszenvedni azt a pár szűk esztendőt, mert a korábbiakhoz képest ez maga a csoda. Az ellenfelek már nem síneken haladó, kizárólag csak magukkal foglalkozó agyatlan zombik, hanem valódi partnerek, akik meghagyják a helyet, próbálnak figyelni a többiekre és csak akkor rongyolnak beléd, ha valami hatalmas hülyeséget csinálsz közvetlenül előttük. Nyilván, az alaposan felforgatott és kiterjesztett büntetési rendszer okán muszáj volt hozzányúlni a mesterséges intelligenciához, ami akár rosszul is elsülhetett volna, ehelyett azonban megkaptuk a széria eddigi legjobbját, ahol már nem szorul össze a gyomrunk, ha a mezőny kellős közepén kell cikázgatnunk.

Utóbbiban hatalmas segítség lesz a korábbi alapokra épülő, kissé finomhangolt fizika is, aminek hála a segítségek kikapcsolását követően rögtön az aszfalton érezhetjük magunkat. Ilyenkor tapasztalhatjuk majd meg igazán, hogy milyen különbség van a Moto3, a Moto2 és a MotoGP gépszörnyei között, amik egytől-egyig más és más kezelési metódust követelnek meg tőlünk. Mindezt tovább bonyolítja a dinamikusan változó időjárás, ami a tavalyi rész után idén is képes pillanatok alatt megkavarni az állóvizet. Ez a realizmus utáni hajsza elsőre könnyen megrémisztheti a könnyed szórakozásra vágyó újoncokat, de nem kell félni, hiszen egyrészt a fentebb már emlegetett segédleteknek hála teljesen magunkra szabhatjuk a kihívást, másrészt a részletes tutorial, valamint MotoGP Academy minden fontosabb tudnivalót elmagyaráz. Nem ezek az egyetlen visszatérő lehetőségek a tavalyi menüből, szinte minden visszatér, nagyrészt változatlanul, ugyanakkor a karrierbe azért kicsit belenyúltak a fejlesztők.

Az alapok ugyanazok, azaz ezúttal is egy Moto3-as csapat utolsó pár futamára kapjuk meg a marsallbotot, amiken, ha jól teljesítünk, akkor a szezon végén feljebb léphetünk. Egyelőre három kategória érhető el a játékban, az említett mellett még a Moto2, valamint a MotoGP, de később érkezni fog a MotoE is. Az itt felkínált szerződések közül kell szemezgetnünk és végül döntést hoznunk, amit követően rögtön el is kezdődne a már jól ismert karriermód, csakhogy itt jön a csavar, ugyanis a játék felkínál egy korábban sosem látott lehetőséget. Ez lenne a Player Market, amit akár ki is kapcsolhatunk, azonban, ha nem így teszünk, akkor onnantól kezdve a szezonok között bárki csapatot válthat, beleértve minket is. A rendszer jól működik és számos aspektust figyelembe vesz, például az adott istálló motorjainak teljesítményét, vagy éppen a pilóták közötti rivalizálást, esetleg baráti kapcsolatokat. Így van, a tavalyi részből ismerős közösségi média is visszatér, ráadásul most már némi értelme is van, hiszen amellett, hogy ennek hála hamarabb kaphatunk fejlesztéseket, valamint gyorsabban növekedik a hírnevünk, a haverok bármikor csatlakoznak mellénk, ellenben az ellenfeleink akármikor kitúrhatnak a helyünkről.

Sajnos hiába hangzik jópofának ez az egész, valójában a játékmódon belül nem sok változást okoz, hiszen jóformán csak holtszezonok alatt van jelentősége, azokon kívül pedig minden maradt a régiben. Emiatt aztán hiába húzhatjuk el az általunk kreált pilóta „történetét” a végtelenségig, hamar rá fogunk unni, hiszen aki akárcsak egyetlen MotoGP karrierrel is játszott életében, az nagyjából látta az összes itt megjelenő lehetőség valamelyikét. Ezt követően gondolom senkit sem fog meglepni, hogy online opciók terén sem kapunk semmi újat a korábbiakhoz képest, a sima lobbyk mellett visszatér a tavaly bevezetett LiveGP Championship, ahol fix időpontokban zajló versenyekre nevezhetünk be, illetve ismét versenyezhetünk helyi osztottképernyős módban. A könnyebb ellenfélkeresés érdekében bármikor bekapcsolhatjuk a cross-play funkciót, viszont érdemes tisztában lenni azzal, hogy ez kizárólag csak PlayStation és Xbox között működik, azaz a PC-sek és a Nintendo Switch tulajok kimaradnak a buliból.

És itt az ideje, hogy a mesterséges intelligencia után szóba kerüljön a MotoGP széria másik folyamatosan visszatérő problémája, az inkonzisztens látványvilág, ami sajnos korántsem ment át akkora változáson, mint a gépi ellenfelek versenyzési etikettje. Bár a pályán belül egészen lehengerlő a grafika, azon kívül továbbra is borzasztóan visszamaradott karaktermodellek és ezerszer látott, változatlanul hagyott átvezetők borzolják a kedélyeket. Szerencsére utóbbiak elnyomhatóak és végső soron úgyis az számít igazán, hogy miként csillan meg a nap sugara a bukósisakunkon, de még így is piszkosul zavaró tud lenni, mikor a rajtrácson felsorakozva élettelen tekintetek és bénán mozgó karakterek társaságában kell megkreálnunk a tökéletes taktikát, illetve motorbeállításokat. A verseny tehát mutatós, azon kívül minden más ocsmány, de legalább a pódium ceremónia közben már nem hordanak kesztyűt a versenyzők, hát köszönjük szépen, ez valóban fontos volt.

A kifejezetten jól sikerült 22-es rész után (ami leginkább a NINE játékmódnak volt köszönhető), a tavalyi epizód kicsit visszalépésnek érződött, amivel tisztában lehettek a Milestone csapatánál is, mert a MotoGP 24-re beleadtak minden tőlük telhetőt. Ugyan játékmódok terén nincs új a nap alatt és a Driver Market sem okoz olyan markáns változást a karriermódban, mint ahogy azt korábban próbálták sugallni, a mesterséges intelligencia gatyába rázása és a stewardok megjelenése már önmagukban elegek ahhoz, hogy nyugodt szívvel ajánljam a sportág szerelmeseinek. Nyilván nem tökéletes, számos ponton bele lehet kötni, de egyrészt a promóciók miatt jövőre is kell hagyni valami javítanivalót, másrészt pedig konkurencia híján úgysincs sok választása annak, aki hivatalos licencekkel megtámogatva szeretne gyorsasági motorokkal száguldozni, úgyhogy inkább örüljünk, hogy a kissé felemás MotoGP 23 után a széria újra visszatalált a helyes útra.

A MotoGP 24 május 2-tól érhető el PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X-re, Nintendo Switch-re, valamint PC-re. Mi utóbbin teszteltük.