Warhammer 40,000: Space Marine - Master Crafted Edition teszt

Szeptember 6-án, 2011-ben, a THQ kiadta a Relic Entertainment által fejlesztett Warhammer 40,000: Space Marine című TPS akciójátékot. Akkoriban a Warhammer 40k rajongók igencsak várták a játékot, hiszen a Gears of War 1 és 2 után - ami rengeteget merített ebből az univerzumból - nagyon adta magát, hogy érkezzen valami hasonló hangvételű játék az azt megihlető világból is. Készült persze több körökre osztott stratégia és egyéb játék a 40k univerzumban, és készül azóta is, de egy ilyesféle akciójátékra azelőtt nem volt példa. A cím a rajongók körében sikert is aratott és vált azóta kult klasszikussá, de sajnos ez rajongói kör - ahogy az idő előrehaladtával kiderült - nem adott elég okot egy folytatás fejlesztéséhez. 2021-ben érkezett a Relic kiadásában egy Anniversary Edition is, ami tartalmazta a játék soundtrack-jét és az összes hozzá készült DLC-t, most pedig 2025-ben, a SEGA kiadásában, a SneakyBox és Relic közreműködésével, megkaptuk a Master Crafted Edition-t.

A SEGA úgy gondolta, látva a Saber Interactive Space Marine 2-vel elért sikereit, hogy megpróbál annak farvizén úszva felszipkázni némi pénzmagot, így találták meg a 2011-es Space Marine-t és biggyesztették a címe mellé, hogy Master Crafted Edition. A terméket megpróbálták nagyon ügyesen pozicionálni és nem egyszerűen remaster-nek vagy reforged-nak nevezni, hanem kitalálták ezt a sokat sejtető Master Crafted Edition kifejezést. Nézzük mit sikerült ezzel a kiadással "mesteri" szintre emelni.

Nos, testvéreim a császárban, a rövid válasz az, hogy semmit. A bemutatóban beígért átdolgozott karaktermodellek alig láthatóan lettek fejlesztve. A karakterek páncéljának textúráit kissé felskálázták, illetve az orkok "páncéljának" színét fekete cserélték, ami az én véleményem szerint rosszabbul fest mint az eredetiben a sárga és a piros. Ezzel nyilván komolyabb hangvételt szerettek volna kölcsönözni az ellenfeleinknek, de az orkok nem a komolyságukról híresek ugyebár. Harc közben főszereplőnk Titus véres lesz, ez például nem volt jelen az eredeti verzióban, ám az azonnal észrevehető különbségek listája ezzel ki is fújt.

A pályákon is kerestem a felskálázott textúrákat, nagyon minimális, szinte elhanyagolható különbségeket láttam. Eleinte azt hittem, hogy az árnyékok nagyobb felbontásúak, de rég játszottam az eredeti játékkal, így nem akartam pusztán az emlékeimre hagyatkozni, ezért fel is telepítettem gyorsan az Anniversary Edition-t, hogy összevessem. Csalódnom kellett, ugyanolyan árnyékokat láttam. A pályákat is alaposan megnéztem és semmilyen komolyabb változást nem láthatunk. Kissé olyan érzésem volt, mint a "keresd a két kép közt a különbséget" játékban vennék részt, csak szinte egyet sem találok.

A bemutatóban ígértek újrakevert hangot is. Nos, már első indításnál is valahogy erőtlennek hangzott az új kiadás, meg kellett néznem elég hangot adtam-e a hangfalakra. Kifejezetten úgy emlékeztem, hogy a játéknak jó volt a hangja, az orkok halálhörgése a fegyverek puffogása és ropogása elevenen élt az emlékeimben. Összehasonlítottam hát ezt az aspektust is, hogy ez, avagy az Anniversary Edition jobb-e? Legnagyobb bánatomra ismét a régebbi kiadás húzott be plusz pontot. A hang minden tekintetben tompább hatást kelt, valószínűleg a térhangzás újrakeverése során csúszhatott valami félre.

Az, amin valóban tetten érhető, hogy új kiadással van dolgunk, nem más, mint a kezelőfelület. A főmenü máshogy néz ki, de a beállítási lehetőségek maradtak ugyanazok. A grafikai beállítások meglehetősen puritán módon vannak jelen, a felbontáson kívül az árnyékok minőségét valamint a vizuális effektek minőségét lehet beállítani, illetve az ambient occlusion-t lehet ki vagy be kapcsolni. Akad még ezeken kívül egy gamma és egy fényerő csúszkánk, de ennyi. Szóval semmilyen modern varázslatra - mint például DLSS - ne számítsatok. Persze ez egy 14 éves játék, és hála ennek a kevéske fejlesztésnek amit sikerült rajta végrehajtani, majd minden PC-n simán fog futni. Már a maga idején se volt egy grafikai csoda, leginkább a stílusos jelzőt lehetett rá nyugodt szívvel használni...

Egy új lehetőséget viszont kapunk, ugyanis a klasszikus irányítási séma mellett választhatunk egy modernizáltat is. Ám ezzel is van egy gond. A játékban az első Purity seal felszedése után megkapjuk a Fury módot, ezt aktiválva Titus bevadul, így erősebbek leszünk és töltődik az életünk harc közben. A probléma ott van, hogy a modern irányítási sémával, a kontroller jobb analóg karjának lenyomásával dobjuk el gránátjainkat, a Fury módot ugyanakkor mindkét analóg kar lenyomásával indítjuk el. Tehát ha gránát van nálunk, és indítanánk a Fury-t, akkor gránátokat dobálunk amíg el nem fogy, és csak utána aktivizálódik a Fury. Elképzelhető, hogy a későbbiekben erre érkezik javítás, de addig inkább használjátok a klasszikus irányítást. Mindez még a multiplayer részre is kihat, ugyanis kontrolleren bizonyos funkciók a klasszikus irányításban nem érhetőek el.

Az átformált kezelőfelületi ikonokon - amelyek közül a fegyverválasztó kör olykor kifejezetten zavaró tud lenni - kívül ez a kiadás nem sok újjal kecsegtet. Érdekes talán azok számára lehet akiknek még nincs meg a játék, de ha jobb árban van az Anniversary Edition akkor nyugodtan vegyétek meg azt, semmiről nem maradtok le. Igazából nem tudni kiknek is készült pontosan ez a kiadás, erőteljesen lenyúlásszag lengi körbe. A Space Marine 2 után persze, amely minden tekintetben túlszárnyalta elődjét, az első rész és annak bármilyen kiadása már csak egy üde színfolt, hogy volt ilyen is. Ráadásul márciusban bejelentésre került, hogy készül a harmadik rész, úgyhogy mi inkább azt várjuk szeretettel.

A Warhammer 40,000: Space Marine - Master Crafted Edition PC-n Steam-en és Epic-en érhető el, valamint Xbox Series S/X-en. Mi PC-n teszteltük, a lehetőségért köszönet a Cenega Hungary csapatának!