A Sword of the Sea már az első bejelentése óta foglalkoztat, ezért is zavart, hogy mennyire nagy volt a csend a játék körül. Igazából bárki, aki játszott már akár az ABZU-val, akár a Journey-vel (amihez szintén köze volt a csapat egyes tagjainak), annak nem fog túl sok meglepetést tartogatni a Sword of the Sea sem, de ez egy kicsit sem von el a játék értékeiből. A Giant Squid friss alkotása le sem tagadhatná örökségét, hisz a Sword of the Sea voltaképpen a sivatag és az óceán, a homok és a tengeri állatok világának összemosásából keletkezett. Hősünk egy Wraith, akit egy csepp víz ébreszt fel kővé szilárdult állapotából. Célunk egy távoli, égbe nyúló oszlop elérése lesz, amihez számos kaput kell majd kinyitnunk. Hagyományos értelemben vett puzzle feladványokról itt nincs szó, pusztán meg kell találnunk az ajtókat nyitó zárakat, és vagy vizet vinnünk oda, vagy kardunkkal kiszabadítani a homok alatt megbújó óceánt.
A rövid játék lényegében ennyiből áll, igaz, a végén egy izgalmasabb boss harc is vár ránk. Azonban a lényeg ezúttal is az utazáson, a világ felfedezésén, és természetesen a grafikusok munkájának megcsodálásán lesz, ugyanis a csapat korábbi címeihez hasonlóan a látvány piszok erős. A környezet és a stilizált állatok fantasztikusan festenek, amikor a nap megcsillan az aranyló dűnék oldalán, vagy amikor a levegőben és a vízben is úszó halak tort tükörképei „megduplázzák” az élőlények számát, olyankor mindig érdemes egy kicsit megállni és rácsodálkozni, hogy mennyire gyönyörű az összhatás. Az én személyes kedvencem a vízként hullámzó homok és a dűneként tornyosuló víz dichotómiája volt, a két agyag és állapot közti átjárás sima és azonnali. A DualSense haptikus visszacsatolása igyekszik érzékeltetni velünk, hogy vízen, homokon, kövön vagy havon siklunk. Eleinte nehezményeztem, hogy az egyes felszíneknek nincs igazán jelentősége, egészen addig, amíg nem találkoztam jéggel és lávával.
Amiben a Sword of the Sea túlmutat elődein, az az egyértelműen kivehető történet. Persze itt is nagy hangsúlyt kap a nem verbális történetmesélés, azonban utunk során találhatunk lore obeliszkeket, amelyek verses formában mesélik el egy régi, mindent elpusztító konfliktus körülményeit. Az istenek és a tengeri állatok háborúja végül mindkettő vesztét okozta, az óceán kiszáradt és az állatok kővé váltak. Az istenek is szobrok formájában maradtak csak meg, így igazi győztese nem maradt a harcoknak. A célunk nem más, mint a tornyot elérve visszahozni az óceánt, ezzel feltámasztva a tengeri élőlényeket. Azonban egy ősi ellenfél is megérzi ténykedésünket, és megpróbálja befejezni a régmúlt háborúját.
A Sword of the Sea leginkább a sebesség tekintetében tér el a stúdió korábbi, hasonló játékaitól, és ezen a ponton inkább a The Pathless-szel mutat rokonságot. A kardunkon való siklás rendkívül szórakoztató, akár a dűnéket és a habokat szeljük, akár a visszahozott tengeri állatokat követjük. Ezt a „swordboardozást” dobják fel a félcsövekből álló szakaszok, sőt még trükk arénák is várnak ránk, ahol egy bizonyos pontszám elérése után újabb és újabb mozdulatokra elkölthető pénzt kapunk. Ezek a pontok egyébként az egész játéktérben elszórva megtalálhatók, ám nemcsak ezért érdemes alaposan bejárni a pályákat. Maga a játék fő sztorija kevesebb mint 3 óra alatt teljesíthető, viszont ilyenkor csak a kötelezőt teljesítettük. Számos érdekesség és látnivaló vár még ránk a fő csapás mellett is, de ettől még nem lesz a játék nyílt világú.
Azonban hiába szórakoztató a homokhullámok és vízdűnék átszelése, audiovizuális téren pedig tényleg egy pompás élményben lesz részünk, valahogy hiányzott számomra a Journey lélekformáló, vagy az ABZU pszichedelikusba átcsapó érzelmi hullámvasútja. Pedig a Sword of the Sea története is tartogat számunkra drámai pillanatokat, akár a lore-t, akár a játék tényleges cselekményét nézzük, a játék végi több fázisú bossharcról már nem is beszélve. És mégis, a stáblista után nem éreztem azt, hogy újra belevágnék, pedig a világ megérdemelne egy második, vagy akár harmadik végigjátszást is.
A Sword of the Sea 2025. augusztus 19-én jelenet meg PC-re és PlayStation 5-re, mi az utóbbin játszottunk vele.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.