Sonic Racing: CrossWorlds teszt

Sonic és Mario sorsa és története szorosan összefonódik. Az egykori riválisok nemcsak „kibékültek”, de mindkettőről elmondható, hogy lassan több spinoffal rendelkezik, mint amennyit számon tudnak tartani a jogtulajdonosok. A tavasszal érkező Mario Kart World után most a Sega kabalája pattant volán mögé, és úgy fest, hogy a kék sündisznó megpróbálja újraéleszteni a rivalizálás lángját.

A Sonic Racing: CrossWorlds promóciójában nagyon burkoltan, úriemberekhez méltón, de egyértelműen a Mario Kart World gyengébb vonásaira apellált a Sega, és egy olyan kart játékot ígért, ami nem próbál meg más lenni, mint amit elvárnak tőle, viszont abban verni kívánja a mezőnyt. Nyílt világ helyett izgalmas és pörgős pályák, a franchise összes fontosabb karakter, állíthat nehézség, testre szabható karakterek és több kategóriába sorolt, válaszható járgányok – ezek pusztán az alapok, a CrossWorlds ennél tovább megy. A versenyek változatosságának szavatolása is a játék nagy erőssége, hisz egy három körös futam során egyszer sem megyünk végig ugyanazon a pályán ugyanúgy.

Ez a játék nagy gimmick-je is, ugyanis az adott verseny második körét mindig egy másik világban teljesítjük, ahol egészen más hangulat vár ránk. Lehet, hogy a Green Hill-i idill után egy óriáspolipoktól hemzsegő, háborgó tengeren találjuk magunkat, a helyszínhez illő látvánnyal és zenével, no meg persze egyedi versenykörülményekkel. Ugyanis száguldani nemcsak az úton, de vízen és levegőben is fogunk. A harmadik, egyben utolsó kör aztán újra az eredeti világba repít vissza minket, ám a pálya nyomvonala jelentősen megváltozik ilyenkor. A nagydíjak három versenyből állnak, a finálénak számító negyedik pedig ebből a három világból van összeollózva.

A játékra tartalom terén egyáltalán nem panaszkodhatunk. A számos egyjátékos pálya és bajnokság mellett kapunk még egy kifejezetten multis mókázásra specializált szekciót, valamint egy Time Trial lehetőséget is. A 4 fős lokális, valamint 12 fős online multi lehetősége párosítva a teljes cross platform támogatással elég nyilvánvalóvá teszi, hogy a játék a közös szórakozásra és a barátságok tönkretételére épít, mint a kart játékok zöme, ám teszi ezt olyan magabiztos kézzel, amit ritkán látni a műfajban. Sajnos ebből következik, hogy egyedül játszva igen hamar kifúj a játék, pár bajnokság után már mindent láttunk, amit nyújtani képes. Ezért a 7+1 nagydíjból álló Grand Prix módot érdemes úgy kezelni, mint egy hosszabb tutorialt a multis mókák előtt. Már most tudni, hogy érkezik két crossover bajnokság is, sőt az így érkező és DLC karakterek is egyedi eseményeket kapnak majd, tehát nem hanyagolják el az egyjátékos tartalmakat sem.

A játékmenet egyszerre végtelenül egyszerű és ismerős a műfaj szerelmeseinek, mégis számos apróságot és lehetőséget rejt. A tekergő pályákon a legcélszerűbb a driftelve haladás, mivel ha eleget mentünk kilinccsel előre, sebesség boostot kapunk. Ugyanez igaz, ha a levegőben hajtunk végre trükköket, így az ugratók becélzása is erősen ajánlott. Az ütközés már kevésbé, mivel így elveszítünk néhányat az arany karikáinkból, és ezt nagyon nem akarjuk, hisz minél több van belőlük, annál nagyobb a végsebességünk. Kart játékhoz méltón itt is lesz több tucat felszedhető támadó, védekező, valamint a többieket közvetetten hátráltató eszköz, amelyek repertoárja folyamatosan bővül, ahogy nyerjük a versenyeket. A győzelemért cserébe fejlődik a „rendszámtáblánk”, ami nemcsak egyre szebb színt kap, hanem a különféle módosító, perkként funkcionáló kütyük foglalatait is feloldjuk. Ezek a kütyük aztán kismillió variációt engednek, bár az aranyszabály az, hogy minél jobb és erősebb az adott variáns, annál több helyet foglal el a hatból. Van olyan, amitől gyorsabban tudunk trükközni a levegőben, a másikkal már a verseny elején használhatunk egy boostot vagy az eldobható bombáink gyorsabban robbannak. A variációk tárháza igen komoly, és 5 ilyen táblát tölthetünk meg, amelyek közül a versenyek közt válthatunk. Persze, ha megvan a kedvenc loadoutunk, akkor semmi sem tart vissza minket attól, hogy végig azt használjuk.

A játék nehézsége is olyan mértékben skálázható, hogy akár casual, akár hard core élményre vágyunk, tutira megkapjuk. Mondjuk a legalacsonyabb nehézségi foknál sem sétagalopp a verseny, bár ez főleg a riválisunknak köszönhető. Ezek az ellenfelek ugyanis nemcsak gyorsak és jobban vezetnek, mint a többiek, de ténylegesen mindent elkövetnek, hogy megkeserítsék az életünket. Természetesen a CrossWorlds sem vákuumban született, így az olyan rendszerek, amelyek a Mario Kart játékokból is ismerősek lehetnek, itt is tiszteletüket teszik, például minél előrébb vagyunk a mezőnyben, annál kevésbé hasznosak a felszedhető fegyverek. Ezekből a tárgyakból egyébként kettő lehet nálunk, ha pedig megvan a megfelelő fejlesztés, akár manuálisan is megválaszthatjuk, hogy melyik legyen az aktív.

Már volt szó a megvásárolható vagy ingyen érkező későbbi tartalmakról. Ezek mellett is számos holmit oldhatunk ki a különféle rendszerekben és menükben. A versenyekért kapott valutából fejleszthetjük az egyes karaktereket, így különféle titulusokat és kiegészítőket oldhatunk ki a testreszabáshoz, amit nemcsak a járműveken, hanem a karaktereken is végezhetünk. A Time Trial módban kioldhatjuk a játék zenéit, amelyeket nemcsak a menüben hallgathatunk, de beállíthatjuk, hogy a következő verseny alatt mi szóljon. A Sonic Racing: CrossWorlds zenéje egyébként is remek lett. Az első kör egy ismerősebb dallammal indít, majd a második körben az új világhoz igazodó, tematikus zene szól, hogy aztán az utolsó körre az egekbe szökjön a hangulat, hála a veretős, kanyarban driftelve előzős életérzést közvetítő ütemeknek.

Elsőre kuszának és soknak is érződhet a játékmenet, ám menet közben egyáltalán nincs így. Az már azért zavaróbb, hogy a menürendszer mennyire nem esik kézre. Nem szokásom egy játék menüjét ekézni, van, hogy szinte sosem lépek kapcsolatba vele, de itt minden indításnál külön ki kell választani a játékmódot, a játékosszámot, a versenyzőnket és a járgányát, amivel együtt jár az aktuális rivális kiválasztása is. Csatlakozni akarna valaki játék közben? Vissza egészen a főmenüig, hogy kiválasszuk a kellő játékosszámot, és kezdhetjük újra elölről az egészet. Az, hogy az online játék egy teljesen elszeparált részen van a főmenüben, annyira nem meglepő, de néha az volt az érzésem, hogy majdnem ugyanannyi idő töltök el a menüben, mint tényleges versennyel. Ez persze csak szubjektív torzítás, de tény, hogy a sok rendszer és extra tartalom miatt kénytelenek leszünk kiismerni magunkat a Sonic Racing: CrossWorlds menüjében.

A világok közti átjárás és váltás zökkenőmentes volt PlayStation 5-ön, bár ehhez hozzátartozik, hogy maga a váltás inkább hangulat és játékmenet terén jelentős, komolyabb fizikai változást ne várjunk. Mivel a játék az előző generációs masinákra is megjelenik, ezért látvány terén ne számítsunk eget rengető megoldásokra, hacsak azt nem vesszük annak, hogy játék közben egyszer sem tapasztaltam az Unreal Engine 5 „tüneteit” (igaz, a motor jelentette extrákat sem). A grafika meglepően felemás: egyrészt számos elem, textúra és modell pompásan kidolgozott, miközben másoknál a PS2-éra szögletes ívei is befigyelnek. A „modern” látványvilág hiányát ellensúlyozza, hogy minden karakter animációik tökéletesen lettek lemodellezve, bár a crossover karakterek nem kaptak saját szinkront…

Sem a Sega, sem pedig a Sonic Team nem ült a kezén, miközben a Sonic Racing: CrossWorlds készült, és ez úgy a játék általános minőségén mint a tartalom mennyiségén is egyértelműen érződik. A játék a Sonic-rajongók számára már most is tömve van minden jóval, a közeljövőben pedig további bajnokságok, versenyzők, pályák és dalok kerülnek majd bele: Joker (Persona 5), Hatsune Miku, Steve (Minecraft), sőt most már azt is tudni, hogy Megaman is elérhető lesz DLC formájában. Azonban nemcsak plusz karakterekről van itt szó, hanem hozzájuk passzoló járgányokról, új pályákról sőt soundtrackről is. A zavaróbb hiányosságokon és apróságokon pedig könnyen túllendülhetünk egy-két haverral vagy családtaggal.

A Sonic Racing: CrossWorlds 2025. szeptember 25-én jelent meg PC-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re és Nintendo Switch-re. Mi PlayStation 5-ön játszottunk vele. A játékért köszönet a Cenega csapatának!