Még annak ellenére sem, hogy az alapvetően könnyed játékmenet igen gyakran képes bekeményíteni, ami többnyire nem a feladványoknak, hanem sokkal inkább a beépített, meglehetősen fukar segítőrendszernek köszönhető. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, a játék első indítását követően ugyanis még fogalmunk sem lesz minderről, ami viszont ezzel szemben rögtön fel fog tűnni, az a hihetetlenül stílusos, kézzel rajzolt látványvilág, valamint a háttérben megbúvó, andalító dallamok. Egészen lenyűgöző az, amit a játékot fejlesztő Blink Industries a képernyőnkre álmodott, ráadásul az aprólékosan felépített pályák nemcsak több alszinttel rendelkeznek, hanem mindeközben olyan hatást keltenek bennünk, mintha valódi, élő és lélegző világokba nyernénk betekintést általuk, amik telis-tele vannak felfedezésre váró titkokkal és feladványokkal.
A feladatunk nem meglepő módon pontosan ez lesz, vagyis a lehető legtöbb dolgot megtalálni a fejlesztők által jól elrejtett meglepetésekből, majd ezeket a tárgyakat visszajuttatni a jogos tulajdonosaikhoz, akik aztán mindezt egyedi animációkkal és ujjongással hálálják meg nekünk. Sajnos annak ellenére, hogy a tennivalóink listája eléggé változatos lesz, az összetettségük a játék előrehaladtával végig ugyanolyan marad, azaz, hiába nyitjuk meg az újabb és újabb pályákat, amiket aztán a hűtőszekrényünkre felragasztott képekre kattintva érhetünk el, a környezeten és az évszakokon kívül nem igazán fogunk sok különbséget észlelni közöttük. Nincsenek több lépcsősek, mindig ugyanaz lesz a metódus, vagyis, hogy valaki elvesztett valamit (esetleg valamiket), amit aztán nekünk kell megkeresnünk. Persze, a bejárható 2D-s területek hangulat terén markánsan különböznek egymástól, de mégiscsak eléggé illúzióromboló tud lenni, amikor elmúlik a tél, megérkezik a tavasz, mindennek pedig csak annyi a következménye, hogy sál helyett most egy labdát kell felkutatnunk.
A legviccesebb az egészben pedig az, hogy még így is megszívathat minket a játék, mert bár a feladványaink nehézsége konstans, a fentebb már emlegetett segítőrendszer sokszor igencsak szűken méri a felénk közölt információkat. Alapjában véve a képernyő alján mindig látni fogjuk az elveszett tárgyak sziluettjeit, amikre rákattintva kapni fogunk egy rövidke tippet arról, hogy mégis mi a fenét kellene keresnünk. Csakhogy ezek a szövegbuborékok gyakran annyira ködösen lettek megírva, hogy ember legyen a talpán, aki elsőre kitalálja, mégis mi a fenére gondoltak a fejlesztők. Ha pedig semmi támpontunk nincs, akkor megpróbálhatjuk elővenni a jó öreg pixelvadászat trükköt, amivel csak annyi a bökkenő, hogy egyrészt szinte mindennel interaktálhatunk, másrészt ezen pontok egyáltalán nincsenek kiemelve a tömegből. Ráadásul, ha mégis sikerülne valahogy rátalálnunk a keresett dologra, akkor sem leszünk sokkal előrébb, mivel azt még vissza is kell juttatnunk valahova, valakihez, valahogyan.
Ezen pillanatok ugyan okozhatnak némi frusztrációt, viszont a gyönyörű látványvilág, a csodálatos zenei betétek, illetve a mindenféle nyomást nélkülöző, könnyed játékmenet pillanatok alatt elfeledtetheti velünk ezeket a kellemetlen perceket, feltéve persze, hogy közben sikerül valahogyan megfejtenünk a fejlesztők által lekódolt teendőket. Szerencsére nem kötelező minden egyes pályát 100%-ra teljesítenünk a továbbjutáshoz, szóval véglegesen nem igazán tudunk elakadni, maximum csak lemaradunk pár titokról és Steames achievementről, de ennyivel azért még talán együtt lehet élni. Ha azonban mégis nehezünkre esne elengedni mindezeket, akkor ajánlott ilyenkor egy kis szünetet tartani, a három másik pálya valamelyikére elmenni keresgélni, esetleg más elveszett tárgyak után kutatni, mert gyakran akkor fog beugrani a jó megoldás, amikor egyáltalán nem agyalunk rajta.
Így van, jól olvastátok, a Nippetsben mindösszesen 4 pálya kapott helyet, ami még úgy is kevésnek érződik, hogy egytől-egyig teletömték őket mindenféle felfedeznivalóval és tényleg markánsan eltérnek egymástól. Persze, hogyha gyakran elakadunk, nem fogjuk majd rövidnek érezni a kalandot, ha azonban rááll az agyunk a fejlesztők gondolkodásmódjára, akkor nagyjából pár óra alatt a végére érhetünk az egésznek. A Nippets tehát nem hosszú, cserébe viszont maradandó élmény, ami még a nyilvánvaló hibái ellenére is pillanatok alatt képes belopni magát a szívünkbe. Szerencsére az árcédulája baráti, ráadásul van hozzá egy ingyenes demó is, szóval akinek felkeltette az érdeklődését ez a hihetetlenül stílusos tárgykeresgélősdi, az most akár egyetlen forint ráköltése nélkül is belekóstolhat ebbe a Tesz-Vesz könyvek miliőjét tökéletesen megidéző rövidke kalandba.
A Nippets április 7-től érhető el, kizárólag PC-re.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.