Mai napig emlékszek rá, és hát hogyan is felejthetném azt a napot!? Egészen fiatal voltam. Minden fiatalnál elérkezik az az idő, mikor a hölgyek testi adottságai iránt kezd el érdeklődni. Velem is ugyan ez volt a helyzet. Aztán aznap megláttam egy lányt: hosszú, sötétes hajszín, barna szem, (számomra) tökéletes test, abból is nagyon keveset takaró öltözet. Szégyenlős voltam. Bennem volt az a "Mi van, ha...?" érzés. Rámnézett. Mélyen a szemembe. Mosolygott. Bemutatkoztunk egymásnak. Megtudtam a nevét (amit elfelejtettem...).

Pár perc csevegés után kissebb dolga akadt. De utána visszajött hozzám. Magához ölelt. Belemarkoltam hosszú hajába. Egy pillanatra a mennyországban éreztem magam. Nem kaptam levegőt se. Igzultam mi lesz. Mi lesz a következő lépés. Keblei hozzám simultak. Éreztem, hogy a nő nedves. A nevemet kiáltotta. A hangjára kinyilt a szemem.

Ez volt az első úszás órám. Bizonyítani akartam az úszó tanárnőnek, hogy igenis tudok a három méteres medencében úszni. Nem jött össze. Lesüllyedtem. A tanár is csak annyit látott, a kisfiú eltűnt. Ekkor beugrott a medencébe értem, majd a "partra" húzott. Kicsit megijedt.

Arra az egy évre karúszót kellet hordanom. Elég ciki volt...
Köszönöm Batman úrnak, kinek bejegyzése adta ezt az ötletet :).

Előző irományom:
<< Battlefield 4