Sziasztok.

Párszor már gondolkoztam ezen a blogon, de valahogy mindig kukába került. Azért, mert a válasz az egészre annyi, hogy mindenkinek nem tetszhet minden. Viszont van egy kis bökkenő. Nekem nincsenek stílusjegyeim. Nincs az, hogy csak RPG, csak FPS vagy csak akármi. Mint azt már párszor olvashattátok tőlem, mindenevő vagyok. Természetesen vannak kedvenceim, vannak olyan témák (zooombbbbiiiiss) amiből még a sz@r is jó, de elég sokat hallgatok a nagy gamer szavakra is. Ha azt mondom tetszett a Splinter Cell és erre azt mondják, hogy próbáljam ki a Hitmant, mert az is TPS, az is lopakodós és az is olyan jó, bár az alapkoncepció teljesen eltér, akkor kipróbálom. Sokáig nem tetszett (ki nem állhattam, csak fröcskölni jártam be a hírek, blogok, cikkek alá) a Borderlands, de az egyik Destiny videó, amiben játszottak a megjelenés előtt nagyon megtetszett. Rám kérdeztek, hogy a Borderlands tetszik e, mert szinte ugyan ez? Tátottam a számat, és inkább csöndben tovább haladtam, mivel előtte mélységesen utáltam a játékot. Mivel Destiny akkor még nem volt, feltettem hát a Borderlands első részét, és bár tényleg Coopba jobb lett volna még így is remekül szórakoztam vele. Megszerettem, holott eddig utáltam. Más is kapott már több esélyt. Viszont azokat csak nem tudtam megszeretni. Ezekről lesz most szó.

Kane And Lynch

Vegyük is példának a legfrissebb ilyen „remekművet” ami nem más, mint a Kane And Lynch első része. Képeket láttam belőle, de a játék kimaradt. Mire számítottam? Valami hatalmasra. Valami nagy dobásra, hisz nem sokkal később nyomták is a második részt. Asszem, pont itt olvastam, hogy van, aki minden évben kijátssza egyszer. Meg szeretném kérdezni, hogy mit szeret ebben?
Pár küldetést megcsináltam már. Tény hogy a dizsike rész szépen néz ki a rengeteg karakterrel. De ennyi. A nagy pozitívum elmaradt. A pályák még talán nem is lennének unalmasak, nem zavar a csőjáték, hisz ha szabadságra vágyom, akkor sandboxot választok. Na de üresek a pályák. Annyira steril az egész, hogy nagyon. Az MI egy nagy nulla. És a hitbox pedig egyenesen vicc. Egy komoly játék lenne, de nincs fejlövés? Na, ne. Sőt, ilyen apróságok, hogy a láblövés sem nagyon érdekli őket. Autós üldözés (amikor feltettem a kérdést, hogy minek rakták ezt bele) semmi sebességérzet. Mintha zsinór húzná végig a kocsinkat. Az üldöző rendőrautók, pedig megint csak vicc kategória. Egy tárat beleeresztek a vezetőülésbe, de jön utánam. Komolyan mondom, hatalmas csalódás nekem ez a játék. Talán még a párbeszédek, amik úgy, ahogy jók, de a történet eddig nem nyert meg. Képtelen vagyok felfogni, mit lehet ebben szeretni.

Prototype

Na, igen. Valami itt is hibádzik. Miért? Mert a sandboxot szeretem. A mutánsokat szeretem. Apokalipszist vagy azt megelőző cselekményeket, esetleg az apokalipszis megelőzését szeretem. Ez valahogy mégsem jött be. Haverommal pontról-pontra megegyezik az ízlésünk. Egy játékot kivéve. Ezt. Nem vágom mi jó benne. Nehéz úgy fogalmaznom, hogy ne bántsam a játékot, de egy nagy takonygombócból kinyúló takonycsíkokon kívül, nem látok más élvezhetőt benne. Egyszerűen nem megy, pedig isten tudja hányszor adtam esélyt már neki. Ez az összevisszacsapkodásos tornádós csápos valami brrrrr… Pedig vannak nagyon jó megvalósítások benne, amikor pl magasról érkezünk és becsapódunk, na azz valami tuti. Sajnos nekem azonban ez nem jön be.

Bioshock

Na, most jön a kövezés. Ez se adja. Jobban szórakozok, valami Cabela Hunter játékkal, mint ezzel. Tény, hogy a sok ajánlat, hipe miatt az első részt végigjátszottam, amit a végére meg is kedveltem, de akkor sem tudta belopni a szívembe magát. Csillog-villog minden, közbe lősz, szaladsz, de gyűjtögetni is kéne, de lősz, ha gyűjtögetsz, lelövik rólad, amit gyűjtögettél, ha először lelősz, mindenkit eltűnik a gyűjtögetnivaló stb. Háttértörténet varázsa ide-oda, valahogy nem az én műfajom. Most boxon jöv hónapban adják a gold mellé, még kap az infinite még egy esélyt, de annyi. Pedig a látvány maga az pazar. Mármint a helyszínek megvalósítása, látvány és művészi világa. Sőt az első rész végén, még a sztori is elkezdett érdekelni. A második… hát… nem.

Saints Row

Ez még a másik. A viccet szeretem, a vicceset is. Ez viszont nekem már baromság. Bár, csak a második részt próbáltam (szerencsére) egyszerűen, ha nem is hányinger, de a jelei mutatkoztak rajta. Számomra ez, egy olyan próbálkozás, ami a realitás és poénos arcade között nagyon nem találta meg az egyensúlyt. A lövöldözős részek nagyon tetszettek. Jó hitbox, fejlövés, fizika, stb. Ellenben amikor elkezdtem az autót vezetni (alapból a kameraállások sem tetszettek) de az irányítás egyenesen gáz. Értem én, hogy paródia, de ez nekem nem vicces. Évekkel korábbi sandbox játékok többet nyújtanak számomra, melyekre nem sajnálom az időt. Erre igen. Többször kapott esélyt, legutóbb FrankBlack ajánlata miatt, de többet nem fog.

Ezek a legfrissebb emlékeim a csalódásokról. Talán, rosszkor voltak rossz helyen. Nem tudom. Volt már rá precedens, hogy valamit ki nem állhattam, aztán meg a kedvenceim közé került. Egyszerűen, sem a kedv, sem a stílus vagy megvalósítás nem volt megfelelő akkor. Ezeket azonban nem tudom elképzelni, hogy egyszer is az, NO.1-ek közé kerüljenek.