A történet valahol Magyarországon játszódik, egy kisvárosban, egy elképzelt jelen peremén. A környék lakói egykedvűek, a fiatalok pedig tele vannak lázadó hévvel. A történetünk egy átlagos pénteki reggelen kezdődik, és mire a szombati nap megvirrasztja a várost, már véget is ér.

Főszereplőnk Dani, épp egy magánéleti traumát próbál meg mindennapos marihuana mámorban kiheverni, ám egy barátja halála teljesen kizökkenti a megszokott kis életéből. Nem ő az egyetlen ezen az átlagos pénteki napon, akinek új fordulatot vesz az élete. Erika, az iskola és a munka falai között pattog nap mint nap, és mire eljön az este, teljesen megváltozik a felfogása a mindennapokról. Mialatt ők ketten egy pillanatra találkoznak, az élet egy idősebb férfinak sem kedvez. Dezső, a munkájában megbecsült iskola igazgató élete is teljesen a fejére fordul.
Ők hárman, külön-külön élik meg a 24 óra forgatagát. Lesz aki az alkohol után nyúl, más az agressziótól sem riad vissza, miközben a megszokott emberek között lavírozva próbálják magukban tartani legféltetettebb problémáikat. Majd végül minden szál összeér.

"A háloszoba csendjét, csak a földszinten dübörgő zene törte meg, másodpercenként többször is. Dani mélyet sóhajtott, majd kissé remegő kézzel kibontotta a kezében tartott majdnem negyed grammnyi speed-et és az éjjeli szekrény sarkára szórta. Amikor először koppant az apró szintetikus morzsákon a személyi igazolvány, ketté tört pár nagyobb-, összeállt szemcsét. Majd újra és újra eljárta táncát a szemek között. A keze rutinos gyorsasággal darabolta porrá az anyagot, és húzta vékony és hosszú csíkká. A szemében már nem ült a délutáni remény sugár. A helyét átvette valami mélyen gyökerező reménytelenség. Megpróbálta nem szétcsapni magát, és az eredmény tele lett csalódással. A zsebéből elő húzott egy kétezres bankjegyet, majd szorosan összecsavarta. Kicsit engedett rajta, vigyázva, hogy a tölcséres forma megmaradjon. Fölé hajolt a kis porvonalnak, vett egy kissebb levegőt, majd felnézett.
- Nemtudom öreg hogy hallasz-e, de ha szerinted most én vagyok a gyenge, akkor mutass utat, mert úgy látom itt már minden-, és mindenhogyan csak szívás.
Egy kicsit várt. Talán válaszra, talán egy jelre. Aztán cinikus mosollyal visszanézett maga elé.
- Rögtön gondoltam.

Kifújta a maradék levegőt is tüdejéből majd orrához tapasztva a papírtölcsért, a szekrény fölé hajolt. Ekkor a zene monoton zöreje mögül egy női hangra lett figyelmes.
- Menj már ki hallod.
Valahonnan egy szomszédos helyiségből szűrődött be. Erikát halotta, de úgy érezte talán csak képzelődik.
- Patrik! Hagyj már!... SEGÍTSÉÉG!
Ekkor már nem maradt kétsége. Egy röpke levegővétellel szétfújta amit a szekrényen előkészített, és szinte feltépte maga előtt az ajtót, amikor kirohant a folyosóra..."

SZÁMVETÉS...
(A TURUL FILM és a NEREUS-ART közös produkciója nyomán.)