A Nintendo 64 gyerekkorom, és valószínűleg életem legjobb konzolja. Ehhez mérten igyekszem igényes blogot készíteni. Van, akinek hosszú lesz, mert bőven van miről írni, de még így is, ha lenne időm és energiám, vagy húsz oldalt tudnék írni róla. Természetesen majd várom az őszinte kritikákat (mértékkel), hogy ez mennyire sikerült.

A Nintendót mindenki ismeri, és ez már akkor is így volt, amikor ez a csöppség megjelent 1996-ban Japánban, és 97-ben már hazánkba is eljutott. Egy ötödik generációs konzolról beszélünk, ami arra rendeltetett, hogy a negyedik generációs Szuper Nintendo jogos utódja legyen (róla olvashattok Norbiii blogjában) A nevét a 64 bites prociról kapta, a fejlesztés pedig Project Reality (valóság) fedőnéven futott. Ez nem meglepő, igen nagy lépés volt ez a konzol elődjéhez képest, mind grafikailag, mind játékélményileg, de erről egy kicsit később írok.

Ma már sokkal elterjedtebb dolog a konzol, mint annak idejében, így nagyobb öröm is volt ilyesmit kapni. Sajnos már nem emlékszem a pillanatra, de valami ilyesmi lehetett XD

Maga a Konzol így nézett ki. Van pár dolog ami a képen rögvest feltűnik:

1. A régi szép idők, amikor még kazettás játékok voltak. A Nintendo 64 volt az utolsó N konzol, ami kazettákat használt. Természetesen rengeteg szempontból jobbak a cd/dvd-s játékok, de volt valami nagyszerű hangulata ezeknek a kazettáknak, egyszerűen jobb ránézni, mint egy cd-re.
2. Ezt a konzolt bizony az otthoni multira hegyezték ki, elődjéhez képest, itt már nem kellett külön elosztót szerezni a négyjátékos módhoz. Mondanom sem kell, hogy ez mekkora plusz pont egy 3-4 gyerekes családban. Mi a 2 testvéremmel imádtuk!
3. És ami szintén elég feltűnő a képen, az a Joystick. Az ötödik generációs konzolok közül az N64 az, amelyik eredetileg is analóg karral jött ki, és ezzel trendet csinált. A jelenség a wii mozgásérzékeléséhez hasonlítható, de ebbe most ne menjünk bele, hozzászólásban esetleg lehet majd vitatkozni róla. Érdekesség a mai vezérlőkhöz képest, hogy itt csak egy kar található, méghozzá középen. Manapság ránézünk valamire, ki se próbáljuk, és azt mondjuk, hogy kényelmetlen. Erre is azt mondaná az ember, de mégis, emlékeim szerint nagyon kényelmes volt! Egyetlen problémája az analóg kar élettartama volt, mert az kopott, mint állat. Emlékszem, körülbelül évenként cseréltük őket, ami annyira nem volt baj, mivel rengeteg színben és stílusban árulták őket.

Nekem a kazetták dobozai is nagyon tetszettek, itt van pár emlékezetes játék doboza:

Rengeteg szép emléket elevenít fel ez a kép számomra, 2-3 kivételével mind megvolt, és rengeteg időt öltünk beléjük :)

Mint írtam, nagy lépés volt a grafika, az elődhöz képest. Ezt talán szavak helyett, könnyebb lesz 1-1 képpel illusztráljam.

Míg a Snesen nem volt lehetséges ilyen szinten a 3d-s ábrázolás, ezért a Zelda is felülnézetes volt. Hozzáteszem, ez semmit nem von le a játék értékéből.

A különbség erősen érezhető, és örült is a gyerek, mint majom a farkának. Viszont! Amikor N64-el játszottunk, ugyanúgy rengeteget Szuper Nintendóztunk mellette, és ezért imádjuk az N-t, mert olyan nagyszerű és felejthetetlen játékokat dobnak a piacra, hogy egyszerűen letojod a grafikát magasról. Ezt sajnos mai fiatal szemmel már elég nehezen lehet látni és megérteni, de így van.

A játékok minősége.

Na igen, itt az egyik szemem sír a másik nevet, mert látom, hogy hova is haladunk ma, és hol voltunk. Biztos vagyok benne hogy N64-re is voltak rövidebb, kidolgozatlanabb játékok, nem is egy, de komolyan mondom, ha egy olyan bugos, rövid játékidejű gémet vettünk volna, mint amilyen a mai játékok nagy része, akkor fater kiabálva vitte volna vissza. Ma már 10-15 óra játékidő nagyon jónak számít (tisztelet a kivételnek, mert ők is akadnak bőven), és ez a rövid határidők miatt van, nagyon sajnálatos. Ha például egy Zeldát végigvittél 30 óra alatt elsőre, akkor azt mondom ügyes vagy. És mondanom se kell, gyerekként sokkal, de sokkal több idő volt, hiszen angolul se tudtunk. Az is említésre méltó, hogy ebben az időben a játékok tényleg kreatívnak és újnak számítottak, manapság nagyon kevés az ilyen. Persze ez betudható annak, hogy ma már nem könnyű újat kitalálni.

Végezetül megosztanám veletek a kedvenc, felejthetetlen játékaim (nem mindegyik csak N-re jelent meg). Mindenkit bíztatok egyébként egy emulátor letöltésére, hiszen ezeket már nem árulják, és akár négyen is lehet játszani sok játékot. Ezeken kívül még vagy 50 játékot mindenképp betehetnék, de így is nagyon hosszú lesz a képek miatt :)

Iggy’s Wrekin’ Balls. Egy nagyon eredeti, négy játékos osztott képernyős versenyzős játék. Labdaszerű lényekkel kell versenyezni, lehet eldobni a másikat, gyorsítókat, bombákat és hasonlókat szerezni. Egyszerűen imádtuk!

Buck Bumble. Méhecskés aranyos játék, több négyjátékos móddal is. Ehhez is szép emlékek fűződnek. Na meg hogy milyen rossz kopott analóg karral játszani xD

Gex 64. Itt egy gyíkkal kellett mászkálni, csak annyira emlékszem, hogy ezzel is jól szórakoztunk.

Minden, ami Turok! Rengeteg jelent meg N64-re, és akkoriban ez egy nagyon faja fps játék volt. A pár éve Pc-re is megjelenő Turok sajnos meg sem közelíti véleményem szerint, legalábbis a korhoz képest. Itt is volt olyan rész, amibe 4-en játszhattatok. Mondanom se kell, nem egy analóg kart koptatott el, elég intenzíven toltuk :). Aki 4 játékos n64 fps-t keres, az a Turok: Rage Wars-t keresi.

Goemon's Great Adventure. Ez egy oldalnézetes platformjáték volt, szintén többjátékos móddal. Próbáljátok ki!

Mario Party! Ez egy nagyszerű parti játék, sokan ismerik, szóval erről sem írnék esszét :)

Mario Tennis. Voltaképpen ez is arra jól, hogy elüssétek 3-4en az időt, de mi nagyon szerettük.

Wetrix. Na, ez egy olyan Puzzle játék, ami garantáltam tetszik mindenkinek. Ha jól tudom pc-re is megjelent, akit érdekel keresse meg. Sokan biztosan emlékeztek rá.

Wipeout 64. Máshol is megjelent a játék, de csak ebbe a verzióba volt 4 játékos mód.

Rayman 2. Gondolom, ezt sem kell bemutatnom. Nagyszerűen nézett ki annak idejében, és élvezetes is volt.

Donkey Kong 64. A Snes-re kiadott 3 rész után (erről szinten olvashattok Norbiii blogjaiban bővebben), amik tökéletesek voltak, ezt is nagyon sokan vártuk. Részemről, az oldalnézetes sokkal jobban bejött, de azért ez is nagyon jó 3d platformer volt.

Resident Evil 2. Amikor a Resi játékok még a túlélő horrorról szóltak! Jobban tetszett ez az irány, mint a mostani.

F-zero X. Szerintem a legjobb versenyzős játék kategóriájában.

Mario Kart 64. Szerény véleményem szerint a legjobb Mario Kart-ról van szó, és a konzol egyik legjobb játéka mindenképpen. Többféle 4 játékos mód, még olyan is van, amibe nem versenyezni, hanem elpusztítani kell egymást. Megunhatatlan és nagyszerű!

Banjoo Kazooie, és a folytatás Banjoo Tooie. Egy 3d platformer, ami felülmúlta sok dologban a többit. Kár, hogy a Nintendo elveszítette ezt a címet, de én várom a csodát, hogy talán Wii U-ra jön majd.

Star Fox 64. Űrhajós, lövöldözős, és mindenki szerette. Szintén lehetett többen játszani.

Super Smash Bros! Csak annyit mondhatok, hogy a világ legjobb verekedős játékát hozták össze (saját, és még milliók véleménye), és aki még nem próbálta, annak nagyon sürgősen ajánlom, akár ezt, vagy bármelyik folytatását.

Paper Mario. A Legjobb rpg játék N64-re, de nem csak ott állná meg a helyét. Bár szerintem a Sneses Mario rpg még jobb volt :)

Zelda. Két része jelent meg, az Ocarina of Time, és a Majora’s Mask. Gyermekkorom legnagyobb gamer élménye a Zelda. Rengeteg oldalon a világ valaha volt legjobb játékaként tartják számon az Ocarina of Time-t. A Legjobb zenék, legjobb játékélmény, legjobb kaland, legfantasztikusabb helyszínek, valahogy így tudnám jellemezni. Egy gamernek kötelező, még ha utálja a Nintendót, akkor is.

Golden Eye. Ki ne imádta volna a James Bond-ot ebben az időben. Ahogyan ezt mondani szokták,az N64 legnagyobb Killer app-ja volt, system seller. Imádtuk!

Super Mario 64. Három játékkal debütált a konzol, köztük ezzel. Sokan nem szeretik a Mario 3d platformer irányt, de nekünk a kedvencünk volt, a világok változatossága miatt.

Star Wars: Shadows of the Empire. Én szerettem, egy nagyon jó SW játék volt.

Ezek a kedvenceim, de mint írtam, rengeteg említésre méltó van még.

Aki vette a fáradságot és végigolvasta, vagy csak belelapozgatott, annak remélem tetszett a blogom. Források, amik az inspirációkat adták: Wikipédia, Google, retro-sanctuary.