A Fénybenjáró

A Fénybenjáró

Dollár-trilógia "kritika" :D (SPOILER!)

Nem rég vittem végig a Red Dead Redemption 2-t. Majd kicsivel később hatalmába kerített valamiféle nosztalgikus érzés... eszembe jutott, hogy mennyire imádom a western filmeket. Az ún. kritikám (bár inkább véleménynek nevezném) SPOILERes

Egy maréknyi dollárért (1964)

1961-ben Akira Kurosawa elkészítette a Yojimbo (A testőr) című filmjét, Mifune Toshiro főszereplésével. Hatalmas siker lett belőle, olyannyira, hogy Sergio Leone fogta és egy az egyben lemásolta a filmet, ezzel megteremtve egy egészen új műfajt: a spagetti western műfaját. A névtelen ember (akit amúgy Joe-nak hívnak) bemegy a városba, egymásnak uszítja az ellenséges bűnöző famíliát, majd miután kellően megfogyatkozott a győztes banda, lelövi mindet. A trilógiának ez a leggyengébb része szerintem és nem csupán azért, mert egy komplett másolat az egész, hanem azért, mert itt még hiányzik a későbbi részekre jellemző zseniális történet és a rendezés. Ennek ellenére remek hangulatú western és műfajteremtő is, de még nem az igazi. A film egyébként hatalmas siker lett és elindította Eastwood legendás filmes karrierjét.

8/10

Pár dollárral többért (1965)

Na igen, itt már más a helyzet! Kezdjük talán azzal, hogy Ennio Morricone megírta a filmtörténelem talán legszebb, legepikusabb, leglibabőrösebb filmzenéjét! Ebben a részben Lee Van Cleef a valódi főhős, Eastwood igencsak másodhegedűs szerepet tölt be, ami szerintem egyáltalán nem baj. Viszont aki a hátán viszi a filmet az nem más, mint az első rész főgonoszát is alakító Gian Maria Volontè El Indio szerepében. Egyszerűen zseniális ez a pasi és neki van a filmben a legkidolgozottabb karaktere. "Ha véget ér a zene, próbálj megölni!" A filmvégi leszámolás pedig... nem, ezt most nem fogom ellőni. Nézzétek meg ti magatok! Ez a rész tartalmazza a legnagyobb érzelmi töltetet a trilógiából és az egyik legjobb csavart a filmtörténelemben, mindössze 2 darab zenélős zsebóra segítségével. 

10/10

A jó, a rossz és a csúf (1966)

Íme minden idők egyik legmeghatározóbb filmje. A zenéje, a karakterei, a története, a jelenetek mind-mind a modern popkultúra részeivé váltak. Nem véletlenül! A rendezés és a színészi játék pompás, a zenei aláfestés maga a tökély, a befejezés pedig úgy tökéletes, ahogy van. Viszont van egy dolog, ami miatt mégse ez a trilógia legjobbja... Mégpedig az érzelmi töltet hiánya. Ennek a filmnek minden filmkockája tökéletes, magával ragad, az ember élvezi az események sodrását, viszont hiányzik az az érzelmi ráhatás, ami a Pár dollárral többértben megvolt. Ez egy kalandfilm, egy látványos, szórakoztató "popcornmozi", amit bármikor meg lehet nézni, viszont a nagy katarzis, ami az előző részben megvolt, itt elmarad. Éppen ezért a Pár dollárral többért a legerősebb a trilógiából!

9/10

Remélem tetszett az én kis "kritikám", az esetleges hibákért elnézést kérek, nem vagyok újságíró, sem Jókai Mór. :D Mindenkinek szép napot kívánok és kellemes ünnepeket! 

9.
A Fénybenjáró
#8: Mélységesen egyetértek! Amúgy Hans Zimmer a világhírű zeneszerző elmondása szerint a Volt egyszer egy vadnyugat zenéjét meghallva döbbent rá, hogy zeneszerző akar lenni. Hát igen Morricone ott van a toppon, nem kicsit!
8.
FrankBlack
Jómagam nyáron játszottam az RDR2-vel és én is megnéztem közben ezeket a western klasszikusokat újra. Gyerekkorom óta imádom a westernt, és Sergio Leone az egyik kedvenc rendezőm.

#6: Szvsz Az utolsó emberig egy zseniális film. Walter Hill szintén kedvenc rendezőim között szerepel, és valami hihetetlen hogy fokozza a feszültséget, és hogy az akciójelenetek mennyire gyorsak, de velősek, és dinamikusak. A vágás, rendezés csillagos ötös nálam. Habár először amikor néztem még VHS-en a 90-es évek végén szüleim épp elutaztak nyaralni, én meg vettem egy üveg töményet, és ahogy a főhős ivott a filmben úgy én is :D a film végére már forgott velem a szoba, a tv-t is alig láttam, és pont olyan pocsékul éreztem magam mint a főszereplő. Ez aztán az azonosulás a főhőssel, mi? :D

Ennio Morricone gyermekkorok óta kedvenc zeneszerzőm. A suliban a többi srác a walkman-en mindenféle divatzenét hallgatott, én meg Morricone-t. Nem csak westernt, hanem olyat is mint a Moses Theme, Chi mai, Metello, La Califfa, Mille echi (A Polip), Le Marginal, Le vent lecri, The Sicilian clan, és a kedvencem: Deborah theme (Volt egyszer egy Amerika). Számomra a legmeghatóbb filmek egyike. Sergio Leone, és Morricone szépen összehozták, de ők a valóságban is gyerekkori jóbarátok voltak.
7.
A Fénybenjáró
#6: Na igen, az a film jobban bejött. Egy kvázi remake az is, viszont sokkal véresebb és a sztori is jobban beleillik abba az időszakba.
6.
Diabolis83
Jó filmek, megvan a maguk hangulata :) Amit pedig Morricone zene címen művel, az inkább kultusz. Hihetetlen az az ember.
Most beugrott az Utolsó Emberig c. film. A sztori ugyanez, csak a szesztilalom idején játszódik.
5.
A Fénybenjáró
#4: Igen. Plusz még a '66-os Django is nagyon jó szerintem. Az addigi westernekkel ellentétben, ez egy rendkívül véres darab. Franco Nero alakítja Djangót. Hát igen, a Honfoglalás előtt még megvolt a maga filmes karrierje. :D
4.
SLi
baromi jó mind a három+ a volt egyszer egy vadnyugat, meg clint eastwood rendezése a Nincs bocsánat ami kb el is temeti a műfajt annyira zseniális
Van még két "neo-western" a 2000-es évekből Brad Pitt féle jesse james meggyilkolása szintén zseniális meg a kicsit kevésbé ismert "Az ajánlat" aminek érdekessége hogy ausztráliában játszódik aminek szintén meg volt a maga "western" időszaka
2.
Yanez
#1: Nekem továbbra is kifordul a gyomrom a westerntől. Adtam esélyt az RDR-nek, a Westworldnek is, de meh. Egyszerűen nem tud megfogni a téma. Persze anno sok western filmet láttam, de hiába. Viszont a varázslás/varázslós témát még jobban rühellem. Ezért is kapok hányingert egy witchertől vagy Harry Pottertől.
1.
Nyarlako
Köszi az ajánlásokat, korábban kerültem a westernt mint pedofil az öregek otthonát de RDR után megjött a kedvem és ezeket meg fogom nézni.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...