AlenFener

AlenFener

Egy Történet Alakulása #2

avagy miből is indult ki az alkotó?

Üdvözlet/ Sziasztok ismételten!

 

A bemutatkozós bejegyzésemben írtakhoz hűen, most a fantasy-világom kialakulásának mikéntjét kezdem elétek tárni.

Fogjátok hát cyber kacsómat, hozzatok magatok mellé valami üdítőcskét, kávécskát, kinek mi a kedvence, hunyjátok be szemeiteket, és kalandozzunk el együtt abba a világba, ami valahogy létrejött a fejemben. Na jó, a szemeiteket mégse hunyjátok be, mert az olvasáshoz szükségeltetik a látás...

Össze lehetne gyűjteni, hogy egy-két híres írónak, hogyan jött az ihlet: derült égből villanykörteként, vagy görcsös erőlködésként („találjak má’ ki valamit!!!”). Nagyon érdekes téma, aki ismer erre vonatkozó példákat akár kommentbe is öntheti őket.

Itt viszont én  saját tapasztalataimat osztom meg. Nos... miből indult ki történetem?

Gondolatmagnak hívom azt a témát, amely köré egyre csak nőttek, és nőttek a regény cselekményei. A központ számomra a személyiségfejlődés lett. Igen, ez nagyon is tág fogalom, engem egy szűkebb téma ragadott meg (tulajdonképpen nem tudom minek a hatására, valószínűleg több forrásból tevődött össze) mégpedig a hatalom, az uralkodás, és a személyiség összefüggései, ezek egymásra hatása.

Világosabban: tegyük fel, hogy majdhogynem isteni hatalommal rendelkezel, (teremtés és pusztítás terén egyaránt) és olyan uralmi pozícióba kerülsz, amivel effajta erők nélkül is komolyan tudod befolyásolni egy állam alakulását. (Tetszene mi? Bár nem feltétlenül! Attól függ, milyen jellemű ember vagy pl.: zárkózott, visszahúzódó emberként eléggé furcsa lenne, ha a leghőbb vágyad egy állam irányítása lenne.) Itt van tehát az alapelgondolás. Már ebben a kezdetleges szakaszban is rengeteget lehet rajta töprengeni, konyhafilozofálni, és az ilyen jellegű témával kapcsolatos műveket lekapkodni a polcról. Továbbra sem siklanék el a más könyvekről való diskurzus felé. Hogyan befolyásolja a személyedet a hatalom? Milyen körülmények között kerültél ilyen helyzetbe? Mi változik közben körülötted? Új problémák felmerülése: uralkodás mivolta, tárgyalási technikák, az emberek kiismerése, kockázatok, és még rengeteg más. Aki csípőből, vagy más testrészből, egyből tud ajánlani ilyen írott alkotásokat, ne fogja vissza magát! Nemes feladat!

Máris egy komplex kérdést feszegetünk (és ez még csak a „mag”!!!). Pontosan milyen is legyen az isteni hatalom? Miben befolyásolja az uralkodásod/hatalmi pozíciód? Te, mint az erővel rendelkező személy, hogyan és mikor jutottál ehhez a képességhez, és miként kerültél hatalmi körökbe? Egyáltalán mit jelent a befolyásos pozíció?? Milyen volt, és milyenné vált a szemléletmódod, mind általánosság szintjén, mind konkrét dolgok tekintetében???

Tehát egy képletes pontból kiindulva már egy ágas-bogas problémát kaptunk. Legalábbis én. Amikor megrohamoznak a kérdések, ideális esetben válaszok követik őket. Előbb, vagy utóbb. A válasz valóban a kérdést követi? Nnnnem igazán mondanám... illetve írnám. A gondolatmag fixen állt első helyen, utána viszont villanás-szerűen jöttek elő a képek, jelenetek. Hál’ égnek nem egyszerre, mert akkor biztos felrobbant volna az agyam, vagy legalábbis kisült volna.

A „villanásokkal” már egyből kaptam is a választ, olyan kérdésekre is, amelyeket még fel sem tettem. Mármint, itt a blogban már igen, de anno, magamban még nem... na, értitek.

Például: egy kellemes őszi napsütötte tájon járunk, ahol a lombhullatók még javában hordják zöldjüket. Az erdő szélén öreg, mohafoltos kút roskadozik, pereméhez pedig hanyagul támaszkodik egy fekete, csapzott hajú fiatalember. Mélán pöfékeli pipáját, miközben elmélkedve szemléli az eléje terülő völgyet, amelyet hósipkás hegyek állnak körbe. A férfi fekete utazó szövetkabátot és sötét, agyonráncolódott bőrcsizmát visel. A naplemente még pont megvilágítja az ő, és a mellette álló, viharvert faház alakját.*

Hopp máris egy karakter! Nenenene ne szaladjunk ennyire előre! Mindenestre tegyük el őt képzeletbeli ládánkba (azért nem fiókot írtam, mert az túl mainstream...).

Tehát ilyen csendéletek bukkantak elő, de persze akciódús (véres-kaszabolós) események is akadtak. Egy idő után úgy véltem, hogy ezek kaotikussága már némileg frusztrál, így elkezdtem tudatossá tenni a képzelgési folyamatot. Ekkor jöttek csak igazán elő a kérdések, és azok válaszai.

Az előtörő jelenetek alapján a környezet adott volt. Természetesen középkori (ki gondolta volna?) technológiában, és atmoszférában gondolkodtam (hiszen a fent említett képben sem felhőkarcolók sorakoztak a völgyben). A színtér az egy másik alkalom témája lesz, csupán megemlítettem, hiszen a jelenlegi témánk, a személyiségfejlődésnek egy fontos eleme.

Ennél a pontnál is rengeteg más felé lehet elkanyarodni, szóval tisztázzunk egyet s mást! A karakteralakulás természetesen több, párhuzamosan, vagy egymásból következő cselekmények esetében is fókuszba kerülhet. Teszem azt, több szereplő életútját követjük végig a könyv során, függetlenül attól, hogy ezek ismerik-e egymást, avagy sem. (Feltételezem, erre aztán mindenki tudna példát írni ;) ). A magam részéről kevés szereplőt kívántam felvonultatni, legfőképpen két személy sorsát jelenítem meg. Ez is inkább az intuíció része volt a dolognak, nem pedig a tudatosság. Egyszerűen így jött ki. Mondjuk, az lett volna a legegyszerűbb, ha minden egyes mellékszereplőt olyan részletesen kidolgozok, hogy egy aprólékos freskót kapok, csak szavak formájában. Tömérdek szó formájában... Így hát két főszereplőm sorsának alakulására helyeztem a hangsúlyt. Ha erről többet írok az már a regényem meglepetés-erejének rovására menne.

Annyit még félve felhozok: milyen személyiségből induljon ki a karakterünk, aki végül „magaslatokra” tör? Olvastam olyan megoldást, amelyben a főszereplő már alapvetően egy zseniális jellem, erős egyéniség, tehetséges a művészetek, és az élet más területein is. Ennek előnye, hogy az olvasó ámulhat a karakter leleményességén, ahogy megold egy-egy szituációt, viszont szerintem itt nem olyan látványos a jellemváltozás/fejlődés (kivéve persze, ha eltorzul, az is érdekes téma!). Az én szereplőm alapvető jelleme teljesen alkalmatlan arra a szerepre, amelybe később kerülni fog. Az alkalmazkodás, és az ember saját személyisége meghaladásának témáját lehet ebben a megoldásban boncolgatni.

Tudom, hogy még nem beszéltem az isteni jellegű erő regényemben való megjelenéséről, ez azonban a következő bejegyzésem témája lesz. Egyrészt így is sok időt raboltam el az életetekből, másrészt ezzel az „erővel” át tudom vezetni a másik témakörre: a világ működésére.

Nos, görcsöt kaptam a történet kitalálása közben, vagy ihlet vezérelte? Véleményem szerint a kettő egyvelege. Rengeteg minden (tulajdonképpen a regény alapja) a legváratlanabb pillanatban bukkant föl, viszont ezek letisztítása, és „ésszerűvé” tétele már maximálisan tudatos folyamat, bár a görcs azért erős szó lenne rá.

Nagyon köszönöm az eddigi, és a majdani visszajelzéseket, de leginkább a világom nevében köszönöm, hogy olvasol róla!

COPYRIGHT: https://www.facebook.com/gabriella.vincze Vincze Gabriella, kifejezetten erre a célra készítette az illusztrációt!

 

 

Free Web Counter
Free Web Counter

5.
5.
AlenFener
#2: U.I.: Érdekes, a földrajzi határok, vagy határtalanság sosem zavart, valahogy adott volt a környezet. Aztán persze azt is kell rendezgetni, hogy ne legyen olyan, mint sok vödörnyi kiömlött festékpaca.
4.
4.
AlenFener
#2: Köszi! A kiadás még pontosan a tervezési fázisban van, ha már kapható lenne a nyomtatott, borítós formáját valószínűleg örömtől zokogva szorongatnám épp, és nem blogot írnék. Mindenképp szeretném ezt az állapotot elérni, de természetesen azt jelzem is! Amit leírtál pontosan a tudatosság része. Ahhoz, hogy ne egy következetlen random valami legyen az iromány be kell tartani pár "szabályt". Mondjuk, ha logikusan gondolkodsz közben, ez alapból nem okoz gondot, és szerintem nem is megerőltető:) Nem szabad erőszaknak lennie! Mármint az írásnak, a történetben lehet erőszak...
3.
3.
AlenFener
#1: Köszönöm az érdeklődést, és a könyvajánlást! Elkezdtem olvasni még évekkel ezelőtt a Fekete Prizmát, de valahogy nem találtunk egymásra...lehet, hogy épp rosszkor próbálkoztam, de a hatásodra megint nekifutok, hátha most jobban leköt;) Az ötletek persze, ösztönösen jöttek, ha erőltetett valami abból nem lesz gördülékeny történet. A tudatosságot már inkább az írói folyamatra értettem, muszáj volt a nagy katyvaszt letisztult formába rendezni. Legalábbis én így voltam ezzel.
2.
2.
Sidonyke
Ezt kiadtad, már vagy esetleg tervezed? A teljes kötetet is szívesen olvasnám, ha ez már kapható valahol.

Egyébként az ötletezés nálam egy rendkívül hosszú folyamat volt, ami még most az írás közben is folyik. Ugye az írás egyik szépsége, hogy amikor a megálmodott helyszínre lerakod a megálmodott karaktereket és nem teszi azt amit mondasz. Persze ez így furának tűnhet, de aki már írt vagy szerepjátékozott életében az tudhatja, hogy egy idő után a karakter személyisége kiforr és onnantól kezdve, már csak a szájába illő mondatok kerülhetnek. :) Megszűnnek az elképzelések, a megálmodott reakciók és elkezdődik a varázslat.. :)

Mikor majd a világról mesélsz, érdekelne, hogy nem zavartak eleinte a határok? Mi hova kerüljön, hol változzon az éghajlat és hasonlók.. :) Engem még az ötletelés elején megőrjített. :)
A blog pedig remek, várom a továbbiakat! :)
1.
1.
Shannaro
Fekete Prizma. Ajánlom figyelmedbe. A világ, személyek és események bevillanása nálam is hasonlóan működik, csak sokkal ösztönösebben. Nem igazán próbáltam sosem kontrollálni, csak a leosztott lapokat formáltam olyanra, amilyenre épp szükségem volt. Valószínűleg a lustaság játszott közre.

Az átlag emberek itt szokták írni, hogy "hú de jó lesz" vagy "hú de sablonos". Én itt azt írnám, hogy az érdeklődést szinten tartod. Várom a következő bejegyzést.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...