A minap olvastam egy régi 576 Konzolban egy tesztet (5 éven át vásároltam, havonta, s a mai napig egy szekrényben őrzöm őket, nehogy sérülés érje bármelyik példányt is, s olvasom őket újra és újra :), mégpedig a Prince of Persia The Sands of Time kivesézését. Maximális pontszámot kapott, s emlékszem amikor megvettem a PS2 változatát, lehengerelt teljesen. Egy bajom volt vele. A hossza! Kb 10 órányi játékorgia után kivégeztem. El is szomorodtam, mert még annyira jó lett volna folytatni, mert persze a jóból soha sem elég. :)

Most, hogy a tesztet újból elolvastam, a szavatosságra közepest kapott, Martin pedig "beleszólt", hogy már pedig ő "elmegy"-re vagy akár "siralmas"-ra tolná le, mert annyira rövid. Rövid? 10 óra?

A lap 2003 decemberi, majd' 10 évvel ezelőtti, s akkor a 10 óra nagyon rövidnek számított. Akkor mit mondjunk manapság? A nyakunkba zúdítanak 5-6 órás játékokat? Mert ugye ilyenekből nagyon is sok van. Oké, elhiszem én, hogy ott van a multis része a játékoknak, de az olyanok, mint saját magam, aki nem szeret multizni, mi marad? Sokszor találkoztam ezzel a problémával. Újrajátszás? Nehogy már azzal kelljen érvelni egy játékfejlesztőnek, hogy akkor ez lesz benne meg az, s így hosszúra nyúlik a játékidő. Ha már újrajátszok valamit, azt azért teszem, mert annyira lenyügözött, mert annyira tetszett. Van néhány ilyen, igaz kevés, de azokban nincs is semmi újdonság, vagy extra az újbóli játszásánál.

Talán ha a jogdíjakat aszerint is osztogatnák a szerzők, készítők felé mint a zenében is, miszerint a dal hossza is meghatározó tény, lehet jobban igyekeznének? Nem tudom. Lehet pont ezért is vagyok híve az RPG-nek, mint stílusnak, mert ott valamivel hosszab a kifutási idő.

Számomra, ha egy játék elnyeri a tetszésem és élvezetes, akkor az tartson tovább, mint néhány órácska. (főleg, hogy nem kevés pénzt is adtam érte)

Ezek csak gondolatok, amik eszembe jutottak, Grath tesztjét olvasva.

ui: hiányzik az 576 Konzol!!