Sziasztok!

A napokban barangoltam kicsit az interneten és (újra) ráakadtam egy szerintem elég érdekes esetre. Már korábban is találkoztam ezzel a történettel, és már akkor is elgondolkodtatott, mivel annyira bizarr és annyira rejtélyes, hogy akár még igaz is lehet.

Talán közületek is sokan ismerik az "Ördögűzés Emily Rose üdvéért" című filmet, mely egy megtörtént esetet dolgoz fel, s noha a neveket és néhány eseményt megváltoztattak, kétségtelen, hogy Anneliese Michel története szolgált a mozi alapjául.

A film, a lány halálát követő bírósági tárgyaláson keresztül mutatja be Anneliese (Emily) szenvedéseit, amit az állítólagos démoni megszállottsága okoz, s ami később a halálához is vezet. A vád szerint az ördögűzés(eke)t végrehajtó papok okozták a lány halálát, s ezért büntetést érdemelnek, míg a védelem megpróbálja bebizonyítani, hogy ez maga a Sátán műve volt. Éles kontraszt húzódik a felek érvei közt, mely remekül szemlélteti hit és tudomány csatáját.

De ennyit a filmről, s most lássuk a tényeket:

Anneliese Michel 1952 szeptember 21-én született egy aprócska német faluban, a bajorországi Leiblfing-ben. A családja rendkívül vallásos volt, s a Biblia a mindennapok szerves részét képezte. Ezzel keltek, ezzel feküdtek, s próbálták őrizni a régi értékeket, hagyományokat.

Bár szeretett itt élni, Anneliese mégis többre vágyott az unalmas hétköznapok monotonitásánál, s már korán eldöntötte, hogy amint lehetősége lesz rá, belekóstol a nagyvárosi életbe. Szinte rögeszméjévé vált ez a dolog, és gyakran hangoztatta, hogy elvágyódik Lieblfingből.

Gyermekévei gondtalanul teltek, ám 1967 fordulópontot hozott a lány életében. Ez év őszén kezdődtek ugyanis különös tünetei, melyek először olyan gyenge intenzitásúak voltak, hogy senkinek, még saját magának sem tűntek fel. Ám, ahogy telt az idő, a rohamok egyre erősödtek, s ilyenkor kezdte úgy érezni, hogy nem ura a saját testének. Betegsége miatt a középiskolát is ott kellett hagynia.

Első, orvosok által is megvizsgált rohama 1969-ben volt, s nem sokkal később grand-mal epilepsziát állapítottak meg nála a warzburg-i klinikán, ahová azonnal be is utalták. Ez egy rendkívül ritka betegség, s rendszerint a serdülőkor idején jelentkezik az alanynál. Itt meg kell említeni, hogy az EEG vizsgálat semmiféle elváltozást nem mutatott ki a lány homloklebenyén, melynek jelenléte szinte törvényszerű az epilepsziás betegeknél.

Hosszú időt töltött a kórház pszichiátriai osztályán, ám tünetei nemhogy enyhültek volna, egyre erősödtek. Hallucinációk gyötörték imádkozás közben, démonok hangját hallotta, akik mindenféle rosszra bíztatták (gyilkosságra, öngyilkosságra, paráznaságra), és azt ordibálták, hogy a teste a pokol tüzén fog elégni. Később már nem csak hangokat hallott, hanem különféle arcokat és formákat is látott. Anneliese, ekkor már szentül hitte, hogy maga az Ördög akarja átvenni az irányítást a teste felett. Orvosai persze mindezt csak a gyógyszerek mellékhatásával magyarázták, ám a valóság az volt, hogy ekkor még ők sem tudták, hogyan is kezeljék az ilyen eseteket.

1970 júniusában kipróbáltak rajta egy újfajta módszert. Antiepletikus, azaz rohamoldó gyógyszert adagoltak be neki, de a próbálkozás nem hozott eredményt. A lány tovább hallucinált, ijesztő víziói pedig egyre csak erősödtek. A közvetlen környzetében élők egyre bizarrabb dolgokat tapasztaltak: letépte ruháit, szenet evett, és a saját ürülékét nyalta a padlóról. Ugyanakkor Anneliese klinikabéli szobatársa egy boldog, közvetlen, és optimista szeméylnek írta le őt, mikor épp nem volt rohama. Ugyanebben a hónapban egy másik, szintén pszichiátriai hatásfokú gyógyszerrel kezelték, ismét sikertelenül. 1973-tól kezdődően egyre mélyülő depresszióba esett, s az öngyilkossági kísérlet veszélye is nagymértékben fennállt nála. Ugyanez év novemberében megkezdték Anneliese utolsó kezelését a Tegretol nevű szerrel, mely nem más, mint egy antiepletikus gyógyszer. Ezt Anneliese rendszeresen szedte, egészen a halála előtti hónapokig, értelmetlenül.

1973 végére a szülők belátták, hogy a hagyományos gyógymódok nem válnak be, s utolsó reményüket az egyházban látták. Papokkal kezdtek tárgyalni lányuk ördögűzése ügyében. A megbízott Ernst Alt atya magától Josef Stangl-től, a wurzburgi püspöktől kért engedélyt ennek végrehajtására, azonban az elöljáró ezt megtagadta. Válaszlevelében azt tanácsolta Anneliese-nek, hogy éljen vallásosabb életet, és gyakrabban imádkozzon. Ezalatt viselkedése egyre aggasztóbb méreteket öltött. Köz- és önveszélyessé vált, öncsonkításokat kísérelt meg, ordítozott családtagjaival, káromkodott, néhányszor még saját szüleire is rátámadt. Rövid idő elteltével Stangl belátta, hogy a lány az Ördög befolyása alatt van, és sürgős segítségre van szüksége. 1975 szeptemberében Ernst Alt, és Arnold Renz atyát bízta meg a feladattal, hogy űzzék ki Anneliese Michel testéből a Sátánt, melyet a Rituale Romanumban lefektetett alapok szerint kellett elvégezniük.

Az ördögűzni érkezett papok teljesen megdöbbentek. A falakon a lány saját körme által vésett hasadékok voltak, a helyiség tele volt szeméttel, ürülékkel, és vizelettel. Pókokat, bogarakat evett a padlóról, ezen kívül semmi mást. Később már nyelni sem bírt, ezért lassan fogyásnak indult. Az összes szent képet eltávolították a házból, mert azokat összetörte, vagy nem bírt a közelükbe menni. Anneliese a szenteltvizet sem bírta, kifejezetten agresszívvé vált, mikor előkerült a rituálék során. Több, mint ezerszer! hajtottak végre rajta ördögűzést heti egy- vagy két alkalommal. Ezek az alkalmak mindig körülbelül három és fél órán át tartottak. Ha megkívánta a helyzet, akkor pedig ennél is többször hajtották végre. A rohamok eközben egyre csak erősödtek, s néhányszor olyan erősek voltak, hogy három-négy erős embernek kellett lefognia, később leláncolnia Anneliese-t.

Az utolsó ördögűzést 1976 június 30-án tartották. Ekkorra Anneliese már tüdőgyulladásban szenvedett, magas lázzal. Mindemellett rettentő sovány és erőtlen is volt, legalábbis látszólag. Testén stigmák jelentek meg, s az ördögűzés végén (állítólag) hangos ordítozással távoztak belőle a démonok. Utolsó, a rituálét végzőkhöz intézett szavai a következők voltak: „Kegyelmet kérek!”, majd anyjához fordult, s azt mondta: ”Anya, félek!”

Hogy mi történt azon az éjszakán, nem lehet pontosan tudni, mindössze annyi információ áll rendelkezésünkre, hogy a rituálé után a lányt visszavitték aludni a szobájába, ahol végső álmába zuhant (éppen úgy, ahogyan saját maga megjósolta). Anna a lánya halálát július 1-jén jelentette be, miután - nem meglepő módon - rögtön a szülőkre, és a két papra terelődött a gyanú. Gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával állították őket bíróság elé, ahol a fő kérdés az volt: mi okozhatta Anneliese közvetlen halálát?

Bizonyítékként fogadták el, hogy a lány nem evett, és nem ivott, ennek következtében pedig folyamatosan romlott az állapota (valószínüleg kiszáradt). Amennyiben mesterségesen táplálták volna, minden bizonnyal nem következett volna be a halála. A lány testvére szerint Anneliese saját döntéséből kifolyólag nem akart kórházba vonulni. Az ördögűzést végző papok pedig azt próbálták bizonygatni, hogy a lány megszállott volt. Ehhez különféle videó- és hangfelvételeket nyújtottak be a bíróságra, melyeken Anneliese sokszor két hangon szólal meg, s itt-ott latin szavak is elhangoznak a szájából. Az ítélet végül a szülőket és az ördögűzőket csak gondatlanság és az orvosi segítség elmulasztása bűntettében marasztalta el. Büntetésük hat hónap felfüggesztett börtön lett. A bíróság szerint az eljárás csak súlyosbította a lány állapotát, de nem idézte azt elő.

Az eddig leírtaktól talán senkit nem ver ki a víz, de van itt néhány érdekesség, ami lehet, hogy elgondolkodtat másokat is:

Anneliese-t epilepsziával kezelték, különféle gyógyszerekkel, melyek okozhattak nála hallucinációt és téveszméket, ez tény. Ám ezen mellékhatások mellett csillapítaniuk kellett volna a lány tüneteit, ezt azonban az orvosok, semmilyen módszerrel nem voltak képesek elérni, tovább az EEG vizsgálat sem mutatott nála az epilepsziára utaló elváltozásokat.

Más érdekesség, hogy Anneliese tisztában volt azzal, hogy beteg, illetve, hogy valami nincs rendben vele, holott a tudathasadásos betegek sosem tudják magukról, hogy elmebetegek, vagy mindvégig tagadnak. Emlékezett a rohamai közben elhangzott- illetve történt dolgokra, ami szintén egyedi az ilyen esetek kórtörténetében. Voltak tiszta periódusai, amikor hetekig nem volt semmi baja, s erre mindmáig nem adott magyarázatot az orvostudomány, mivel ilyen súlyos epilepsziánál ez szinte képtelenség lenne.

Különös továbbá, hogy a lány irtózott minden szent dologtól, így a szent képektől és a szenteltvíztől is. A kereszt egy idő után gyűlöletet keltett benne, illetve rohamai közben olyan erővel bírt, hogy több emberre (néha láncokra) volt szükség a kordában tartásához.

Egy újabb furcsaság, hogy Anneliese pontosan tudta, mikor fog meghalni. Szűz Mária egyik jelenése során elmondta neki, s ezt naplójában is leírta, épp a halála előtti reggelen.

Ördögűzés közben a lány szemei olykor teljesen feketévé váltak, s (ahogy azt már fentebb is említettem) gyakran két hangon szólalt meg. A nyilvánosságra hozott audio felvételen hallani lehet a bizarr, sátáni hörgéseket, melyeket kétségtelenül Anneliese adott ki, ám bármilyen meglepő, ez orvosilag magyarázható. Az embernek ugyanis két hangszála van, így szélsőséges esetekben ugyan, de valóban képes lehet valaki egyszerre két hangszínen megszólalni, vagy ordítani. Azt sem szabad elfelednünk, hogy Anneliese naponta több órán keresztül ordítozott rohamai során, csaknem torka szakadtából. Néhány nap elteltével törvényszerűen elmutálódhatott eredeti hangja, esetleg tönkremehettek hangszálai, s így volt képes ezekre, a természetfeletti hangokra. A képeken jól látható, hogy szemei körül véraláfutások keletkeztek és bőre besötétült. Bármennyire is ijesztő, ezek csupán a kialvatlanság jelei, és semmiféle ördögi erőt nem kell nekik tulajdonítani. A testén látható rengeteg sebet és vágást is saját maga okozta, feltehetően a rohamok ideje alatt. Az, hogy idegen nyelveken is megszólalt, szintén nem bizonyít semmi földöntúlit. Anneliese egyetemi, és középiskolai tanulmányai alatt rengeteg nyelvvel megismerkedhetett, s ezekből könnyedén meríthetett zavart pillanataiban. (Ha érdekel, itt egy link a felvételhez: http://www.youtube.com/watch?v=qr-IdHU3A5M)

Hogy, mi az igazság, talán sosem tudjuk meg. Tény, hogy sok megmagyarázhatatlannak vélt tünetre választ adhat a modern orvostudomány, de az is látható, hogy némely dolog túllép a józan ész határain. Én személy szerint nem teszem le a voksom egyik oldalon sem, mert badarság lenne kategorikusan kijelenteni, hogy ez, vagy az volt az oka az Anneliese-val történteknek.

Remélem, érdekesnek találtátok ezt a kis irományt, és kíváncsi lennék, Ti, mit gondoltok erről, és az ehhez hasonló esetekről!

Köszönöm a figyelmet! További szép napot!

Sziasztok.