Gyermek zaj

Katy észveszejtő gyorsasággal futott. Semmi sem állíthatta meg. Vagy, hát mégis. Egy férfinek sikerült megállítani. De csak úgy, hogy egy éles lövést vélhettünk hallani. A lány élettelen teste belezuhant az út menti árokba. A gyilkos utána mászott, hogy még kicsit eljátszadozzon vele, hiszen ellenkezni már nem tudott. Miután megfosztotta a lány utolsó erényétől, magabiztosan kikászálódott a gödörből. Kedélyesen összedörgölte a két tenyerét. A fegyverét visszacsúsztatta a bőrkabátja belső zsebébe.

Matt zihálva ébredt fel a rémálmából. Kapkodott a levegő után, még erősen a mellkasához is odanyúlt. Lerúgta magáról a takarót, megvakarta a homlokát, és felült. A levegőt még mindig elég nehezen vette. Alvós Nike pólója csordultig telt izzadtsággal. Pedig nem is takarózott vastag takaróval, csak egy lepedővel. A fejét betemette két hatalmas tenyerével. Rápillantott az ágy mellett lévő vekkerre. A mutatók hajnali kettő fele jártak. A férfi álmosan fújtatott, zihált. Az álom teljesen megrémisztette:

- Már másodjára. Már másodjára álmodom ugyan azt. Csak a szereplő változik. Ez egyszerűen rémes. Már…már aludni alig tudok. – Visszadőlt a párnájára, és lehunyta a szemét. Próbált vissz aludni, de ennek az esélye szinte reménytelen volt. Csak forgolódott egyik oldaláról a másikra. 

Másnap reggel készülődés közben újra eszébe jutott az a rettenetes álom. A konyhaasztal melletti kis széken merengett. Forró kávét szorongatott a kezében és egy félig megrágott szendvics lopta a napot előtte. A tegnapi újságokat olvasta. Meghalt két ember autóbalesetben! Matt-et rendőri munkája miatt ezek a hírek már meg sem rendítették. A harmadik oldalon, viszont érdekes dologra bukkant. Katy Hilden-t tegnap éjjel megrontva és holtan találták az 52-es mellett. A 14 éves lányt három napja nem találták. Az már biztos, hogy a lányt megerőszakolták, majd lelőtték. A gyilkosa kegyelmet nem ismerve ruháit is elvitte. A szülők és a rendőrség értetetlenül áll az eset előtt. Nem az első gyermekgyilkosság történt mostanában. Pontosan egy hete ugyanilyen módszerekkel megöltek egy másik tinédzserlányt is. Ahogy tudunk valami frissebbet az ügyben, azonnal értesítjük önöket. Matt becsukta az újságot, mert megszólalt a csipogója. Az őrsről hívták. Az üzenetben csak annyi állt, hogy sürgős az ügy. – A múltkor is, akkor álmodtam ilyet, amikor megölték azt a lányt. – A nagy izgalomba leöntötte az ingjét kávéval. – A rohadt életbe! – mérgelődött.

Felszaladt az emeltre, hogy kicserélje a lekávézott felsőjét. A szép kék ingen nagyon jól látszott a barnás folt. A hálószobában még majdnem el is csúszott. Eléggé sietett, mert ez az üzenet felkeltette az érdeklődését. A ruhásszekrényében szerencsére egymás mellett sorakoztak a jobbnál-jobb ingek. Úgy gondolta ehhez a szürke zakóhoz jó lesz egy fekete ing is. Leemelte a vállfáról. Gyorsan kisimította a gyűrött részeket. Felöltötte magára, s közben morfondírozott, hogy vegyen-e hozzá nyakkendőt. Aztán a nyakravaló mellett döntött. Gyorsan felkötött egy szép feketét, aztán becsukta a szekrényajtót. Szeretett nyakkendőt viselni, mert elegánsnak találta. Kiviharzott a lakásból és sietett a garázsba. Beült a fekete Audiba. Imádta ezt a kocsit. Nagyon jól is ment, a belső is pazar volt. A munkába menet a R2-t szokta hallgatni. Szerette rajta a zenéket. Nem ezeket a mai tucatszámokat, hanem tényleg minőségi dalokat játszottak. A beinduló motor hangja zene volt füleinek. A kiálló kocsi csak éppen, hogy nem találta telibe a ház előtt bicikliző szomszédot. Terenc nagyon fel volt háborodva, de nem tudhatta, hogy Matt-nek ennyire kell sietnie. Az út a kapitányságig nem egész 10 perc volt. Most, hogy sietett rekord gyorsasággal ért oda. Az egész kb. 6-7 perc lehetett. A bejáratnál egy pocakos biztonsági őr igazoltatta. Minden itt dolgozó ember kap egy igazolólapot, amit magadnál kell hordozni, mert csak ezzel lehetett belépni. A bejárati ajtó hatalmas volt. Matt olyan 185 cm lehetett, akkor az ajtó olyan 3-4 méter magas. A belső tér is hatalmas. Asztalok sorakoztak egymás mellett, mögött, előtt. Egyedül Matt-nek és a rendőrkapitánynak volt csak saját, elzárt kis zuga. A két szoba egymás mellett voltak. A kapitányé valamivel nagyobb volt. Matt-nek elég sokat kellett sétálni a bejárattól még odaért, olyan 150 méterre lehetett a távolság. Az ajtaján meglátta az új feliratot. Matt Gerland Nyomozó.

-         Hé Matt!

-         Jack, jó reggelt!

Jack Morgatt. Ő volt ennek a rendőrségnek a feje. Kicsit már idősebb férfi, olyan 50 körül járhatott. Magabiztosan kihúzta magát. Kevés haját szépen hátrafésülten hordta. Sokan mondták volna buzinak a megjelenése miatt, de erről szó sincs. Sőt, már vagy öt felesége volt, de a hülye mániái miatt egy sem bírta sokáig. Átlagban fekete lakkcipőt hordott, de ma kivételesen barna bőrcipő volt rajta. Drága Armani öltönyt viselt. Fekete színe csak rikított. Főleg, hogy fehér inget és fekete nyakkendőt vett fel mellé. Homlokán sok ránc vigyorgott. Ami érthető is volt, hiszen a férfi olyan füstgyár volt, amilyet manapság sem könnyű találni.

-         Matt, halottad a reggeli híreket? A megölt kislányról.

-         Igen, igen olvastam, hogy megerőszakolták, majd lelőtték. – válaszolt érdeklődően.

-         Ki kellene menned a helyszínre körülnézni. Hátha találsz valamit. Jó lenne, ha minél hamarabb indulnál.

-         Rendben, kimegyek most rögtön.

-         Fáradtnak látszol. Jól vagy? – kérdezte Jack érdeklődően.

-         Persze, csak nem tudtam aludni. A rohadt rémálmok.

-         Menny el vele egy orvoshoz. Csodákat tud tenni. Nekem is ő segített a negyedik…negyedik? Nem, ötödik válásom után.

-         Dili dokihoz? Hát, lehet…lehet, hogy megejtem, mert teljesen szétcsúsztam. Én, akkor felhívok egyet az irodából. utána, pedig indulok a helyszínre. Na, további szép napot! Majd kereslek, ha visszajöttem.

-         Na, menjél is! De minden részletre kíváncsi vagyok. Vigyél noteszt, amibe jegyzetelsz!

Matt sarkon fordult és belépett az irodájába. A szobának barna tapétája volt. Egy színű, sima. A helyiségben csak egy asztal volt. Az, viszont elég nagy. Volt rajta minden: számítógép, egy kancsó víz, cigaretta, telefon és egy divatos napszemüveg. Odalépett a kagylóhoz. Felemelte, majd fejből egy számot tárcsázott.

-         Szia Emily, Matt vagyok! – köszönt nyájasan. - Megvan még annak a pszichiáternek a telefon száma?

-         Szia! Persze igen. Diktáljam?

-         Igen, igen, csak keresek egy papírt. – belenyúlt öltönye belső zsebébe, ahonnan elővett egy kis noteszt. Ebbe a fekete kiskönyvbe szokta írni a gyilkosságok információit. Kitépett egy lapot. – Na, diktálhatod!

-         Okés, 362-345-246. Ennyi. miért kell a szám? talán van valami baj?

-         Nem, semmi komoly. Csak kicsit lelkizni szeretnék. – ahogy ezek a szavak elhagyták a száját az arca mosolyra kanyarodott.

-         Huu, akkor hála Istennek!

-         Hát, csak ennyit akartam. Köszi még egyszer. Szia!

-         Nagyon szívesen. Szia és puszi.

Matt szeretett az unokahúgával beszélni. Ugyanis, szerinte volt valami megnyugtató a lány hangjában. Letette a kagylót és kiviharzott az irodából. Menet közben felkapta a cigiét. A bejárati ajtót is szélvész gyorsan hagyta maga mögött.

Remélem tetszett.