Téged nézlek

Itt gubbasztok a teremben,

Gondolkodom, s közben nézlek,

Mit mondjak ebben a helyzetben,

Nem tudom, de nézlek.

Babrálok itt a kezemmel,

S rólad álmodozom, képzelgek,

Kendőt keresek a zsebemben,

Nem találom, de téged nézlek

Aranyló hajad elvakít,

Fehér bőröd elszédít,

Szemed kéke megvadít,

Elsorvadok, de nézlek.

Kérdések hozzád

Megpróbálok miattad mindent,
Te valahogy mégsem veszed észre,
Nem tudom miért vagy ilyen,
Pedig én bármit megtennék érted.

Próbálkozom, mert nagyon szeretlek,
Mikor rád gondolok a szívem lebeg,
A tekintetemmel állandóan kereslek, 
Sajnos üres szempárra találok benned. 

Remélem ez nem egy rossz jel,
Olyan vagy nekem, mint egy táj,
Gyönyörű, és az érintésed kell,
Melyről szinte lemondtam már.

Őszintén beszélek, nem virágot, 
Szeretlek, ez nem kérdéses,
Te jelented nekem a világot,
Van-e válaszod a kérdésre?

Remélem tetszik, én ezt is örömmel írtam.