Mindannyian találkoztunk már a látomás fogalmával. Gyakrabban különleges képességű, ritkában teljesen átlagos emberek a jövővel, múlttal, a sorssal kapcsolatos víziói. Indikátor jelleggel, vagy pedig egyszerűen jóslás céljából használhatjuk fel őket. Természetesen ez csak a nagy általánosság... az extrém hasznosítás sem elképzelhetetlen. Például ott van rendőri munka. Sok helyen elfogadott nyomozási eszköz az úgynevezett médiumok bevonása. Ezt egyébként jól szemlélteti A Médium című sorozat is. Nekem személy szerint abszolút elképzelhetetlen ilyen dolgokra bízni egy ügy végkimenetelét, de hát az így tevékenykedők biztosan jobban tudják. De tényleg ha már itt járunk, egy közvélemény kutatás során a résztvevők vajon hány százaléka tartaná hiteles és megbízható rendőrségi segítségnek a látomásokat? Remélem egyszer születni fog egy ilyen... baromi kíváncsi lennék rá...

   A művészetektől sem idegen ez a téma. Sok nagy stílű festő, például Salvador Dali, vagy épp Van Gogh is alkotott víziók alapján. Előbbinek ez bevált szokása volt és tudatosan is alkalmazta. Dali nem egyszer aludt vászna előtt ülve, méghozzá úgy, hogy lába elé egy vasserpenyőt, kezébe pedig egy fémkanalat helyezett. Amikor már olyan szinten elöntötte az álom, hogy teste elernyedt,s előredőlt, akkor kanalát törvényszerűen kezéből az edénybe ejtette és az így keletkezett csörömpölés hatására egyből felébredt. Agya enyhe kitisztulása után rögtön ecsetet ragadott és nekiállt lefesteni szürreális álomképeit. Van Gogh ennyire azért nem volt tudatos víziógerjesztő, de mint ahogy már említettem ő is szívesen kereste ihletét látomásaiban.

   

   Egy látomás azonban nem mindig ilyen kellemes és iránymutató. Vannak szörnyű vissza-vissza térő az embert szüntelen nyugtalansággal eltöltő állandó szorongást okozó rémképek is. Na ezeket a pszichiáterek már betegségként kezelik, és látomás helyett sokkal inkább hívjuk őket hallucinációknak. Sok tömeggyilkos szereti pszichéjének megbomlását ürügyként kezelni a bírósági tárgyalásokon, hisz aki nem beszámítható az enyhébb büntetésre számíthat. Ez szerintem nem biztos, hogy jó... a bűn az bűn, bármi is sarkallta rá az elkövetőt, akkor is bűn. Nem értem, hogy miben reménykednek az igazságszolgáltatók... hogy majd egy teljesen elmezavaros embert ki tudnak kúrálni és visszaépíteni a társadalomba? A diliház börtön helyett még elmegy, de könyörgöm a halálsort ne lehessen már kiváltani vele. Na mindegy ez csak az én belső vívódásom, mindenki mérlegelje úgy saját magában a dolgokat, ahogy az neki tetszik.

    Lényeg a lényeg a látomások, vagy hallucinációk hívjuk őket bárhogy velünk élnek, és kezdenek egyre nagyobb tért nyerni életterünkben. Csak nehogy a végén odáig jussunk, hogy mindenkinek lesz és mindenki ezek alapján fogja élni életét... hisz a sors nem egy elrendelt dolog, mindenki saját maga formálja, alakítja döntései által... ne írhassa felül néhány álomkép a szabad akaratot, hadd ne váljon az eleve elrendeltség olyan szokványossá, mint a levegő, a kenyér és a szabadság.

ha tetszett olvass tovább: http://napibenji.blogspot.hu/