Vannak kedvenc soraim, mondataim, szállóigéim. Gyakorta szeretek is elgondolkodni rajtuk, az értelmükön, azon, hogy a szépen csengésük mögött lapul-e tényleges, velős igazság. Ilyen a "Küzdj az álmodért!" is. Három szó, három sablonosnak is hatható szó, amely mély ősi igazságot rejt magában. Ennek az ikertestvére a "Merj nagyot álmodni!" is valami hasonlót akar kifejezni, de valahogy mégis máshogy. Én eme két sort összekötném és csakis-csak együtt emlegetném.

   Hisz a mai világban az aki elképesztő lelkesedéssel tud viszonyulni szenvedélye felé, valamikor még lehet nagy ember. Benne van a potenciál. Mer küzdeni, mer álmodni. Ezen két dolog pedig elősegíti az álom megvalósulását, lényegében kikövezi az utat az ember előtt. igaz a tehetséget nem lehet pótolni, de általában mindenki azt szereti a legjobban csinálni, amihez konyít is valamicskét. Kétlem, hogy egy hatalmas színészi tehetséggel megáldott személy, majd pont a zeneszerzésért lelkesedne. Az természetesen elképzelhető, hogy először a felé kezdene érdeklődni, de a sokszori csalódás ráébresztené, hogy őt másra rendelte a sors. Ez kicsit olyan mintha magam ellen beszélnék, hisz ha valaki először zeneszerző akart lenni, de a csalódások elgáncsolták és ő ezért pályát váltott az már alapból nem küzdött az álmáért. Igaz, igaz, ám én hiszek abban, hogy nem mindig tudatosul bennünk,  hogy mi is az álmunk, ezért a sors keze terelget minket... szépen lassan rávezet a szívünkhöz legközelebb álló ösvényre.

   

   Ugyan ez a véleményem a szerelem esetében is. Szerintem mindenki megtalálja a párját, ha eleget küzd érte. Nem szabad várnunk a sült galambra, le kell vadásznunk és saját kezűleg megsütnünk azt a nyamvadt madarat. Lehet, hogy lesz majd egy-két pofon is és elvétett préda, de a legvégén a kemény munkának meglesz a gyümölcse. Szépen lassan sodródunk a számunkra tökéletes partner felé, míg végül el nem érjük őt. Az is megeshet, hogy életünk során többször hisszük azt, hogy igen, végre megvan, de ez könnyen lehet csak a felsőbb erők által űzött csalfa tréfa is. Tudnunk kell mélyen magunkba nézni és úgy törni pálcát aktuális partnerünk felett, nehogy végül egy kitépett szív legyen a vége. 

   Akár az is előfordulhat, hogy egy olyan ember hozza meg számunkra az üdvösséget, akit már régebb óta is ismertünk, csak valahogy a szemünk előtt lévő fátyol miatt egyszerűen nem vettük észre. 

   Hiába érezzük szerelmesnek magunkat, ha van még olyan ellenkező nemű ember a világon, aki rajta kívül érdekelni tud minket, akkor lehet, hogy nem a megfelelő ember mellett vagyunk, lehet, hogy van a világban más olyasvalaki, aki jobban tud szeretni nála...lehet...lehet, hogy közelebb, mint hinnénk.

   Egy szó, mint száz küzdenünk kell az álmainkért, még akkor is ha néha a padlóra kerülünk, ám tudni kell különbséget tenni múló vágy és igaz szenvedély között, hiszen előbbi sosem hozhat őszinte boldogságot, míg utóbbi más egyebet igazából nem is tud adni. Csak ezt, csak az élet örömét.