Napjainkban sok veszély fenyegethet bennünket. Sohasem tudhatjuk, hogy épp honnan les ránk egy árnyék. Lehet, hogy  ebben a pillanatban is valaki épp azon morfondírozik, hogy hogyan oltsa ki testünkből az élet apró szikráját, hogy hogyan szabadítson meg minket minden ingóságunktól. Egyszerűbben szólva: Nem vagyunk biztonságban!

   Gondolom nem mondtam sok újdonságot, és a címet olvasván az ötlik fel fejetekben, hogy most egy gázsprayhirdetést készülök írni, vagy egyszerűen csak nem tudom értelmezni a cím és a szöveg kapcsolatának fogalmát. Egyik sem. Csak ezzel szerettem volna előkészíteni a harcművészetek fontosságának hangsúlyozását, mert aki egyet legalább középszinten művel, annak máris kevesebb dologtól kell óckodnia a világban.

   Természetesen egyet is nagyon nehéz és fáradtságos munka elsajátítani. Az embernek magas fokú koncentrációra és szorgalomra van szüksége hozzá, ám ezen képességek hiányában sem kell teljesen elcsüggednie senkinek, ugyanis egy ilyen sport(lehet inkább létforma) könnyedén képes lehet megtanítani a fent említett két elengedhetetlen összetevőre, és ez még csak a jéghegy csúcsa. Az önfegyelemről, az alázatosságról és a többi küzdelem által szerezhető remek tulajdonságról még csak nem is beszéltem.

   Mindenki látott már filmekben, vagy a TV-ben Kung-Fu, Karate, vagy egyéb harcművészeti mestereket, ezért nem szükséges külön bemutatnom őket, illetve azt, hogy mit képviselnek. A gyerekekre biztosan óriási, de a felnőttekre is meghökkentően nagy hatással tud lenni, egy-egy szépen vászonra vitt mozdulatsor. Ezeket látva nyeri értelmét csak igazán a művészet utótag a harcművészet szóban. Őket szemlélvén talán még az is felötlhet a fejünkben, hogy ezek a harcosok, már nem is emberek, többek annál, természetfeletti lények, akik nem is harcolnak,sokkal inkább már-már varázsolnak.

   Na ezek voltak az eltulajdoníthatatlan érdemei a dolognak, de nekem nem minden ilyen fenékig tejfel. Nekem az erőszak minden formájával komoly erkölcsi problémáim vannak. Elvileg az emberek az intelligens, minden szempontból az állatok felett álló lények, akik eszükkel és leleményességükkel ki tudták harcolni trónjukat a világnak tetején. Ilyen értelemben az erőszakra sem lenne semmilyen szükségünk, hisz a fölött is állunk. De ez ugyebár csak elmélet. A valóság sosem lehet annyira rózsaszín, minthogy azt én a kis fejemben napról-napra megálmodom. Ez van. Már megszoktam. Az ember gyarló, nélkülözhetetlen számára a vérontás. Ezt el kell fogadni. meg kell tutulnunk/tanulnom együtt élnünk/élnem vele. Ha nem lennének harcművészetek, talán bűnözésben, vagy háborúban vezetnénk le ilyesfajta testi/lelki szükségleteinket (ebből a mondatból kiderül, hogy én az erőszakot is alapvető szükségletnek tartom, ám olyannak, amellyel az embereknek csak egy bizonyos százaléka rendelkezik). Ebből a nézőpontból mustrálva az eseményeket viszont már érthetőek a küzdősportok/harcművészetek mikéntjei. Valahogy le kell vezetnünk a feszültséget és eleget tenni maradék, ám valószínűleg soha el nem kopó állati ösztöneinknek.

    Zárásként csak ismételni tudom magam: Ilyen az ember.