Írtam egy beszédet, amelyet sajnos originális valójában nem adhattam elő, ezért gondoltam leközlöm a blogomon és a GK-n keresztül... remélem ti sem mentek el érzelmek nélkül az ünnep mellett.
Kedves egybegyűltek!
Újfent eltelt egy év. Újfent elérkezett március idusa és ezzel együtt a magyar nemzet egyik legfontosabb történelmi eseményének évfordulója is. Egy piros betűs ünnep, melynek keretein belül az 1848/49-es forradalom és szabadságharc gyötrelmes küzdelmeinek állítunk emléket.
Érdekes egy dolog ez azt gondolom, mert hát bár most én itt fent a publikum előtt állok, azért volt idő, amikor onnan lentről mustráltam az itteni történéseket. Nos, eme emlékeimet kielemezve, komoly következtetésekre jutottam. Ma már a fiatalságot, a diákságot, csak olyan szinten hatja meg ez az egész diadalittas összezördülés, hogy a műsor miatt néhány óra elmarad, illetve majd 15-én nem kell iskolába menni. Én merem remélni, hogy azért ez nem egy maradandó állapot és a gyerekek - természetesen a hasonló orientáltságú felnőttekkel egyetemben - képesek lesznek majd a zakóra tűzött kokárda, illetve a hosszú, magasztos ünnepélyek mellett, valami mélységet is látni ebben a hatalmas jelentőségű eseményben.
Mert, mit is köszönhetünk mi 48-nak? A kérdés megértéséhez először vegyük sorra az akkori motivációkat. Magyarország, mint olyan, nem létezett. Csupán egy hatalmas birodalom, név szerint a Habsurg Birodalom egy szeletét képviseltük. Cenzúra volt, a költők, az írók nem alkothattak szabadon. A nemesek nem adóztak, a szegény szenvedett, mert minden terhet az ő vállára tettek. Nem volt irgalom, nem volt könyörület a lázadó eszmék felett. Ilyen indítékokkal bizony, elkerülhetetlen, sőt indokolt volt a forradalom kitörése. A nép felbuzdult, a politikusok összeállították az áprilisi törvényeket, ám az elnyomás nem engedett. Harc kezdődött, de gondolom innentől kezdve már mindenki ismeri a történéseket. Nos, a fent említettekből kiderült, hogy elég barbár, a szabad eszméket sárba tipró, feudális beállítottságú állam volt az akkori. Tehát 48-nak azt köszönhetjük, hogy kirántott bennünket ebből az elavult életfelfogásból, melyben csak a szűk, ám mérhetetlenül gazdag, nemességként ismert kisebbség volt felhőtlenül boldog… a többiek pedig… nos, a többiek senkit sem érdekeltek. Remélem, már nem kell tovább magyaráznom, hogy miért is érdemel ez az ünnep ekkora felhajtást és tiszteletet.
Ám nem csak ezen az egy módon, hanem többféleképpen is el lehet merülni, ennek a piros betűs ünnepnek a filozófiai mélységeiben. A történelem tisztelése mellett, szerintem még egy jókora adag hazaszeretetet is odalök az emberhez ez az egész felbolydulás. Az már más kérdés, hogy ki hajlandó ezt a juttatást igénybe is venni, tudatosítani is az elméjében. Valaki inkább a közönyt és órájának bámulását, az idő gyorsabb teléséért való rimánkodást választja. Természetesen ez nem elítélendő, mindenkinek joga van úgy cselekedni, ahogy azt jónak gondolja. Én is jelenleg azt teszem, úgy cselekszem, ahogy azt jónak gondolom, sőt a márciusi ifjak, Kossuth Lajos, Széchényi Ferenc és az összes nagy magyar gondolkodó, valamint politikus is ekképp járt el akkoriban, úgy cselekedett, ahogyan azt jónak gondolta.
Zárásként szeretném összegezni kurta kis beszédem sajátos mondanivalóját, azt, amit szerettem volna közölni önökkel/veletek az elmúlt pár perecben:
Lehetséges, hogy valaki egyre inkább pátoszba hajló kis gondolatmenetembe egy végletekig nacionalista propagandabeszédet vizionál, de szeretném leszögezni, hogy az ilyesfajta teóriák kreálása egyáltalán nem volt a célom, ergo az ilyesmik esetleges fennállása, csakis a véletlen műve lehet. Az én szellemiségem csupán arra szándékozta mindenképpen felhívni a figyelmet, hogy ne felejtsük el, miért is gyűltünk mi most itt össze, hogy ne felejtsük el, miért is nem kell dolgoznunk március 15-én. Arra, hogy ne felejtsük el, mit is szimbolizál a kokárda, hogy, miért is íródott a Nemzeti Dal és, hogy, miért is tartozunk ilyen sok tisztelettel és hálával 48 derék és bátor magyar hazafiainak.
Köszönöm a figyelmet.
ha tetszett olvass tovább: http://napibenji.blogspot.hu/
*Paródiarovat*
Köszi:)
Szerintem jó iromány lett ;)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.