Mindenféle felvezetés nélkül:

Jó lecke

Már megtanultam könnyek nélkül sírni,
ma már tudok nem küzdeni körömmel,
önmagam mögött önmagamként élni,
apátiát burkolni örömmel.

Már kiokultam egy lenni a sokból,
megízlelni a hangtalan hangokat,
rideggé válni, érteni a sorsból,
felejteni megismert arcokat.

Úgy igyekszem élni a nincs-életet,
mint távol Kosztolányi, kihez írok,
s míg tanultam, találtam új végzetet:
Csak merjek csalódni, hogyha bízok!

Már nem érdekel, ki gyáva, ki bátor,
hogy miért sírnak folyton az emberek…
Majd minden meg fog oldódni magától,
s végül úgyis mindenki elmehet.

Már megtanultam csukott szemmel látni,
kéz a kézben süllyedni a semmibe…
Már megtanultam türelmesen várni,
leülni, ha nem keres senki se.