Boldogok a lelki szegények

Néha csak gondolkozom, hogy mit kéne tennem, de nem jutok semmire. Valójában nem is gondolkodok, csak ülök és arra koncentrálok, hogy gondolkodjak. Az ilyen esetekben általában minden felesleges energiámat felemészti, amit arra fordíthatnék, hogy valami maradandót, vagy legalábbis hasznosat alkossak. De nem. Én ülök és erőltetem a beragadt fogaskerekeket, amik makacsul nem mozdulnak. Ilyenkor nem. Hogy mit kell ez esetben tenni? Magam sem tudom. Pár klikkeléssel egy új dokumentumot nyitok, miközben a monitor vakító fehéren világít az arcomba, majd a virtuális papírra vetem gondolataimat…amik ugye nincsenek. De legalább míg írom ezen sorokat, sem azon agyalok, hogy hasznosan töltsem az időmet. Most is a tudatlanság rózsaszín világában vagyok és csak pötyögök…de engem ez felvidít, mert ugye boldogok a lelki szegények. Ha csak pár percre is azok.