Több éves, "régi" játékokról lesz szó, de nem szeretnék senkinek tönkretenni egy lehetőséget, hogy első kézből élje át ezeket a pillanatokat. Néhány esetben pont a játék vége, vagy csattanója az, ami számomra igazán emlékezetes, így ezen írásom tartalmaz spoilereket.
A következő játékok lesznek érintve :
- Call Of Duty MW 2
- Gears Of War 3
- Neverhood
- Spec ops The line
- Bioshock
- Valiant Hearts
- Mass Effect 3
Több momentumot is fogok említeni, de azok olyan volumenűek, mint a fentiek. Aki még nem játszotta végig a fentiek valamelyikét, vagy éppen mostanában kezd el, annak írásom elronthatja a felfedezés örömét, így ennek tudatában olvassatok tovább.
Jó Szórakozást!
Super Mario 
Bizonyára sokunkat érte sokkhatásként mikor rádöbbentünk, az első világ végén, hogy kalandunk közel sem ért véget, sőt, hiszen csak most kezdődött, ugyanis szívünk szerelme másik kastélyban tanyázik éppen. Személy szerint nekem ez kölyökként nem mondott még semmit, mert egy büdös szót nem tudtam angolul, így mikor nagyobb lettem elég nagyot ütött, hogy csóri vízvezeték szerelő világról világra rohangál, de nem találja szerelmét, csak sokára. Nagyon sokára. Hihetetlenül nehéz, gyerekként unfair pályák végeláthatatlan sora után. 
Medal Of Honor Aliied Assault
Soha nem fogom elfelejteni, mikor jön az a feladat, hogy szedd szét az ágyúkat, és kapsz mellé pár csapattársat. Na, most ők, velünk ellentétben erősen halandóak, és ha az ember nem vigyáz, pillanatok alatt elhullanak mellőlünk. Ez nekem gyerekként hatalmas trauma volt, ugyanis nagyon sajnáltam, mikor valamelyik meghalt. Szóval méterről méterre mentegetve vittem végig a pályát, és a végén, mind a négyen ott vigyorogtunk egymásra, hogy "igen srácok, megcsináltuk!" Emlékszem, még történetet is szőttem magamnak, hogy a kiemelkedő teljesítményükért, és mert megsebesültek, ( bicebóca osztag) hazarendelték őket, és a családjukkal lehettek. 
Gears Of War 3
Remek szériát teremtettek a GOW megalkotásával. Imádtam a karaktereket, a harcokat, a történetet, aztán jött egy pont. Egy pont amin nehezen tudtam túltenni magam. Dom halála számomra mindennél szívbemarkolóbb ebben a történetben. A szinkronszínék valami olyan zseniális munkát végeztek, Gary Jules Mad World c. száma alatta pedig... Nézzétek.
Mass Effect
Ez egy zseniális sorozat, nekem a kedvenc Sci-fi történetem mióta csak megjelent. Összeszedett, átgondolt, jól kialakított. Gyakorlatilag egy egész blogot lehetne szentelni a Mass Effect monumentális pillanatainak, én mégis, most azt emelem ki, mikor főhősünkből fantom lesz. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem ez a jelenet nagyon megfogott.
Ahogy ott, az egész emberi faj képviselőjévé, és a galaxis őrzőjévé választják, valami hihetetlen felemelő érzés. Rendes büszke vagyok rá, hogy ott van. Még a hideg is kiráz, ha visszagondolok. 
Spec Ops : The Line
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy messze ez az egyik legméltánytalanabbul elfeledett játék a sok közül. Tagadhatatlan, az irányítás egy katasztrófa helyenként, de háború témáját boncolgató játékok ezrede sem rendelkezik olyan mély, és csontrepesztően fájdalmas üzenettel, mint ez a játék. Lépésről lépésre végigkísérni, hogy űzi messze az ép elmét a háború, és hogyan facsarja ki a katonából az emberség utolsó cseppjét is. A fehér foszfor támadás pedig...
Hosszú percekig ültem a monitor előtt, és azon pörgött az agyam, hogy kikerülhető-e ez az egész valahogy, vissza tudom-e csinálni.
Valiant Hearts
Egy másik tökéletes példa, a fantasztikus történet, gyenge játék kategóriában. Ebben a játékban minden benne van, amiről a háború szól. Fájdalom, szenvedés, szétszakított családok, derékéba tört életek, értelmetlen vérontás olyan ember között, akik lehet, hogy világra szóló barátok lettek volna. Tökéletesen mutatja be milyen a háború első kézből. Távol a plakátok tisztaságától, és dicsőségétől, a lövészárkok mocskában. Megmondom nektek őszintén, nekem a végén eltört a mécses. Annyi mindenen ment át, annyi mindent tett meg. A stáblista után is jó pár perc kellett, míg összeszedtem magam.
A vége pedig olyan, akár az élet. Nem mindig van happy end, és nincs garantált igazság. Az út vége mindenkinek ugyanott van, csak az nem mindegy, hogyan jut el oda. 
Call Of Duty MW2 
Egy jó izzasztó küldetés után, rommá lőve rohanunk a kimentési pont felé, ahol végre ott a várva várt felmentősereg. Vagy mégsem?
Rendesen összerándultam, mintha engem lőttek volna meg. Hihetetlen düh és harag áradt szét bennem. És pontosan ugyanolyan tehetetlen voltam, mint szegény főhősünk.
Egy gyomros erejével ért, mikor elárultak minket. Ghost reakciója fájdalmas, a tudat, hogy élve égünk el szörnyű, de ahogy a sunyi bajszos görény vigyorog... Na a következő pályákon szerintem mindenki átkapcsolt terminátor üzemmódba. 
Bioshock
Hihetetlenül vártam ezt a játékot, mikor anno megjelent. Az első videók teljes magukkal ragadtak, nagyon átjött a kor, az egész világ, és nagyon tetszett a koncepció. Imádtam a játék minden pillanatát, elsőtől az utolsóig. Aztán jött a végjáték.
Úgy kellett felszednem az állam a padlóról. Biztos voltak élelmesebb játékosok, akiknek ez feltűnt, de engem teljesen sikerült megvezetniük. Ahogy jött a videó összevágás, hogy tényleg, minden egyes kis apró hülyeségre az elejétől fogva úgy vesznek rá minket... Nagyon jól ki lett találva, és tökéletesen bele lett építve a játékba.
Lennél kedves tovább görgetni?
The Neverhood
Imádom ezt a játékot. Nagyon. Olyan szinten magával ragadó és zseniális. Halhatatlan zenék, a mai napig kemény fejtörők, és rendkívül szeretni való világ. A vége pedig egyszerűen zseniális, mikor folytat mindent ott, ahol abbahagyta, jönnek a többiek, minden táncol, mulat, hősünk mégis szomorú, hiszen két barátja is oda lett. De hát addig nincs vége, míg nem jó minden nem igaz?
Máris hallhatjuk Villie fölöttébb magas intelligenciára utaló orgánumát, illetve robot barátunk kedves kacaját, az elmaradhatatlan mackóval persze. Teremtőnk pedig megdicsér, hogy mi valóban jók vagyunk. Feledhetetlen emlék.
Mass Effect 3
A széria záró része nagyon emlékezetes lett, ugyanis kevés játék képes ilyen szinten két táborra bontani a játékosokat, mint ez. Van aki szerint egy borzalom lett a vége, és teljes elrontották, másik szerint pedig rendben van, és szép lezárás.
Én az utóbbihoz tartozom, semmi bajom a játék végével. Azt hozzá kell tennem, hogy én a javítások után játszottam végig, mikor már jóval könnyebb volt a "legjobb" befejezést elérni. Akárcsak az első rész esetében, itt is számos emlékezetes pillanat volt, nekem mégis a legnagyobb Grunt visszatérése.
Annyira erő és szenvedély van ebben a pár percben. A zene szerintem tökéletes telitalálat volt, és nagyon drámaira sikerült összehozniuk az egészet.
Ez lett volna az én válogatásom, különböző játék (számomra) feledhetetlen pillanataival. Kíváncsian várom, belőletek mi váltott ki hasonló érzelmeket.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet.
Free Counter
Látom az edit gomb pont olyan gyorsan jön mint a white walkerek.
Na de amire legelsőként gondolok a mai napig, az az AC második része. Leírni nem tudom, mennyire hegyben hagyott anno. És emlékszem, akkor még azon gondolkodtam, hogy a harmadik részben hogy zárják ezt le, na meg hogy úristen, az még 2 év.. Nem volt akkor még szó évenkénti megjelenésről. :D Ugyanakkor a Revelations vége is tökéletes volt szerintem. Kicsit másféle volt a cliffhanger, lévén inkább válaszokat kaptam, mint újabb wtf-eket az arcomba, de az érzelmi töltet amit csatoltak hozzá, legalább olyan magas szintre emeli számomra, mint a második rész végét. A Black Flag-et sem felejteném ki a sorból, aminek már semmi durva nem volt a végén, de azt a szomorú, keserédes hangulatot ismét nagyon eltalálták. Többek között ezen emlékek miatt is adom meg az esélyt újra és újra minden évben az Ubinak, az már más kérdés, hogy az esetek felében csalódnom kell.
A másik nagy kedvencem nekem is a Mass Effect trilógia. Tényleg nagyszerű játékok. Ebben a Mass Effect 2 kezdődése a kedvencem a parancsnok halálával.
Akkor még Ezio trilógiája is emlékezeted számomra, na meg Connor története.
Ja, majdnem kihagytam, a Final Fantasy 9-et. Az a rész mikor elhullanak a Cargo Shippen a fekete mágusok és látva Vivit... Csodálatos rész.
Amugy lenne meg jonehany, de ha most mind felsorolnam, az mar blog lenne. :)
Amikor körbeér az egész, azzal kezdődik, amivel végződik.
The Last of Us
Ez csak walktroughban láttam, de akkor is.
...de a legleg máig:
Max Payne 2: The Fall of Max Payne
Igen, van egy pozitív vég is, ha végignyomod összes fokozaton, de az igazi mégis csak az eredeti vég.
Az egészet áthatotta a noir-depresszív hangulat, a zene, a történet, a karakterek, ám Mona halála és ami utána jön, az mégis felemelő. És ezzel záródik a történet, tökéletes, mert bár a történet címe a főszereplő bukása, éppen a megváltásáról szól:
"The past is a gaping hole, your only chance is to turn around and face it. But is like kissing the lips of your dead love, darkness waiting in the hole of her mouth. We are willing to suffer, to die for the things we care about. For love, for the right choices. Because of her, I had solved the case, my case, all of it. Who I am.
- Its going to be all right.
- Ah. God! I turned out to be such a damsel in a distress.
[...]
She was dead, but the bullet in her head had come to the end of its slow-motion journey. It is almost morning, waking up from the American dream now like all my loves, she is mine forever. She has brought me here, to this moment of clarity, where time slows down, and I choose to look back, to see myself and in that act of seeing I am reborn.
[...]
I had a dream about my wife. She was dead, but it was all right.”
És a Poets of the Fall 'Late Goodbye' c. száma máig örök kedvenc ("You made me strong when I was feeling weak").
Vagy ez az idézet, ami megmaradt bennem örökre:
'In this hall of mirrors/Built by liars, I am a pale reflection of myself."
A másik kedvenc a Silent Hill Origins záró része.
De tényleg így van, neten megnéztem, nemsemmi.
Ezt én is megcsináltam és vártam, hogy majd a kövi pályában is megmaradnak a csapattársak, de sajnos nem így történt. :(
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.