Claymen

Claymen

A varázslatos pixelek

Utazás a 8bit varázslatos világába

Egy kis kötetlen délutáni agymenés.

Imádom a NES korszakot és annak játékait. A 8bites grafikát, a zenéket, az egész hangulatot. ( aki hozzám hasonló érzelmekkel viseltet ezek felé a muzsikák felé, az ráér később megköszönni az alábbi videót : 

(ezt hallgatva szállt meg az ihlet) 

Ehhez a szeretethez nyilvánvalóan hozzátartozik az is, hogy az Öreg C64 és Atari 2600 rengeteg alkalommal kalauzolt el fantasztikus helyekre, és ajándékoztak meg nagyszerű élményekkel, de mégis. Mégis a NES (Polgári nevén sárga kazettás tévéjáték a 90-es évek elejéről) volt az ami nekem valahogy egybeforrt a gyerekkor szóval. 

Valahányszor csak visszagondolok, az jut eszembe, hogy ültem az ágyon a Tv előtt, a kissé szúrós piros ágytakarón, kezemben az olcsó műanyag kontrollerrel és csillogó szemmel néztem MINDENT ami megjelent a képernyőn.  Mario, Addams Family, Ninja gaiden (és már ugrik is a vérnyomásom...) és még sokan mások. Tesómmal a kimondhatatlan nevű japán verekedős játékok ( Nekketsu Kakutou Densetsu ... naugye) apával a Contra,  anyával a Goonies, cimborákkal a TMNT tournament fight.

21664.jpg

nes_goonies_2.jpg

Mindegyik cím olyan, hogy ha meghallom a zenéit, vagy egy képet látok, egy rövid időre újra gondtalan gyerek lehetek. Nincsenek napi gondok, munkahelyi stressz, számlák meg a többi marhaság, csak a kaland amibe belecsöppentem. Ez az mit felnőttként már ugye nagyon ritkán, vagy szinte egyáltalán nem tudunk átélni, mert nem tudjuk a mindennapokat 100% elengedni, valami úgyis foglalkoztatni fog. Ám ha a játékot megtuningoljuk egy kis nosztalgiával, már közel sem olyan lehetetlen az ügy.

Mindegyik NES játék olyan, mintha egy kis időkapszula lenne. A kezdőképernyők, a zenék pillanatok alatt röpítenek vissza két évtizeddel korábbra mikor még nem léteztek a mindennapi problémák, csak a szórakozás, a felfedezés és a kaland. (alkalomadtán egy kis agyvérzés és szívroham a nehézség vagy a "játéktechnika" miatt... UGYE? Werewolf  ésNinja Gaiden ott a sarokban?) 

Gyakorlatilag nagyon nehéz eldöntenem, hogy melyiket szeretem jobban. A játékokat és a hozzájuk tartozó emlékeket, vagy az emlékeket és játékokat, amik ezeket táplálják. Végeredményben teljesen mindegy. A mai napig életem meghatározó részét töltik ki ezek a játékok, és bármikor boldogan ülök neki akármelyik címnek (mert már az Emulátor már megóv az idegösszeroppanástól) 

Több mint 20 évvel a megjelenésük után számomra és másik több millió embernek is képesek beragyogni a mindennapjait, fáradt délutánjait, tétlen szombat reggeleit. Illetve azokat a pillanatokat mikor tudod hogy az Asszony vár rád, és időben ott kell lenned, és még kenyeret is venni kell (Amit elfejtettél hazafelé hozni, mert már a játékok körül forgott minden gondolatod) és tuti dugó lesz. 

Szóval kihasználva, hogy van 24 perced játszani bepöccinted a gépet, elindítod az emulátort és fejest ugrassz a nosztalgia tengerbe. Gyorsan vágod magad keresztül az akadályokon, elméd elrejtett bugyraiból törnek fel az elveszettnek hitt emlékek, és szárnyalva repülsz vissza a kicsit szúrós ágytakaróra, az olcsó műanyag kontrollerrel, hogy a frissen mosott ruha illatával az orrodban boldogan, kötöttségek és felelősség nélkül játsz, hogy gyerek legyél. 

Batman_%28NES%29-Pause.png

Aztán hirtelen mint valami vészjelző, darabokra töri az illúziót a telefonod csengőhangja, hogy közöljék megjött a centrál zár a kocsihoz. Nagyot sóhajtva ránézel az órára és még egy pillantást teszel a monitor felé, ahol a képernyőn a PAUSE felirat csábít vissza. És ekkor, mint a főhősnek a kalandok végén, a váratlan segítség, a mennyei csoda berobban az agyadba, hogy a telefonodon nem ugyanaz az idő mint az órán... Mert elfejetetted átállítani. 

Úgyhogy Doomguyt megszégyenítő mosollyal dobod magad vissza a fotelbe, élvezve az univerzum ajándékát, hogy még egy egész órát lophatsz magadnak. Az érzés pedig megfizethetetlen. A kocsihoz lefelé menet pedig eszedbe jut kinek köszönheted ezt a rengeteg szép emléket, és felhívod a szüleidet, hogy milyen napjuk volt. Ők pedig újra hallják a hangját a kis szőke betyárnak akire bár már kétszer rászóltak, de még mindig a tévéjátékot nyüstöli, és fogja is, amíg a kontrollert csak tartani tudja. 

Köszöntem a megtisztelő figyelmet.


5.
blountex
#3: Terminator 2: Judgment Day pedig csak egy fél órás walkthrougja van :D
Ez kb. olyan mint amikor a Phoenixre (játéktermi gép) azt mondták húú hát ez milyen brutál nehéz pedig csak pár pályából állt az egész.
Valójában a Mega Man és Ninja Gaiden részek tényleg kegyetlen szívatósak.
Bár volt sárgakazis gép, de én nem sokat játszottam rajta egyik emlékem Kirbyhez fűződik illetve Contra.
Ninja Gaiden részekkel igazából Ps3on ismerkedtem meg, tényleg nagyon nehezek főleg Hard és afeletti fokozaton, míg Mega Man részekkel Ps1en.
PsClassicra sikerült beszerezni 1700db ps1 játékot plusz 100.000+ ezer retro játékot kezdve a nestől a snesig át nos minden csodáig, itt egy általam készített lista:
https://docs.google.com/spreadsheets/d/e/2PACX-1vRy2JwbSCxCvlP8SoTwXtiAAqYYWdf8_oRdntBT6XR2AxqVs7lHwrEaVEX4OiHXQZH2TkZCq9vYAMyF/pubhtml
4.
Claymen
#3: Én a motoros részeknél vesztettem el a türelmem és hagytam a francba az egészet. Most néztem róla egy walkthrough videót. Hát. Nem maradtunk le semmiről :D
Bár nekem ez a játék olyan volt, hogy soha nem is nagyon akartam igazán, mert nem érdekelt. Számomra a legnehezebb a Werewolf és a Ninja Gaiden volt. Imádtam azokat a címeket, és tényleg nagyon akartam látni mi a vége.
Így felnőttként már csak mosolygok rajta mennyire közel állt a lehetetlenhez gyerekként végigvinni.
3.
Yanez
#2: Ez g*ci nehéz kérdés te! Egy halom volt belőlük, és úgy igazából én így felnőtt fejjel visszatekintve látom, hogy ezek milyen nehéz játékok, de az is lehet, hogy én is csupán a mai elkényelmesedett játékok áldozata lettem. No de adok választ. Számomra akkoriban az egyik legnehezebb játék a Terminator 2: Judgment Day volt. Talán a második pályáig tudtam mindig csak eljutni, amikor a motoron száguldva kellett lőni ki a kapukat, de most így belegondolva, tisztán emlékszem már, hogy eljutottam az elmegyógyintézetig. Az volt talán a 3-ik pálya?
2.
Claymen
#1: Köszönöm :)
Én a Ninja Gaidennel voltam így. Emulátor nélkül szerintem még mindig ott ülnék előtte :D
Szerintem melyik volt a legnehezebb NES játék?
1.
Yanez
Szép nosztalgikus írás, gratula! Nekem pont ilyen volt a gyerekkorom, és ugyanúgy a sárgakazis dobozhoz kötöm, de azért kicsit az Atarihoz is! Kb két hete kitoltam a Nes-féle Contrát, tudod, ahol a dzsungelban kezdődik a pálya. Piszkosul élveztem, és külön hála, hogy van már quicksave, különben ráment volna 2-3 nap. :D
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...