Arcanum: Of Steamworks and Magick Obscura.
Körülbelül 8 évvel ezelőtt találkoztam ezzel a játékkal. Akkoriban az angol nyelvtudásom erősen a nulla felé konvergált. Egy barátom hozta át, egyik délután, hogy nemrég kapta, próbáljuk ki együtt. Feltettük a két cd-s játékot és beléptünk a steampunk fellegvárába.

A játék elindítását követően egy intró fogad minket. Ezt követően elindul a játék, 2 modul közül is választhatunk, de én most csak a fő történetet bemutató modulról fogok beszélni. Lehetőségünk van választani karaktereket, vagy természetesen mi magunk rakhatjuk össze világmegváltó hősünket. 
A választható karakterek nagyon változatosak. Kedvünk szerint válogathatunk melyik szimpatikus nekünk, de minden igazi szerepjátékos maga szereti apránként összerakni hősét. Amennyiben úgy döntünk, saját magunk állítjuk össze karakterünket egy nagyon egyszerű, ám kiválóan használható karaktergeneráló fogad minket. 

 

Itt megadhatunk nevet, fajt, nemet, valamint ami izgalmassá teszi, háttértönénetet. Kiválaszthatjuk, hogy honnan jött, és mit tett eddig. Elég sok lehetőség van, szökött cirkuszos, katona, hiperaktív, könyvmoly. Ezek abban különböznek, hogy mindegyik más más előnnyel illetve hátránnyal rendelkezik. 
Például, ha kiválasztjuk a hiperaktív hátteret, hősünk gyorsabb lesz, mint egyébként, ám az emberek ezt idegesítőnek találják, és rontja a megítélésünket, amin elég sok múlik. Vagy ha katonák vagyunk képzettséget kapunk fegyverekre, erősebbek vagyunk, ám mivel a karunkat használtuk nem a fejünket, valamint a harcok is nyomot hagynak, ezért intelligenciát és szépséget veszítünk.

Ha végeztünk a háttér kiválasztásával továbblépve a karakterpontok elosztása fogad minket. Igazán itt kezd bonyolódni a történet.



Itt oszthatjuk el a kezdeti, illetve a későbbi, szintlépésből származó pontokat. Rengeteg lehetőség áll előttünk, és teljesen szabadon választhatunk. Ugyanis itt nincsenek karakter osztályok. Nincsen séma szerint beállított karakter, mi magunk szabjuk testre karakterünket. Egy tapasztalatlan játékos számára ez elég nehéz, nekünk is az volt, pláne, hogy a felét se értettük. Erő, ügyesség, pontosság, szépség, karizma. Mindegyik tulajdonsághoz képességek társulnak, amit a tulajdonságunk határoz meg. Minél ügyesebbek vagyunk, annál jobban lövünk, vagy sikeresebben ugrunk el. 
A képességeink is szerteágaznak. Vannak az egyszerű képzettségek. Ütés, védekezés, dobás, hátbaszúrás, alkudozás, szerencsejáték, lopás, zárnyitás, lőfegyverhasználat, íjászat.  
A technológia képzettségek, egy adott szakma mesterévé tesznek minket, ha kitanuljuk. Kovácsolás, alkímia, fegyverkovács, robbanószerek.
Aztán ott van persze a mágia. Különböző iskolák varázslatait tanulhatjuk meg. Gyógyítás, átkozás, természet, idézés.
Tehát lehet mire költeni a pontokat.

Mindegyik tulajdonság több dologra van hatással. A karizmánktól függ például, hogy hány embert vagyunk képesek vezetni, vagy mennyire vagyunk meggyőzőek. Az erő a fegyverek sebzését befolyásolja illetve, hogy mennyi súlyt bírunk el.

Amint egy képesség maximálisra van kifejlesztve lehetőségünk van mesteri rangra emelni. Ehhez először is gyakornokká kell válni, ezt általában bármelyik városban megtehetjük. A profi szint elérése már kicsit komplikáltabb, csak pár ember képes tovább képezni minket. A mester rang pedig majdnem mindig egy küldetéssel oldható fel. 
Például, ha maximumra növeltük a zárnyitást, beszélgetés útján, kérdezősködve kiderítjük ki a mestere a szakmának. De ő bizony börtönben ül. Az édesanyját felkeresve egyezségre jutunk. Mi kihozzunk fiát a börtönből, és ő kiképez minket. 

Két kiemelkedő tulajdonság van azonban.
Az intelligencia és a szépség. Ezek ugyanis nagyon sok mindent határoznak meg a játék során. Van egy alapvető üzenete a játéknak, ami a valódi életben is igaz. Lehetsz szép, de hülye nem. Ha a karakterünk ostoba szinte lehetetlen végigjátszani a játékot, ami amúgy sem egy egyszerű feladat. Néhány választási lehetőség, vagy beszélgetés csak bizonyos mértékű intelligencia után válik elérhetővé.  

Amint készen vagyunk a karaktergenerálással indulhat is a kaland.
Rögtön egy zeppelin szerencsétlenség közepén találjuk magunkat egyetlen túlélőként. A lángoló roncsok között találkozunk egy furcsa gnómmal,( aki nem is gnóm ). Átad nekünk egy gyűrűt és egy üzenetet, majd belehal a sebeibe. Ekkor a lángok közül hozzánk lép egy csuhás, és közli velünk, hogy a vallása szerint mi vagyunk a világmegváltó hős reinkarnációja. Mi persze mondjuk, hogy zöldségeket beszél, de ő köti az ebet a karóhoz, és kér, hogy menjük vele, a mesteréhez, majd ő elmagyaráz mindent.
És ezzel el is kezdődik a hatalmas utazás, melynek kimenetele egy egész világot befolyásol.

Személy szerint a törpe technikus a kedvenc összeállításom, a varázslás nekem valahogy sose jött be. Különböző dolgokat fabrikálhatunk, vagy régi tekercsekből egészen elképesztő dolgokat rakhatunk össze, mint a lángszóró, tesla ágyú vagy a robbanó fejsze.
 

A grafika a falloutot idézi, lévén a csapat kétharmada onnan jött át. Egy fix szögből irányíthatjuk az eseményeket. Választhatunk valós idejű, vagy körökre osztott harc között. használhatunk tárgyakat, vagy képességeket ami segítenek minket az előrejutásban.
Eléggé epikus mikor a ránk törő ellenséget gránátokkal, gyújtóbombával ritkítjuk, majd a maradékot lángszóróval, vagy a robbanó fejszével likvidáljuk. 
külön kiemelném a játék zenéjét. Eszméletlenül jó. Szimfonikus zenekar készítette hozzá az összes számot. Olyan hangulatot ad a játéknak, hogy félelmetes. A hegedű valahogy tényleg képes visszarepíteni a játékost az 1800-as évek világába. És ez a játék egészére igaz. Tökéletesen eltalálták a kort, mind a megjelenítésben,mind a nyelvezetben. Két férfi udvarias hangnemben beszéli meg a politikai helyzetet, hogy másodpercekkel később vad sértések közepette essenek egymásnak késekkel. A technológia és a mágia úgy lett becsempészve a játékba, hogy észre se vesszük, és máris magába szippantott. 
A szinkronszínészek munkája pedig szerintem külön díjat érdemelne. Az én kedvencem a mogorva Magnus. Órákon át bírnám hallgatni ahogy beszél.  Mindegyik karakter saját jellemmel és stílussal lett ellátva, nincs két ugyanolyan. 
Ugyanakkor a játék kimondottan nehéz. Nem sok segítséget kapunk, és a játék nem figyelmeztet, ha hibát követünk el. Probléma nélkül tudunk végezni azzal aki a továbbjutásunkat jelenti, de a játék nem szól, mi pedig rohangálunk fel alá, keresve a megoldást, amit mi magunk tettünk tönkre. Érdemes sűrűn menteni, mivel egy rosszul sikerült válasz után gyakran az életünkre törnek.

Összegezve szerintem ez egy nagyszerű játék. Nekem máig a kedvencem és állítom, hogy a témában még csak ehhez fogható sem született. A hangulata és a története úgy magával ragadja az embert, hogy már csak arra eszmél fel, hogy eltelt egy fél nap.
Remek kikapcsolódást nyújt, a szerepjátékok szerelmesei pedig biztos a szívükbe zárják.
Aki még esetleg nem találkozott volna vele, szerintem adjon neki egy próbát. Különböző hipermarketek játékos részén kevesebb, mint ezer forintért beszerezhető.  


Köszönöm a megtisztelő figyelmet.