Emlékszem, gyerekkoromban, "csak" egy kis sárga kazettás tévéjátékom volt. Életem legszebb évei köthetőek hozzá. (bővebben előző blogomban)
Tőlem nem messze lakott egy srác, nem akarok hazudni, már a nevére sem emlékszem. Nem voltunk világi jó barátok. Szerintem a másik vezetéknevét se ismertük. De mindketten szerettünk játszani. 

Valószínűleg náluk jobban mehetett a szekér, mert neki volt egy playstation-je is.
Ez pedig azt eredményezte, hogy hol nála, hol nálam játszottunk, de soha nem kerekedett, még csak vita se belőle, kinek milyen platformja van. Évekkel később szert tettem egy lestrapált Pentium 2-re. Ezek után vagy nála tekkeneztünk, vagy Crash Banditoztunk, vagy nálam ütöttük agyon az időt a Doom és társai nyújtotta örömökkel. 

Nem is akarom én tovább húzni az időt. Teljesen értetlenül állok néhány cikk hozzászólásait olvasva. Mikor, vagy honnan támadta meg a játékosokat ez az értelmetlen és felesleges gyűlölet? Mindenki fröcsög, anyázik, háborog. Ez olcsó, az lassú, erre több játék jön, de azon gagyi a grafika és a többi és a többi... Órákig lehetne sorolni ezeket. 

Nem tapasztalatot, vagy élményeket osztanak meg, hanem döngetik a mellüket egyetlen céllal, hogy a másik rosszabbul érezze magát. Szánalmas és undorító is egyben. És mindez platformtól függetlenül. Bármelyik oldalt nézzük, mindenhol ugyanaz megy, csak a gyűlölet eszköze más. Címek, módok, grafika, árak, sebesség. 

A legjobb barátom, gyerekkorom óta ismerem, közel 15 éve, nemrég vett egy konzolt. Mindegy milyet, nincs jelentősége. Azóta a pénteki sütögetős iszogatás kiegészült. Átviszem a gépemet, ő kihozza a konzolt. Rákötjük valamelyiket a projektorra és a garázs falán kivetítve játszunk. További cimborák, barátnők velünk együtt izgulnak, vagy sírnak a röhögéstől, egy verseny, vagy meccs alkalmával. Nyílván mi barátok vagyunk. De nálunk szerintem a létező összes platform fellelhető, még sincs soha anyázás vagy vita belőle, melyik jobb, vagy erősebb vagy mittudomén. 

Játszunk. Szórakozunk. Ha találunk egy jó játékot, feltesszük a kis csoportunkba és leírjuk miért tetszett, vagy csak odakaristoljuk, hogy majd hétvégén megnézitek. 

Ezt miért nem lehet nagyban? Miért kell rosszindulatot, gyűlölet szítani, csak azért mert más a szórakozás eszköze?

Ez a "Platform háború" néha tényleg olyan mintha háború lenne. Értelmetlen és felesleges. Lehetséges kapcsolatok esélyt sem kapnak, mert ott tátong köztük a gyűlölet és a harag. Holott lehet, hogy egy hihetetlen jó barátságos, vagy játékosok csoportja jöhetne létre.

"Minden háború polgárháború, mert minden férfi testvére a másiknak."

- Francois Fenelon 

Ez azért jutott eszembe, mert ide is igaz. Mind testvérek vagyunk, hiszen imádunk játszani. Közös bennünk a rajongás a játékok iránt. Mégis van aki az öröm helyet haragot, vagy rosszindulatot oszt meg, és megrontja mindazt amiért a játékok világot láttak. Ez már régen nem a szórakozásról vagy a kikapcsolódásról szól. Lehet, hogy én látom rosszul.
De teljesen feleslegesnek találom ezeket a hozzászólásokat, és a hozzáállást. Nem tudom megérteni miért lesz valakinek jobb attól, hogy a másik orra alá dörgöli, hogy ő nem próbálhat ki egy új játékot. Szomorú ez, mert nem volt mindig így.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.