Claymen

Claymen

A Vadnyugat Legendája

Link másolása
A Call Of Juarez széria (majdnem) mindegyik része zseniális játék. Engem mégis a Gunslinger fogott meg nagyon. Az alapjáték története fantasztikus, de a Gunslinger egy vérbeli FPS.

Call Of Juarez Gunslinger


1910. Kansas. Abilene.

A magányos lovas betér a kisvárosba. Első útja természetesen az ivóba vezet. Neve hallatára mindenki felkapja a fejét. Ki őszinte áhítattal, ki kétkedő tekintettel. Rövid úton kap egy pofa sört, majd a múltba röpíti vissza hirtelen alakult hallgatóságát, hogy elmesélje, hogyan születnek, élnek, majd halnak a legendák.



A játék előző részei már bebizonyították, hogy Lengyel barátaink nagyon tudják, hogyan kell felejthetetlen és remek western játékokat teremteni. Az én véleményem pedig az, hogy a Gunslinger koronázza meg a szériát. A története nincsen túlbonyolítva, mégis magával ragadja az embert. Pár perc elég hozzá, hogy azt érezzük, mi magunk osztjuk az igazságot töltények formájában.

A játékmenet egyszerű. Félszáz ellenségen kell kereszűl küzdeni magunkat pályáról pályára, hogy aztán a nagy könyv szerint becsületes párbajban végezzünk a banditákkal. Mégis pályáról pályára egyre jobb lesz a játék. Kezdünk ráérezni, csípőből lövünk fejest, és neót megszégyenítve hajlongunk a golyók elől. Kombóink képességeket, képességeink pedig magasabb kombókat eredményeznek.

 


A játék nem akarja komolyan venni magát, és ezzel olyan atmoszférát teremt ami mindenkit magába szippant. Silas beszélgetései a hallgatósággal a küldetések során fenomenálisak.

"És akkor a semmiből rám támadt vagy száz indián!
Száz Indián?
Igen, száz indián, de ne szakíts félbe. Hol tartottam?
Ott, hogy körbevettek és egyedül néztél szembe SZÁZ indiánnal.
Ó igen, emlékszem. Szóval..."

Ez pedig a játékban is megvan, ha az ember szemfüles. Egy képességünk ad nekünk egy második esélyt, ha már inkább hasonlítunk szitára, mint fejvadászra. Az idő lelassul, majd a felénk tartó lövedék elől jobbra vagy ballra kell kihajolnunk a megfelelő iránygomb lenyomásával. Ekkor újra egészségesen vethetjük magunkat bele a küzdelembe. Ezen képességünk ezek után egy rövid időre töltődik, majd újra elérhető. Viszont ha sikerül a következő szöveget hallhatjuk ellenségeinktől:

"Láttad ezt?
Elhajolt a golyó elől!
Ez nem tisztességes..."

 

 

Gyanítom, nem vagyok egyedül, aki imádta mikor a régi Bud Spencer és Terence Hill filmekben valamelyikük egy szempillantás alatt lelőtt hat rosszfiút. Legnagyobb örömömre ezt itt mi is megtehetjük. Sikeres lövéseink szépen lassan feltöltenek egy mérőt, ami fokozott koncentrációt biztosít számunkra. Ekkor az idő lelassul, ellenségeink kitűnnek a környezetből, és van pár pillanatunk kivitelezni a tökéletes lövéseket. Egy képességgel még a célzást is elvégzi helyettünk a gép, nekünk csak a jó öreg hatlövetűt kell kezelni. Amint a koncentráció lejár, a banditák egyszerre esnek össze, hősünk pedig belefúj a füstölgő csőbe.

 


Képességeinket személyre szabhatjuk. Ugyanis három irányban fejlődhetünk, kiválasztva a nekünk legszimpatikusabb stílust. Mi lehetünk a vadnyugat démona, aki két hatlövetűvel gyorsabb még az ördögnél is. Vagy a megtestesült vadász, aki winchesterrel a kezében azelőtt végez bárkivel, hogy az egyáltalán meglátna. De Swarzeneggert megszégyenítve is vonulhatunk, sörétesünkből osztva az igazságot, miközben a töltények ártalmatlanul pattognak le rólunk.

Gondoltak a mániákusokra is. Pályánként lehetőségünk van tárgyakat összegyűjteni. Ez önmagában engem hidegen hagyott volna, mégis összeszedtem mindet, mégha ezért vissza is kellett töltenem pár pályát. Ezek ugyanis feloldanak a menüben történeteket. El lehet olvasni, hogy valójában kik is voltak a vadnyugat retteget banditái, tántoríthatatlan hősei, és ezek a legendás emberek hogyan éltek, és mikkel harcoltak. Szerintem ez zseniális ötlet volt. Rengeteg érdekességet lehet így megtudni a vadnyugatról. Természetes az elmaradhatatlan Achievementek is helyet kaptak. Némelyik egészen elborult. Például van egy, amit akkor kapunk, ha a párbaj közben először egy csirkével végzünk, aztán a célpontunkkal.

 


A történetben, ahogy haladunk előre, szépen lassan megértjük, hogy Silas bizony nem rest újraértelmezni a valóságot. A játék végére biztosak vagyunk benne, hogy ez egy vicc. Jópofa spagetti western. És akkor... jön a finálé. Világ életembe gyűlöltem a spoilert, úgyhogy nem kell aggódni, nem lövöm le a poént. Viszont azt el kell mondanom, hogy egy nagyszerű csavar van a játék végén. Egy olyan döntést kell meghozni, ami nem csak főhősünk jövőjére van hatással.

Ez pedig engem lenyűgözött. Ahogyan a játék során apró utalásokkal, szépen fokozatosan adagolták, mutatták be miért is lett Silas Greaves a vadnyugat rettegettebb fejvadásza. Mi vezetett ideáig, és hogyan hatott ez rá, mint emberre. Ezért fontos a vége. Lezárja egy ember sorsát, és meghatározza egy most születő legenda útját. Választás elé állítja a játékost, amit a tények ismeretében nem könnyű meghozni. Itt jön az ember jelleme a képbe. A kezünkbe adják a választást, hogy hogyan is végződik a Gunslinger.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.

Kedvcsinálónak: (Imádom a számot ami alatta megy)


Akinek pedig a blog elnyerte a tetszését, és támogatna egy kattintással azt meghívom az ivóba, egy pofa sörre :)



Hit Counter
Hit Counter

 

 

25.
25.
Yanez
#23: En erre a reszre ertettem.
24.
24.
krisztian66666
Hát... azt kell mondanom, hogy jó blog lett! A játék meg.... EGYSZERŰEN ZSENIÁLIS! Nem tudom, hogy miért, de azonnal beleszippantott ez a játék, egészen a végéig! A vége meg.....

Itt jön egy minimális SPOILER (Nem olyan nagy, de azért beírom, nehogy elrontsam valakinek az élményt)

Egyszerűen zseniális volt! Mindig is szerettem a játék végébe beleszólni, és nagyon örültem, hogy itt is megadták a lehetőséget! (Én a jobb oldalit választottam, és teljesen megvoltam a végeredménnyel! Úgy éreztem, hogy ez a választás valahogy jobban illik ehhez a történethez!)

Spoiler vége!

A zene is jó volt, amikor meg a főhős elkezdte énekelni azt a dalt, egyszerűen beleborzongtam!
Sokszor meg is nevetettet a játék, a grafika is jó volt. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom!!!!!
23.
23.
DON GONDOCS
#1: Tömeglövölde? Az első része azért ,még bőven változatos küldetéseket játszhattunk végig. az utána való 2 része már inkább átment COD-ba.
22.
22.
izolee69
#21: Nálam az "És megint dühbe jövünk", az "Én a vizilovakkal vagyok" és az "Aranyesô Yuccaban" volt a nagy kedvenc gyerekkoromban (igaz utóbbiban nem szerepel Terence Hill, de az indian csóka mindenért kárpótol :-), gyakorlatilag mai napig tudom a szövegeket fejbôl, olyan sokszor láttam ôket.
Aztán késôbb felnôtt fejjel jöttek a western-ek (csak hogy kicsit témánál legyünk), "Az ördög jobb és bal keze" mindkét része nagy favorit.
A srácomnak érdekes módon hozzád hasonlóan szintén a "Kincs ami nincs" jön be talán a legjobban (valószínûleg az az egyik leginkább befogadható témájú egy ilyen korú gyereknek), de az említettek közül a többit is nagyon bírja.

21.
21.
Claymen
#20: Dehogy fognak :)
Ez itt az én földem...blogom...mindegy. Itt lehet beszélgetni nyugodtan bármiről :)

Nekem a Kincs ami nincs ilyen. Gyerekkoromban ha néztem, akkor amint végetért anyák már tudták, hogy lehet indítani az eljétől :)
20.
20.
izolee69
#19: :-)) Napokig tudnam idézni ôket. :-)

Az a legjobb az egészben, hogy a 8 éves fiamat úgy beoltottam vele, hogy ha van egy kis ideje lefekvés elôtt tévézni, akkor nem mesét néz, mint sok más hasonló korú gyerkôc, hanem bedob egy jó Spencer&Hill-t és röhög rajtuk. :-)
A híres "pisztácia elfogyott" jelenetet szó szerint idézi, azzal szokta a családot szórakoztatni.

Húú, kissé elkanyarodtunk a Call of Juarez-tôl, ki fognak moderálni. :-)

19.
19.
Claymen
#18: "- Ha van benned egy kis whisky, kevésbé érzed a golyót a hasadban.
- Adj az úrnak egy dupla Whiskyt, akkor semmit nem fog érezni"
18.
18.
izolee69
#13: - Te, hogy bírod a piát?
- Az első 5 litert nagyon jól, aztán a hatodiknál elkezdek kötekedni.

:-)
16.
16.
Claymen
#15: A fej vagy írás csalás, én nem tudok sirályul :)
Áhh, itt rossz a virsli :))
15.
15.
FrankBlack
#13: Döntsük el fej vagy írással... vagy inkább sör-virsli verseny?
vagy fogadjunk.... áh, az nem jó... megfogadtam, hogy többet nem fogadok... :))
Na jól van... megengedem, hogy Te fizess :))
14.
14.
Claymen
#13: "Ülünk" *
írni továbbra se tudok :)
13.
13.
Claymen
#12: Előre látom. Ülönk egy kocsmába.
Ezt én fizetem.
nem, nem ezt én fizetem
nem, nagyon kedves de ezt én fizetem,
nem, tényleg rendes vagy de én fizetek... :D
12.
12.
FrankBlack
#9: sajnos nem vagyok miskolci, de ha arra járok, akkor szívesen elfogadok majd egy jó sört :) Vagy még inkább én hívlak meg téged :)

Mert az egyik legszebb öröm, a söröm :))
11.
11.
Claymen
10.
10.
izolee69
#9: Ejj, sok szép emlékem van Miskolcról... jómagam szerencsi születésû volnék, csak kicsit elsodort már onnan az élet. Azok a jó kis Action és Tankcsapda koncertek az Ady-ban, meg a 20-30 forintos felesek a Tiszai Pu. melletti kiskocsmában... de rég is volt. :-))

9.
9.
Claymen
#8: Frank, ha Miskolci vagy akkor még a héten megvendégellek az istenek nektárjából, egyébként, csak virtuális hűsítővel szolgálhatok :)
8.
8.
FrankBlack
#7: oké, de hol a söröm? :)) Tudod melyik a kedvencem. Úgy kezdődik, hogy Bud.... :))
7.
7.
Claymen
#6: Köszönöm :)

Én szeretem a komolyabb játékokat is, de soha nem fogok tudni kinőni a lövöldékből. Ezek az igazi játékok :)
6.
6.
FrankBlack
Egy nagyszerű játék remek bemutatója. Nagy grat a bloghoz, és lájk :)

Csakúgy, mint a többi western témájú Call of Juarez, ez is az örökös kedvenceim között van. Azért, mert hála Istennek én nem nőttem ki a "tömeglövöldékből", mint Yanez pl. Ezért én is pont azt szeretem benne, amit Te is leírtál:

"A játék nem akarja komolyan venni magát, és ezzel olyan atmoszférát teremt ami mindenkit magába szippant."

Erről van szó :) Számomra mindig is azok voltak a legjobb játékok, amelyek megmaradnak igazi játéknak, és nem akarnak többek lenni annál. Persze ez meg az én hibám, de nekem sokkal inkább ez az igazán jó játék, mint pl. egy nagyon mély mondanivalóval, komoly, drámai történettel megalkotott mestermű, amiben fantasztikus a rendezés, és a színészi munka... persze attól még elismerem, hogy akár nagyon jó is lehet egy ilyen játék. Na de nem nekem :)
5.
5.
Claymen
#4: így van, ha az ember rákap letehetetlen :)
4.
4.
izolee69
Egy szó van erre a játékra: zseniális.
Bevallom, hogy nem igazán vagyok oda az ilyen végtelenségig leegyszerûsített lövöldékért, de ennek annyira jó hangulata van, olyan jól el van találva az egész western hangulat, hogy mikor elôször végigjátszottam, azon kaptam magam, hogy egybôl indítom újra "true west" módban (legalabbis úgy emlékszem, hogy valami ilyesmi neve van, mikor igazi vadnyugati badass módjára, mindenféle segítség, célkereszt, löszerszámláló és egyéb nyalánkságok nélkül kell kicsinálnod a vadnyugat összes valamirevaló rosszfiúját). Ilyen nálam korábban sosem fordult elô. Akármennyire is tetszik egy játék, végigjátszás után pihentetni szoktam minimum pár hónapig, mielôtt újra elôveszem, de ezt egymást után kétszer pörgettem végig sztori módban, meg utána az Arcade mókát is végig durrogtattam.
Talán kis túlzással azt mondhatom, hogy a megjelenés évében nálam az év játéka volt. Szerzett pár nagyon kellemes órát, amibôl kiemelném a narrátor alakítását. Végig baromi jól adja az "öreg", néha hangosan felröhögtem, olyan poénokat ereszt el. Szóval nekem bejött, aki a blogíró kollegához hasonlóan bírja az igazi spagetti western stílust és Bud Spencer & Terence Hill filmeken nôtt fel, azoknak csak ajánlani tudom, mert szinte tuti, hogy be fog találni.
3.
3.
Claymen
#1: Köszönöm, végre van/volt időm írni a olvasni, ma szemügyre is veszem a "konkurenciát" :)


#2
Jó játék az is, de nekem az első meg ez ütött igazán nagyot, a Cartel meg ... inkább hagyjuk.
2.
2.
drat576
Nekem egyedül a második rész tetszett (BiB).
1.
1.
Yanez
Az játék elsô része még úgy ahogy tetszett, de azt sem bírtam sokáig. Az ilyen tömeglövöldékbôl pedig már kinôttem. Igaz ez az én hibám, attól még elismerem, hogy akár nagyon jó is lehet a játék. Na de nem nekem.

Az írás meg jó lett, +1 szavazat! :)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...