Nyitókép: Tipikus nyári tábor, sütögetés a tűz körül, ének, játékok, kiselőadás a mentális hadviselésről. Tipikus nyári tábor. Na jó, annyira nem tipikus. Ez a tábor a speciális képességgel rendelkező emberek képességeit hivatott erősíteni, és tökéletesíteni. Hiszen ha a nehéz, megterhelő utat végigjárják, szembenéznek legsötétebb félelmeikkel, ledöntik elméjüket gúzsba kötő utolsó falakat, tudatuk irányítását pedig kézben tartják, büszkén viselhetik a címet

psychonauts

Ez a játék is olyan, hogy sokkal kevesebb sikert ért el, mint kellett volna. Kiadását követően, jött látott és győzött, nem véletlenül. Ám elég volt 2 röpke év, és már senki nem emlékezett rá. Gyakorlatilag feledésbe merült. Néha emberek beszélnek róla, páran a mai napig előveszik néha, de valójában kiszorult a köztudat peremére, és búsan lógatja a lábát a semmibe, merengve, hogy hol rontotta el. Pedig nem rontott el semmit. Éppen ellenkezőleg.

Ez tipikusan az a játék, ami lesz milliók kedvence. Nem rágja a játékos szájába, hogy mit is csináljon, hagyja, had fedezze megának, az elme birodalmát. Aki olvasott már tőlem, tudja, hogy nekem a hangulat a legfontosabb, játékban, zenében egyaránt. Itt ez tökéletesen megvan. Az első pillanattól kezdve magával ragadja a játékost, és csak a stáblistánál engedi el a kezét, hogy mint két búcsúzó barát, egy utolsót intsenek egymásnak.

A történet szerint pszichonauta szeretne lenni a kis főhősünk Razputin, allias Raz. Ezért érkezik a suttogó kő táborba, hogy kiképezzék, és álma végre valósággá váljon. Ám az élet soha nem egyszerű. Kis barátunk nem sokkal a kezdés után, máris a sűrűben találja magát, és egyedül kell szembeszállnia a gonosszal.

Illetve nem egyedül, mert segítőnek mindenhová kíséri a valaha élt legnagyobb pszichonauta, Ford Culler. Egy csata következményeként csak távolból, tanácsadóként nyújt segítséget. Erre nem igazán, vagy ritkán van szükség, mondjuk főgonoszoknál, de én minden pályán, minden helyszínen segítségül hívtam, mert ezt a karaktert öröm volt hallgatni. Az egész játék szinkronja zseniális, de Ford szövegei magasan űberelik a többieket. Én olyan jókat nevettem egy-egy megszólalásánál.

Ahogy haladunk a történetben, karakterek elméiben kell rendet tennünk, és megtudnunk, mi a következő lépés. Ez pedig az egyik legszórakoztatóbb dolog, amit játékban valaha láttam. Minden karakter elméje más. De teljesen, nem rókabőr kategória, tényleg mindenkinek más az elméje. A grafika engem elsőre is magával ragadott, de ahogy haladtam előre a történetben, egyre jobban tetszett. Egyszerűen fantasztikus. Ez pedig minden helyszínre igaz. Minden pályának a játékban saját hangulata van.

Amikor egy elmében tartózkodunk, gyűjthetünk emlékeket, illetve álomképeket. Az utóbbit a szintlépés miatt érdemes serényen gyűjtögetni, az emlékek viszont egy-egy történetet mesélnek el. És bizony, néhány emlék megtekintése után erősen összeszorult torokkal rohantam vissza a színes, csillogó villogó, boldog álomba. Milla emlékeit például egyszer láttam, de egy egész életre elég volt. Mindenhol két emlékkel találkozhatunk. Néhány történetet mesél, van ami magyarázatot ad, az adott illető jellemére, és viselkedésére.

Ahogy haladunk előre, újabb és újabb képességekre teszünk szert. Ezeket vagy Ford segítségével, vagy akár egy elme végigjárása során sajátítjuk el, és tanuljuk meg használni. Van ami újabb támadást ad, vagy éppen védelmet. De olyan is akad, ami a haladásunkat segíti. A telekinézis például nagyon jópofa, mert ha megemelünk valakit az mond nekünk valami frappánsat.

"Ez nagyszerű fiacskám. Na, most tegyél le szépen és emelj fel valami olyat, ami nem robbantja szét a fejed, az elméje segítségével"

Azok, akik szeretik gyűjtögetni a dolgokat, imádni fogják. Kártyák, képregények, álomképek, emlékek, szilánkok. Rengeteg gyűjthető tárgy van. Ráadásul a játék egy remek mellékküldetése, hogy szedj össze a táborból pár tárgyat. Ezeket a képességet segítségével találhatjuk meg. Ahogy haladunk előre, újabb és újabb tárgyakat tudunk megszerezni, bezsebelve érte a jutalmat. A szintlépéseket nem csak az álomképek, hanem tárgyak gyűjtésével is elősegíthetjük. A szilánkok a fizetőeszközök, amikért cserébe gyógyítást, képesség javítást, vagy gyorsabb szilánkgyűjtést vásárolhatunk.

A játék egyik remek ötlete mikor elmebetegek fejébe nézünk be. A tejesember tudata például leírhatatlan. Olyan szintű káosz uralkodik ott, hogy Raz minden tudására szükség van, hogy rendet tegyen. Viszont ha ezt megettük, emberünk meggyógyul. Ez nekem nagyon tetszett. Rendesen jó érzésé volt, mikor kilépve a tudatából, láttam rajta, hogy ura a saját elméjének. Ezek a részek remekül ki voltak találva. A szó szoros értelmében segítettünk rendet tenni a fejekben.

A harcrendszer remekül működik. Van közelharc és tudunk lövöldözni. Pillanatok alatt el tudunk ugrani a támadások elöl, és a képességeinkkel jelentős fölényt vívhatunk ki. És külön piros pont, hogy nem válik unalmassá. Ugyanis remekül egyensúlyoz a játék a harc, és fejtörés között. Soha egyikből sincs túl sok. A fejtörők változatosak, nem kell kétszer ugyanazt megcsinálnunk. A mechanika persze nem változik, az adott elmén belül, de nem érezzük unalmasnak, mert akár egy jó szakács, megbolondítják valamivel a feladatokat.

Összességében ez egy nagyszerű játék. Remek történet, szórakoztató játékmenet, egyedi grafika, kiváló zenék és szinkron. Nem igazán tudok róla rosszat mondani. A folytatás sajnos egyelőre nem több mint álom, utoljára tavaly lehetett róla hallani, akkor se jót. De akárcsak Raz, én sem adom fel a reményt. Hiszen itt az élő példa, hogy az álmok valóra válhatnak.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.

HTML Hit Counter