Vampire The Masquerade Bloodlines

( aki lemaradt, de érdekli : redemption )

Ezúttal a kezdet, valóban kezdet. Élő egyenesben figyelhetjük vértestvérré válásunkat. Ezek után egyenes utunk van a herceghez, mivel ki kell küszöbölni a hagyományon esett csorbát. A játék eleje megtanít az alapvető mozdulatokra, és megismerkedhetünk a képességeinket.

Piros pont a fejlesztőknek, mivel a Kamarillán belül ezúttal válogathatunk, hogy melyik klánba szeretnénk tartozni. Az egyetlen dolog, ami csorbítja ezt az elismerést, az az, hogy a képességek és pár párbeszéd kivételével, a játék teljesen ugyanolyan minden klánnal.

(Kivéve a malkavitát. Nála gyökeresen változnak a párbeszédek. Aki jót akar röhögni, keressen STOP táblát :) )



Választhatunk külső és belső nézet között. Én elsőre egy Brujah-t indítottam, így egyedül akkor váltottam belső nézetbe, mikor a városban kóboroltam. Közelharcnál a "nézd a hátam közepét" jött. Mind a kettő remekül ki lett dolgozva. A játék stílusunktól függ, hogy melyiket fogjuk sűrűbben látni, de bármikor válthatunk kedvünkre.

A hangulattal ezúttal sincs gond. A látványt nagyon jól eltalálták. A területek jól ki vannak dolgozva, és ügyesen van adagolva a harc és a cselekményvezetés is. A pályák változatosak, és egész részlet gazdagok is. Itt is oda kell figyelnünk, hogy hol kívánunk vérhez jutni, mivel ha látja valaki, egyfelől megtámadnak, másfelől sérül a maszkabál. Az animáció, amit írtak nekem nagyon megtetszett elsőre.





Itt is vannak felvehető tárgyak, küldetéstárgyak, fegyverek és páncélok. Viszont itt bejön az, amiről a redemption-ben írtam. Én a Brujah karakteremmel az elején megvásárolt páncélban vittem végig a játékot, miközben végigpofoztam a komplett vámpírvilágot. A többi karakterosztály lehet, hogy rászorul a fejlesztésre, de Brujahként a diszciplínákkal felvérezve a tárgyak értelmetlenné váltak.

A diszciplínák itt viszont egyszerűen fantasztikusan néznek ki. A gyorsaságot használva eleinte, csak kis előnyre teszünk szert. Magasabb szinten, már látjuk a lövedékeket, és bár nem olyan kecsesen, mint neo, de könnyen kikerülhetjük őket. Egy termet meg lehet tisztítani úgy, hogy még az első utánunk se fordult, mire mindenki meghalt. Egyik cimborám Tremerét indított (elmondása szerint elég nagy csalódás) de a blood boil diszciplína eszméletlenül jól néz ki.



A küldetések kellően változatosak, a maga módján mindegyik egyedi. Nekem a kedvencem az volt, mikor az átkozott szállodába kellett menni. Na az a pálya, igazi horror. A Thief 3 elmegyógyintézetes pályájához tudnám hasonlítani. Riogat is a játék rendesen, viszont a fény hiánya és a hangok pillanatok alatt feszülté teszik az embert. Aki rendszeresen edzi magát horrorral, lehet, hogy nem fog annyira megijedni, de nekem kimondottan félelmetes volt.

A harcok szórakoztatóak és látványosak. Nem sokat lövöldöztem, arra ott vannak a shooterek, de a közelharc jól el lett találva. A puszta kezes harcnál a komolyabb ütésekkel gyakorlatilag egy karate filmet is előidézhetünk. Van néhány olyan gyomorforgató ellenség, hogy szívesebben szaladtam volna el, mint hogy megküzdjek. Többnyire a velük való találkozáskor kerültek elő a lőfegyverek.




Néhány feladat megoldásához, vagy érdekesség megszerzéséhez a modern technológiát hívjuk segítségül. A hackelés egy zseniális ötlet volt a játékban. Szuper hangulatot adott, mikor fel kell törni egy gépet, hogy elolvashassuk idegenek leveleit, vagy akár a szállítmány jegyzékét. Szavakat kell megtalálnunk, ami a pályán, van elrejtve, vagy ha elég magas a képzettségünk, autómatikusan feltörjük.

Szeretnék adni egy jó tanácsot mindenkinek. Rövid nevet válasszon magának. Én a játék egy pontján kénytelen voltam a konzolban egy paranccsal lerövidíteni a nevemet, mert nem fért ki a monitorra, és így nem tudtam feltörni a számítógépet. Viszont ezt az egy incidenst leszámítva minden hackelést nagyon éveztem.




Összességében ez egy remek játék. Nagyszerű kikapcsolódást nyújt, és jó hangulata van. Gyorsan bele tudja magát élni az egészbe, és a hangok meg a látvány már röpíti is a játékost a vértestvérek világába.

Nekem egyetlen egy bajom volt a játékkal. A történet.
Még csak nem is maga a háttér, hanem az, hogy gyökeresen szakad el a WOD világától. Hiába adja vissza tökéletesen a világot látványban, hangban. Logikátlan pontoktól hemzseg, amik nem egyszer zökkentettek ki, az amúgy nagy gonddal kreált hangulatból.
Viszont ha valaki ezt el tudja nézni (vagy szimplán nem ismeri a világot) akkor egy remek játékot fog kapni.

Nem szerettem volna senki kedvét elvenni azzal, hogy beleírom az összes logikai malőrt a bemutatóba, mivel lehet, hogy ő észre se venné, vagy simán túllépne rajta. Aki jártasabb a WOD világban, fog nézni pár nagyot, ( pl A tzimisce fejezetnél... ) de unfair lenne kidomborítani, és még esetleg az jönne le, hogy a játék hangulata nem jó. Ami nem lenne igaz.
Ezeket csak azok veszik észre, akik keresek.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.


Web Counter