Kétféle komment létezik. Az egyik a játékról szól, a másik a cikkről. Amíg ezek vegyesen foglalják el a lap alját, boldogok vagyunk, hiszen egyrészről osztozhatunk az élményen, melyet a legutóbb bemutatott játék adott nekünk, másrészről örülünk, hogy a cikk elindított egy gondolatot, mely reakciókat szül, válaszra késztet, beszélgetést generál.

Régen is voltak zűrös arcok a Gamekapcson, akik mindig mindent mindenkinél jobban tudtak, s ezt nem féltek megmondani. Nem vettük fel soha. Először is az, amit mi csinálunk, véleményújságírás, legalábbis a játékteszteknél, az meg ugye szubjektív dolog, lehet vele vagy egyetérteni, vagy nem, mi elfogadjuk, hogy más eltérő véleményen van. Másodszor, az újságírókat mindig bántják, ezért már szemrebbenés nélkül lepereg rólunk minden. Tényleg. Olyanok vagyunk, mint a politikusok, szídnak minket, de tűrjük, csináljuk a dolgunkat, és hiszünk benne, hogy amibe belefogunk, az jó.

Az utóbbi időben azonban nem volt sok okunk örülni nektek, kedves olvasók. Ha megjelenik egy cikk, akkor nem arról indul el a beszélgetés, hogy milyen király akció van benne, mennyire jó a története, meg hogyan jutok át az n-edik pályán. Nem is arról, hogy milyen hangulatos a cikk, melyhez napokat játszottunk, s melyet órákig fogalmaztunk. Gondolkoztunk egy-egy szófordulaton, igyekeztünk már-már irodalmi magasságokba emelni, hogy jó legyen olvasni, örömet szerezzünk vele tök ismeretleneknek. Hanem arról, hogy milyen balfasz a GK stáb, hogy nem tud pontozni. Merthogy 7.9 pontot adtunk rá. És az szerinte 8-at simán megér. És húzzunk a picsába, ha nem értünk az újságíráshoz. Tőmondatban kommunikáló keményfaszú megmondóemberek veszekednek 0.1 és 0.5 pontokon, miközben a legtöbbjük kommentjéből látszik, hogy bele se olvasott a három Word oldalnyi cikkbe, csak átfutotta a pozitívumokat, meg a negatívumokat, s máris felhatalmazva érzi magát, hogy kétségbe vonja a szerkesztő szakmaiságát.

A Modern Warfare is mindig visszatér. Legyen bármilyen fantasy vagy kalandjáték, biztos lesz valaki, aki beleköt, hogy ez 8.5 lett, mikor kétszer olyan hosszú, mint a Modern Warfare, ami 9 lett. Semmi köze hozzá. Értelmileg teljeesn fogyatékosnak kell lenni ahhoz, hogy egy kardozós sárkányölős fantasyjátékot összemérj egy belső nézetes lövöldével. Elvárják, hogy mentegetőzzünk, és megmagyarázzuk, miért kapott ennyi pontot, aztán verik a nyálukat, hogy válaszolni sem vagyunk hajlandóak.

Ott a cikk bazdmeg. Ha szeretnéd tudni, miért 7.5 pont az a kibaszott játék, akkor vedd a fáradtságot, és olvasd el, amit írtunk róla, meg fogsz lepődni, tetszeni fog. Mert jó cikkeket írunk. Azért írunk cikkeket, hogy szórakoztassunk téged, nem kötelességből. Nem utal át az Electronic Arts kétmilliót, ha 9 pontot adunk a FIFA-ra, pedig elfogadnánk, de nem teszi, bármennyire is hiszed. Átlagos, 20-30 év közötti gamer arcok vagyunk, akik tartalmat gyártanak, élvezzük, hogy játszhatunk, élvezzük, ha írhatunk róla, és élvezzük, ha tetszik nektek. Fizetést is kapunk érte, nyilván, de nem erről szól. Tíz éve csináljuk ezt a lapot, ennek az időnek az első felében teljesen hobbi volt az egész, de a második fele sem főállás, mellette dolgozunk rendesen. Elmegyünk reggel 8-kor, és hazaérünk 6-ra. Bekapcsoljuk az Xboxot, nyomjuk éjfélig, másnap újra, majd a harmadik nap megírjuk a játékról a véleményünket. Mert ezt szeretjük csinálni. S ha már ennyi energiát belefektetünk a dologba, bizony kurva jól esne, ha nem tipornád el egyetlen lazán odabaszott mondattal. És kímélj meg attól, hogy fél pontok miatt fröcsögsz, mint egy idióta. Meg linkeled a metacriticet. Kurvára nem érdekel az IGN meg a Gamespot véleménye, ez az én cikkem, én írom, neked írom, értékeld már egy kicsit, bazdmeg.