Aki olvassa néhanapján megjelenő tesztjeimet az tudja, hogy soha nem írok olyat, ami a fogyasztó kárára menne. Szeretem megtartani másnak azt az élményt, mikor saját maga fedezi fel az adott helyzetet, s nem számít rá. A Star Wars tele van ilyenekkel, éppen ezért lesz nehéz dolgom, mert az Ébredő Erő telis-tele van ilyen meglepetésekkel.

Legjobb barátommal október tájékán le is foglaltuk magunknak két jegyet. Sajnos mi a szinkronizált verzióra kaptunk jegyet, mert a többi megtelt. Sebaj, így is az elsők között lettünk vetítéskor.
Míg haverka egész nap ki tudta magát pihenni, készülve az éjszakára, addig én hajnali 5-től talpon vagyok, majd meló után siettem is át hozzá, hogy együtt nézzük gyerekkori kedvenc filmünket- és még mindig nem alszok, hogy meg tudjam írni nektek élményemet. Addig közben elemeztük az eddig látott előzeteseket, veszekedtünk ki lesz Kylo Ren, meg úgy egyáltalán, mi lesz a történet.
Éjfélre értünk oda, de már akkor hatalmas tömeg volt. Komolyan mondom, annyi ember várakozott, hogy mozdulni alig lehetett. Mindenkin valamilyen Star Wars-os ruhadarab, még a WC-ben a film előtt a dalait fütyülgette.
Beálltunk a sorba, mert hát a mozi nem teljes popcorn és üdítő nélkül. A vetítés 0:40-kor kezdődött. 35 perc sorban állás után úgy döntöttünk hagyjuk a fenébe az étkezést film közben. Egy jó húsz perc múlva kezdődött a film, addig megnézhettünk pár előzetest, de egyik sem volt meggyőző. Aztán a terem elsötétült, majd jött a "Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban..."

A szokásos szöveg gördül lefelé, itt dióhéjban megtudjuk miről is fog szólni a film. Eddig ugyebár semmit se tudtunk a történetről, éppen ezért figyelmesen végig is kísértem (közben a biztonsági őrnő sétálgatott a sorok között és figyelte, ki kamerázza a filmet). Meg voltam róla győződve, hogy az örömtől elered pár könnycsepp, ám ezúttal ez kimaradt.
Itt eszméltem rá, mennyire fantasztikus módon sikerült a film körüli titoktartás. Nem egyszer hagyta el a számat a "gyááá", sokszor még pislogni se tudtam.

Tényleg nehéz úgy leírni a történetét, hogy meglepetés maradjon minden nézőnek, annyit azonban mondhatok, hogy J.J. Abrams habár új köntösben ugyan, de nagyjából a negyedik epizódra építkezett, kisebb-nagyobb változtatásokkal. Ezt tulajdonképpen a Terminator: Genisys-el tudnám összehasonlítani, ahol a rendező tisztelgett Cameron úr előtt, s újrakavarta az első két részt, majd beleadta saját gondolatait. Itt is tulajdonképpen ez érezhető, ám ezúttal nem annyira vészes a helyzet, mint a halálosztónál.

Kezdjük azzal, ami tetszett.
Az új (jó) szereplőkkel abszolút semmi probléma. Mindenkinek megvan a maga személyisége, motivációja. A vicces jelenetek valóban jópofák, egyszer sem éreztem erőltetettnek, s velem együtt nevetett az egész terem. Szerencsére a humort nem vitték túlzásba, hogy az már fájó legyen. BB-8 is baromi jópofa, és maga a film látványa is teljesen korrekt. Nem vitték túlzásba a CGI-t, pont annyi van, amennyi kell. Az új karakterek mellett ott vannak ugye a régiek is. Az újakkal való találkozásuk szinte egybe mosódik és páran szerencsére sokat is szerepelnek. De ami a legjobb, hogy nem a régi színészek viszik el a hátukon az egész filmet. A hangok zseniálisak voltak, mind a régi, mind az új hangok. Ahogy megszólal egy régebbi fénykard és az új. Ahogy süvítenek az X-Wingek és még sorolhatnám.

Viszont sajnos a film közel sem tökéletes. Pár dolgon felidegesítettem magam. Lássuk mik azok.
Az egyik ilyen az új gonosz szereplők. A casting valami borzasztóra sikerült! Kyle Ren-t ugyan én már az előzetesekből imádtam, de mikor a filmben több dolog derül ki róla, akkor hatalmasat zuhant iránta érdeklődésem. Pedig tetszik, ahogy lépked, a mozgása, a fénykardja, de olyan idióta személyisége van, amit sokan talán pozitívumként fognak fel, de én ennek nem igazán örültem. Tény, hogy ennek legalább van karaktere, nem úgy, mint Darth Maulnak. A másik a CGI. Ugyan az előbb említettem, mennyire jól néz ki minden csata, de az új lények néha nevetségesen elhanyagoltak. Aztán talán a fordítók hibájából adódhat egy félrefordítás, ami úgy hangzik:
"- Semmi baj, Finn biztonságos helyre visz. (Ránézz Finnre) Még nem is tudom a nevedet". Előbb mondtad ki! És még akad pár baki.

Amit még kicsit sajnáltam, hogy azok a szereplők, akiktől többet vártam volna, inkább a háttérbe szorultak. De ezt meg lehet érteni, hiszen egy korszak lezárult. A régieket ismerjük jól, a frisseket pedig most kell. Éppen ezért az író jól játszik érzéseinkkel, ami olyan szívbemarkoló, viszont ennek így kell lennie, hogy mi nézők is egy helyzetben átéljük a cselekményeket. Igaz helyenként néhány párbeszédet is kicsit elnyújtottnak éreztem. Meg volt egy-két jelenet, ahol legyintettem karakterek profizmusán, de lássuk be ez egy mese.

Rengeteg utalás van a régebbi részekre, amik apróságok, de aki ismeri az eredeti trilógiát az nagyon értékelni fogja. Az egyik ilyen például a jelenetváltás. Vagy egy tárgy. Vagy egy olyan csipkelődő kérdés. Eleinte azt is negatívumként akartam felhozni, hogy kevés az a bő két óra, viszont a háromnegyedétől egy hangyányit mintha kezdene elfáradni és leülne a film. Pont jókor lett befejezve és meg lett ágyazva a következő részeknek. Amivel az a baj, hogy baromi messze van még...

Én nagyon élveztem minden egyes percét. Hibájával együtt én szeretem ezt az új epizódot. Az egyik legjobb lett- de ez az én véleményem. Mindenesetre Lucas bácsi utolsó (I-II-III) részeit veri. De a klasszikusok között is megállja a helyét. Remélem a következő részre ezek az apróságok orvosolva lesznek, de semmiképp se mondanám, hogy rossz indítás lenne.

9/10!

(Aki látta írja meg, neki hogy tetszett. Mivel ért egyet, és mivel nem, illetve beszéljük ki együtt a filmet Spoiler feliratot alkalmazva!)