1.    Azt tudni kell rólam, hogy kiskoromban is a gépet nyüstöltem és eszem ágában sem volt zenét hallgatni. Egészen addig, amíg meg nem hallottam egy olyan zenefajta képviselőit, akik nagy hatást gyakoroltak rám. Mind a mai napig csakis kizárólag ehhez a stílushoz kötődöm. Bár inkább úgy mondanám: stílusokhoz. Mert a rockba beletartozik a metal is, még ha különállóként is lehet nevezni.

•    Az a bizonyos képviselő pedig nem más volt, mint a Metallica. Emlékszem mikor a szobában Unreal Tournamenteztem, a nappaliból pedig kihallatszott egy erőteljes, de himnikus nóta a háborúról. A szám címe For Whom The Bell Tolls volt. Nagy tisztelettel adózok e dalnak (nem csak ennek :D), hiszen a legelső Metallica, egyben legelső zeneszám is, amit nem fél füllel hallgattam. Átrohantam, és apám meglepett tekintetétől kísérve fogtam a régi bakelitunkat, majd visszatekertem az iménti számra. Körülbelül a századik meghallgatás után, elengedtem a "gombot" és hagytam hogy a lemez rendesen pörögjön. Meg sem álltam, míg az egész Ride the Lightning lemezt végig nem hallgattam. Ettől a perctől (órától) kezdve napokig kerestem a pincében rock és metal albumok után. Volt itt minden kincs. Judas Priest, Iron Maiden, Guns & Roses, Mercyful Fate, Britny Fox, Slayer, mégtöbb Metallica lemez és találtam egy Mötley Crüet is, ami sajnos már használhatatlan volt. Felcipeltem poros szerzeményeimet a bakelithoz és bömböltettem. Sorra raktam be a lemezeket, és imádtam hallgatni őket. 

• Hamarosan kedvenceim is lettek különböző előadóktól. Hajlamos vagyok sok dolgot elfeledni a régi szép időkből, de máig emlékszem, akkor melyik dalt választottam kedvencnek. A Judas Priesttől a Painkillert, a Metallicától szinte az összes dal :), a Maidentől a Wasted Years, Gunstól a Sweet Child O' Mine és satöbbi, satöbbi.
•  
• Kicsit érettebb fejjel (most :D) sem vesztek ki belőlem ezek az együttesek, ezek a meghatározó pillanatok. Máig hallgatom őket, az mp4-em és egyéb zenehallgatásra alkalmas eszközeim mind tele vannak metal és rock zenékkel.
• Nődögélve felfedeztem, hogy a rock és a metal bizony nem egyetlen tömör ág. Sok-sok stílus alkotja eme csodás stílusokat és belekóstoltam mindbe. Meglepő módon megszerettem a halálmetált, mely közül kettő együttest emelnék ki: Sepultura és Arch Enemy. Nem igazán jönnek be a hörgős/ordítós zenék, de azért kifejezetten élvezetes darabok születtek. Aztán ott van a nu metal, amit először furcsának és idegennek találtam. Meg kell hagyni, rühellem a gép zajokat (értsd: tuc-tuc, whumm-whumm), de a Slipknot nevezetű banda igen jól keveri a zúzást a DJ pulttal. Amit még érdekesnek találtam, az a szimfonikus metal. Ennek talán egyetlen jelentősebb képviselője az Apocalyptica. Máig az egyetlen ág, amit nem kedvelek a metalból :).

• A metal tehát a kedvencebbnél a kedvencebb műfajom. De mi van a rockkal? Ugyanaz. Szeretem, sőt, imádom a rockot. Viszont nem teljesen ugrik be, hogy mi volt az első hallgatott rockbandám, talán a Nirvana. A rockot sokkal később kezdtem el hallgatni, és erre talán nem is szántam annyi időt. Mindenesetre kedvenc rockbandáim is vannak, mint a Nirvana, Nickelback, Britny Fox és a Deep Purple.

• Ennyit a két műfajról, amit én igazi zeneként értékelek.
• De mi a véleményem a többi zenei ágról?

• Mint azt fentebb írtam, nem nagyon hallgatok mást. Meg is van az oka. Régebben anyám volt az, aki Rod Stewartot meg Neotont hallgatott. Ezekkel a régies disco/pop zenékről semmi de semmi rossz véleményem nincs. Tiszteletben tartom, hogy a hetvenes években ez volt a menő és méltó rájuk emlékezni. Na de! Mi az amit MA popnak és egyáltalán zenének neveznek?

• A válasz igen egyszerű. Azokat az előadókat, akiket még nevesebb előadók hoztak fel a színpadra, sztároknak és tehetségeknek nevezik. Most én megértem, hogy senki sem egyforma és van aki bírja hallgatni. De soha de soha nem tudtam felfogni, hogyan lehet táncolni egy gép által kiadott, értelmetlen hangokra. Félig nevettem és félig fintorogtam, amikor egy ilyen "tüctücc" partin eszement, fejüket rázó embereket láttam. Rémes!
• Természetesen megvan a véleményem, de nem szabad elmenni az olyan zenészek mellett, akik ebből a műfajból is tudtak szórakoztató anyagokat kiadni. A Black Eyed Peasra gondolok.

• Lenyeltem a gépi zajokat, de ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni, az a mai fiatalság által imádott ikonok. Vannak és tényleg vannak jó hangú és tehetséges előadók, úgy mint Pitbull vagy Chris Brown vagy a jóisten tudja hogy még kik. Őket szimplán nem szeretem, nem az én világom. De mit a jószentségnek nevezik azt, amit pár sminkelt, agyoncicázott "férfi" ad elő. A legtöbbnek hangja sincsen, mégis minden tini(lány) imádja őket. Nyilván férfiként más a hozzáállásom, de szerintem sosem fogom megérteni. Én a magam részéről beismerem, hogy nincs jó hangom, de sosem állnék ki a színpadra, ha tudom hogy semmi érzékem az ilyen énekléshez. Ráadásul annyit, hogy amiről "ezek" énekelnek, annak a szövegét nem ők írják, hanem egy fizetett bennfentes. A nyakamat ráteszem.

• Gyűlölködést elfeledni, ez az én zenei világom :). Gondoltam rá, hogy alapítok/beszállok egy rockbandába, de az egyetlen hangszer, amihez egy nagyon kicsit értek az a furulya xD. Na de ha be is szállnék valahová, tuti nem énekesként, hiszen nincs hangom ahogy írtam :D

U.I: Elnézést a rossz tördelésért :$