Figyelem, minden új és régi olvasónak javasolnám előző Noir blogom elolvasását a teljesség ígénye érdekében. Pssssst! Az előadás fekete fehérben folytatódk!

Nővért, Nővért! Hallom a folyosó végéről is az üvöltözést! Csekély a személyzet, míg rengeteg a fekvő, kivénhedt beteg és mint mindig meg kell felelnem mindenkinek...

 Valaha fehér egyenruhám gennyes, ráncos kézlenyomatokkal tele. A mellékhelyiségben se hagynak már arcot mosni egy percre sem! De azért még belenézek a tükörbe. Fekete, fakó, hulló hajam, sápadtságtól kimerült arcom már nem számít senkinek. Megkopott szemüvegem fáradt könnyeimmel tele. A fiatalságom, így tűnjön tova el? Na azt már nem! Ezt a pályát akartam én, pedig tudom többre vagyok hivatott. Munka mellett mindig csak tanulni, tanulni, képzést követ képzés, és erre ide az öregek otthonába vesznek fel! Tegnap kértem az áthelyezésem innen el messzire, ha megteszik, ha nem, én mára lazára veszek mindent. A rideg, penészes falakat, lepusztult termeket csak az idősek orrfacsaró bélsaras szaga tölti be. Sietek a betegszobába ahol várnak..Ezt nem hiszem el, Mi van?-Nővér, sajnálom csak a társaságra van szükségem. Öreg napjaimra maga lett az egyetlen kincsem, aki szóba állna még magamfajta kialvó fényű veteránnal. Csak kiskegyed és a gépek tartják bennem a lelket.

Elhidegült, borzadt arcom talán nem tükröződik a vénnek. Tudom én milyen kujon voltál valaha, kihasználtad aztán dobtad nőket. Láttam a kórlapodon hogy fiatalabb repedtsarkúaktól kaptad azt a végzetes betegséget amitől a tüdőd és még sok szerved is működés képtelenek. A háborúk pokla már az agyadra ment, és nyugdíjas fizetésed prostikra költötted el.

Az öregnek az ágyon már csak pár hete van hátra, leülök mellé egy székre. Kezemtől nem messze van egy pilléren az élete, kihúzhatnám, megkönnyíthetném a fellegekbe menetelt. Érzem a bűzt mely már oszló testéből árad. De még elbeszélgetek pár mondatot vele, egyszer csak kérdezi a nevem....Éles, szűk mosollyal hátradőlök közben, A családnevem...mennyi emlék jut eszembe, de ez, már úgy sem fontos neked! Hallom a kéjes suttogásokat fejemben...Hasztalan vagy kis betegem. Kirántom a lélegeztető csövet, fuldoklani kezd. Ebben mi élvezet marad nekem, kérdem?!? Ezért párnáját az arcára szorítom, legyen a mókában még egy kis részem. Heves csapkodással menekülne....Nincs tovább utad erre! Ráncos, erőtlen karjaid és ártatlan tekinteted már nem jelentenek kegyelmet senkinek.

Becsukom az ajtót magam mögött, csend lett végre és nem mellesleg a műszakomnak is mára vége.

Egész nap itt gürizek és csak sötétre végzek. Elhagytam az idősek otthona portáját, buja lombos fákkal szegélyezett teli parkon keresztül vezet haza az utam. Minden éjjel megálltam a középen levő szökőkútnál. Csak néztem ahogy a víz csordogál, míg várok valakire ifjúságom lassan tűnő éveit mutatva tükröződik felém minden cseppen. Csillogásánál belemerülök emlékeimbe. Közben beborult az idő, és eleredt az eső. Nővér ruhámat a kabáton keresztül is átáztatja a víz, és nem hagynak a szavak nyugodni. Esőcseppek hullanak, fodrozzák a kút koszos vízének felszínét. Kép töredékek ugranak be milyen rég is volt...és hogy kerültem ide... Kedves átlagos családban nőttem fel. Kirándulni, piknikezni jártam a szüleimmel, testvéremmel versenyeztünk a kegyeikért, míg nem... Apával történt valami. Egy nap elhallgatott, nem szólt többet. Foszló, elnyűtt foteljában roskadt zokogva össze. Tartozott egy gengszternek. De ez a személy nem pénzt, életeket kért az adósság törlesztésének viszonzásul. Apu mikor lepaktált vele, nem sejtette, hogy a mi, a gyermekei testrészeit akarja majd a fekete piacra vinni. Mikor megtagadta tőle mert erre képtelen, szegény öregem elméjével megkopottan végül önmagára is veszélyesen, lekötve a diliházban végezte.

Már itt van a bűnös, ki minderről tehet... Ágak zörgését hallom az avaros, hulló levelekkel teli őszi földön. Gallyak roppannak és egy kövér emberalak mutatkozik meg a sötétség homályából. Már vártam erre az emberre, egész életemben keresem. Megbízást adott apámnak, félrevezette egy alvilági szerződéssel. És íme ily sok évvel később itt vagyok előtte most hogy üzletet kössek én is vele. Elkorcsosodott lábait egymás után téve biceg felém. Groteszken elegáns megjelenése, vastag szivarködbe burkolta be torz arcát. Előkelő öltönyös külleme engem nem téveszt meg. Kopaszodó feje, aránytalanul alacsony köpcös teste, csattogó nevetése összetéveszthetetlen.

Nincs egyedül velem, hogy is lenne... Még is mit képzeltem? Csatlós, huligán személyzete, símaszkos, állig fegyveres galeri már körbe is vett. Megbújtak a fák törzse és a bokrok rejtett zugos rengetegében. Te jó ég, csapdába kerültem! Ordítottam feléjük még időben. -Mit akartok velem? A fejessel kell beszélnem!

Felmérték a lépteim, követték mozgásom. Teljesen más szemmel, riadtan kezdtem látni a világot. Bámulták ahogy arcom reszket, ijedtségbe fordul. Nem hiszem, hogy labdázni készülnek velem, ragadozók ketrecébe kerültem! A hímnemű egyedek, hangosan egymást túlszárnyalva próbálták bizonygatni, kinek van nagyobb hangja. Símaszkjuk alatt szemeik vörösen izzottak, szájukból habzó nyál csorgott a földre. Vicsorítva éles fogaikat egymásnak, dominanciát mutatva jártak áldozatuk körül csak a megfelelő alkalomra várva, minden menekülési utat elvágva. A Főnök félrelöki őket, egészen közel jön hozzám, szemrebbenés nélkül tekint rám. Hosszú, hegyes orrával beleszagol a parfümömbe. Gúnyosan belekezd: -Áhhh gyümölcs illat... mily kedves... De a friss, zsenge, rémült húst még jobban szeretem! És idétlenül horkant fel. -Sötét angyalkám, testrészeket ígértél, mindennapi szállítást az öregektől. Mi lett ezzel a megegyezéssünkel ?!?! Úgy tudom pénz kell, vagy nem? Ne húzd a türelmem, ma még egy temetésre megyek ez az érem rám eső fele. Meglesem az előző kétségbeesett szerencsétleneket, valami Clara , Peter a hullák neve, de az is csak megbízás volt vérebeimnek.

-Valóban ezt ígértem, és teljesítem, hogy is felejthetném el, de... Van egy jobb ötletem! Miért pepecseljünk öreg testekkel, mikor fiatalabbakat is szerezhetek? Ma éjjel én még szórakozni megyek. A városi lebujba ahol kihasználom csábító testem, tehetségem és áldozatom mit sem sejt...

- Remek! Tetszel! Hangzik a válasz. Mielőtt párbeszédem vége szakadt eme förtelmes teremtménnyel, emberei kiabálni kezdenek. -Neee, félreee!! Lelöknek a földre. Nyilak hulló zápora szakadt ránk eső helyett beteríti az eget. Mi lehet ez? Mindenki lőni kezd fejvesztve. Egy fürge, akrobatikus árny tűnik el a sötét rengetegben. Tomba sikollyal, felocsúdni kezdek ... Egy nyílvessző fúródott a testembe. A főnök a káoszban elbicegett, emberi üldözőbe vették támadónk. Még is ki lehet ennyire hülye? Kinek lehet ehez mersze? Kirántom a nyílvesszőt karomból és teljes akaratomból, visszafogom gondolatom, mert tombol bennem a fájdalom ahogy a végét beletörtem. El kell látnom a sebem, amíg megtehetem, muszáj haza érnem, valahogy minél hamarabb el kell innen mennem, hogy estére minden tervem végbe érjen!

A lepusztult utcákon át a motelba, hol lakunk ketten a legjobb barátnőmmel, vettem az irányt. Remélem lakótársam nem veszi észre a sebem, nem kezdi el kérdezni, hogy is szereztem. Berúgtam az ajtót, csattant a korhadt fa, kettérepedt. Ledobtam kabátom és fürdőszobába siettem ellátni dús vérrel ömlő, nyílt, felszakadt sebem. Kihúztam a vesszőt még a ligetben, de a nyílhegy beletört. Ki kell valahogy szednem... A fájdalom eltorzítja az eszem, el kell terelnem a figyelmem különben másképpen ez nem megy. Vissza emlékszem... Milyen út vezetett ide? Vakon még is önként vállaltam? Igen... Apám bezárása, családom széthullása után, kutatni kezdtem, mi vezet egy embert ilyen bűnös tettekre és hogy juthat el valaki ilyen mélyre? Nem véletlenül vettem fel és tanultam az egyetemen a pszichológia tantárgyba bele. Testemet szabadidőmben gimnasztikára edzettem, hajlékony és feszes, veszélyes, halálos, pontos fegyver legyen.

A tévé távirányítóját veszem vértől csöpögő kezembe, bekapcsolom miközben a nyílhegy már félig elhagyta a karom, körmeimet ökölbe szorítom.

Újabb zavargásokat, íjjal történő támadásokat jelentettek a városban, ahogy hangosan a híradóból hallom. Itt is ez lenne a helyzet? Nem csak Starling Cityben? Ugyan az az ember lehet? Még is hogy került pont ide? Nem érdekel... Kijött ábrándozásom közben a nyílhegy, zöldre festett. Igen! Most már tudom, hogy csak te mered ezt! Remélem lemészárolnak és példát mutatnak alvilági főnököm emberei ezzel az öngyilkos, bűnűző vadászos küldetéseddel, ez a város számodra itt most idegen!

Jóddal fertőtlenítem karomat, összevarrom a sebem. Kész! Be is kötöztem, kicsit rosszul lettem. Elharapom kínomban a szám cserepes szélét, csak a célom számít, ismerem a kötelezettségem. És családomnak tett ígéretem. Bosszút állok még azon a cilinderes, rusnya lényen, aki az apámat elvitette és bolondok házának gumírozott falai közé vetette.

Lehiggadok.... a szívem gyengén lüktet. Széles mosollyal fürdőszobám tükrébe nézek. Elharapott ajkamból folyik a vér. Nem is rossz, elkenve egy kis rúzzsal, vastagabb sminkel a vonásaim elrejthetem. Másik szobából hallom a nevem.... ez nem lehet....a lakótársam felkelt. Minden eszközt elteszek. Bejön a fürdőszobába, meglepődve rám tekint. Harleen, mitől vagy ilyen falfehér? Bizonygatom semmi, semmi. Csak a munka, az öregek nyavalygása készített megint ki... Folytatja lihegve, kiderült tekintettel mondatát felém. - Kerestek telefonon, megvan az új melóhelyed az elmegyógyintézetben, a pszichológus asszisztensi állással már holnap betöltheted a helyet!

- Minden stimmel, ennél jobb nem is lehet. De ma éjjel, erre édes lakótársam buliznunk kell!

Fejemben körvonalazódnak a tervek: Míg nem figyelsz italodba altatót csempészek bele. De nem vagy te elég nekem, több áldozat kell, végzete tudta nélküli elkábult önkéntes. És mikor elég embert gyűjtöttem, ifjú testrészeket össze. Talán sikerül, hogy a főnök és bandájának bizalmába férkőzzek, megbosszuljam amit apámmal tett. Nincs elfelejtve.

Holnap új munkahely, egy új kezdet. Új külsőt próbálok fel mielőtt ma még szórakozni megyek.

A nyílhegyet meg elteszem a zsebembe, emlékbe, ne merülhessen feledésbe. Tanulság legyen ez az incidens a galád üzletekre nézve.

Sötét hajam végéről lemosom a maradék rászáradt vért. Ezentúl minden más lesz. Szőkére festek hajamon minden tincset! Soha többé nem lesz unalmasan gürcölős életem! Csak csupa jó kis móka és kacagás hegyek ahogy szabadidőm lesz és tehetem. Talán arkhamban találok még erős szövetségest ki elég őrült és beteg hogy segítsen álmaim véghezvitelében...És ki tudja?!? Lehet ő lesz majd a hercegem! Minden szemétláda aki ártott nekem megfizet. Vadászidény veszi hamarosan kezdetét és a főfogás az asztalomon te leszel, Pingvin, édesem... monokliddal fogom kinyomni a szemed, nem repülhetsz el előlem...HEHEHE:)

Ééésss az előadásnak vége! Köszönöm szépen a figyelmet!

A forgatókönyv készült a barátaim és a kommentelők bejegyzései alapján