1996-ot írtunk, a kalandjátékok aranykorát, amikor is megjelent a piacon a kategória egyik mérföldköve, a 3 Skulls of the Toltecs nevezetű point&click remekmű. A LucasArts-os játékokhoz hasonló interface-szel rendelkező alkotás a késő XIX. századi amerikai western világ hangulatát idézte, egészen pontosan az 1866-os Arizonáét, ahol ember embernek volt farkasa. Főhősünket első kézből innen ismerhettük meg, hiszen ő volt az általunk irányítható karakter ebben a játékban. De hogy ki is ő pontosan? Fenimore Fillmore egy fiatal, független cowboy, aki Lucky Luke-hoz hasonlóan vándorol, világot lát, majd elnyargal a naplementében. Egyszerre kétbalkezes és bravúros, amit már kalandjainak első perceiben tapasztalhattunk.

A karakteréhez fűződő játékszéria in medias res indult, egy igazi vadnyugati lövöldözős csetepatéba keveredtünk, aminek végkifejleteképp birtokunkba került egy aranykoponya, melyről kiderült, két másikkal egyetemben a Tolték indiánok mesés kincseihez voltak kulcsok. Egy későbbi rajtaütés során Fenimore-tól elveszik a koponyát, ezután már mindhárom megszerzését tűzte ki célul.

A játék sok hiányossággal és nehézséggel rendelkezett, de már akkor viszonylag magas értékeléseket, pozitív visszajelzéseket kapott a kritikusoktól és játékosoktól egyaránt, évekkel későbbre pedig már kultuszjátékká vált. Kis hazánkban magyar feliratos kiadásban is megjelent, mondanom se kell, igénytelen fordítással.  A folytatás gondolata sokakat foglalkoztatott, de ténylegesen csak 7 évvel később, 2003 legvégén került rá sor. Az ünnepek előtt megjelent Fenimore Fillmore újabb kalandja, amely Európában The Westerner, Amerikában pedig Wanted: A Wild Western Adventure néven került forgalmazásba.

Cowboyunk útja ezúttal egy csendes kisvárosba vezetett, ahol óriási feszültség alakult ki a környéken lakó farmerek és banditák között, ugyanis a vezetőjük önös célból mindenáron meg akarta szerezni a környéken lévő összes farmot. Mivel metódusaik kicsit sem voltak békésnek mondhatóak, Fenimore a farmerek mellé állt, akik összefogtak az erőszakos és kizsákmányoló bagázs ellen. Hősünknek ezúttal személyes érdekei is voltak, beleszeretett a banditavezér unokahúgába, aki szintén nagybátyja ellen fordult egy kényszerházasság miatt. 

A második résznél már egy szembetűnőbb ambivalenciával találkozhattunk, habár a kritikusok alacsony értékelésekkel illették, a játékosok többsége kifejezetten pozitív jelzésekkel reflektáltak az újabb alkotásra. A ténylegesen tapasztalható bugok és a néhol rosszul megvalósított játékmechanikai elemektől függetlenül egy emlékezetes, élvezetes, szórakoztató és vicces kalandjátékot kaptunk, amely méltó folytatása volt elődjének. 2010-ben már konzolon is kipróbálhattuk, ugyanis készítettek hozzá Wii verziót, amit WiiWare-en keresztül tölthettünk le.

A következő részre ezúttal csak 6 évet kellett várnunk, 2008-ban megjelent a Fenimore Fillmore’s Revenge, ami szinte minden szempontból szakított az elődjeivel szemben. A story ott folytatódott, ahol az előző véget ért, sikeresen megszöktette szerelmét és immáron vele rótta a pusztákat. A történet szerint útjuk során egy súlyosan megsebesült emberbe botlottak, aki egy legendás templomról mesélt nekik. Később banditák csaptak le rájuk, Fenimore-t meglőtték, szerelmét pedig elrabolták. Innentől kezdve a többi már egyértelmű volt; bosszú és mentőakció. Kicsit sablonos, kicsit klisés, de legalább western.

A meseszerű grafikát egy új 3D-s motorral váltották le, immáron komorabb és sötétebb látványvilággal. A karakterek is gyökeres változásokon estek át, Fenimore-ra rá se lehetett ismerni, úgy nézett ki, mint egy rablógyilkos. A vicces, barátságos és vidám hangulat egy komor, barátságtalan és sötét világképre cserélődött, maga mögött hagyva mindazt, ami azzá tette a sorozatot, ami.

A grafika bizonyos elemei negatívabb hatást keltettek az elődhöz képest, viszont a soundtrack sok hibájáért kárpótolta a játékot. A rajongók és a kritikusok is egyformán egyetértettek abban, hogy a harmadik rész a széria legnagyobb csalódása, mely méltatlan zárása lett Fenimore Fillmore eddigi kalandjainak.