A kereszt

   Már 2 órája vagyok itt a sötétben. Azt mondta, hogy ,,találkozunk a keresztnél a dombon’’, de nincs sehol. Most mit tegyek? Néha belegondolok, hogy ismer-e engem eléggé? Vagy, hogy tényleg szeret-e engem? Esetleg képes lenne összekötni velem az életét? Soha nem fogom megtudni, ha itt maradok. 

   Megszólalt a harang. Már éjfél van!? Hogy hagyhattam, hogy átverjenek? Meg kéne néznem a domb tetején a keresztet hátha onnan jobban látok. Milyen régi ez a kereszt? ,,Állították Tóth István emlékére, akit e helyen villámcsapás ért’’. Szegény öregember, bár legalább a kedvenc helyén halt meg. Mondjuk én is érzem, hogy valamiféle erő van itt különben már rég elvesztettem volna a hitemet a találkozó valóságában. Mi is volt a rokonsága vele? Tényleg, hiszen a nagyapja volt. Furcsa, hogy ilyen helyet választott. Mehettünk volna étterembe vagy szórakozó helyre, de mégis ide akart jönni. Miért?

Még a kilátás se valami szép, de mégis van valami vonzó ebben a helyben. Talán a csillagok és a hold fénye a tiszta égbolton vagy a hullámzó fű játéka a széllel és a virágok tánca. Nem tudom. A kereszt sem valami fenséges, csupán egy öreg fadarab, melyet már a természet leharcolt. Soha nem tudom meg mi vezette őt ide.

Egy hang szólat meg mögöttem és ő volt az. Ott állt a holdfényben szoknyája libegett a kellemes nyári szellőtől és a szeme szikrája boldogan sütött rám, mint a mécsesek a korhadt kereszten.

  Karjába borultam és úgy maradtunk, mint a szélben ölelkező búzaszálak a kereszt árnyékában. Bárcsak hittem volna benned!

Köszi ,ha elolvastad! :)