FrankBlack

FrankBlack

Far Cry 5 különvélemény

Gameplay élménybeszámoló.

Gyenge kezdés, erős folytatás.

A gyenge kezdést úgy értem, hogy a prológus után, ahogy megnyílt a játéktér a karakterem elég gyenge volt. Semmi perk, kevés fegyver, kevés lőszer. Így indultam el felfedezni a világot. Kezdeti kalandjaim során néha kerültem igencsak érdekes helyzetekbe.

Felfedezés közben a korábbi részekből már ismerős random generált ellenséges npc-kbe botlottam. Az utakon őrjáratozó jeep-ek, túszokat, és különféle cuccokat szállító furgonok, teherautók jöttek-mentek. Gyalogosan közlekedő, vagy várakozó, esetleg túszt fogva tartó kultistákkal is sűrűn találkoztam. Na meg persze állatokkal. Habár itt már végre nincs kétpercenként a hajamat tépkedő sas, de van más érdekesség.

Alapjában véve továbbra is megmosolyogtatóan könnyű leszedni mondjuk egy közeledő jeep-ben utazó rosszfiúkat. Céloz, lő, a jeep tovább gurul, majd kihullnak belőle a delikvensek. Szinte már nevetségesen könnyű, ha csak kevés számú ellenséggel állok szemben, lévén az AI megmaradt közel ugyan olyan bambának, mint az elődökben.

Buta AI kihívást igazán csak akkor nyújt, ha sokan vannak. Ilyen is sokszor előfordult velem, amikor úgy szépen összejöttek a dolgok. Pl. az út szélén egy túszt akartam megmenteni, amikor egy leopárd kezdte el harapdálni a lábam, egy borz meg a nyakamba ugrott, miközben megérkezett két irányból is egy-egy jeep, és persze kamikaze barmok is szép számmal rohantak felém, messziről sniper célzott be, és az égből is kaptam az áldást, mert egy repülőgép is elkezdett tüzelni rám. Na jó, persze ebben van némi „költői túlzás”, de tény, hogy hasonlóan lehetetlen (mert lehetetlen túlélni) helyzetbe nem egyszer csöppentem bele a játék elején, amikor nagyon összesűrűsödött sok, eredetileg véletlenszerűen generált ellenséges npc. Persze mehettem volna óvatosabban is :D

 

A játék elején kicsit frusztráló volt, hogy elég kevés a lőszer, és a fegyverek is kissé pontatlanok. Ez azonban taktikusabb, megfontoltabb, óvatosabb harcra, és előrehaladásra ösztönzött, valamint adott egy plusz izgalmat, adrenalin növelő hatása is volt. Főleg, hogy a profilképemhez hűen LoneWolf módban nyomom ezt a játékot is, tehát egyedül megyek. Általában semmilyen segítőtársat nem veszek igénybe. Se kétlábút, se négylábút. Még a kutyát is elzavartam :) Habár nagyon hangulatos tud lenni, amikor én lent aprítom az ellent, miközben Adelaide a fejem fölött az égből egy helikopter gépágyújával szórja őket. De említhetném bármelyik AI által vezérelt társat, akikből elég sok van, mind különböző képességekkel. De persze egy barátunkat is meghívhatjuk a játékba egy jó kis kooperatív mókára.

 

A lényeg, hogy nekem az elején egyedül, perk nélkül, kevés lőszerrel, kevés, és nem is túl jó fegyverrel egészen helyén volt a kihívás. Aztán ezzel a játékkal is úgy jártam, mint a többivel: ahogy haladtam előre, egyre erősebb lettem, egyre jobb, és pontosabb fegyvereim lettek, sok lőszer, akkor meg már túl könnyű is lett. Pedig az életerőmet direkt csak egy lépcsőben fejlesztettem, tovább nem, és medkit-et sem szoktam használni. Persze néhány küldetés, ahol irdatlan sok volt az ellenség feladta a leckét, de alapvetően már tényleg inkább egy ZS kategóriás Rambo tombolás lett belőle. Ami nem baj, mert amúgy szeretek M60-al aprítani.


(kedvenc fegyverem úgy általában minden játékban az LMG). Legalább most már tudom, hogy a következő végigjátszáskor milyen perk pontokat nem váltok be, és inkább megyek egy kicsit gyengébb fegyverrel, mert úgy nagyobb a kihívás. Más játéknál is ezt alkalmazom.

Nem értem amúgy, hogy a skill-eket miért nem lehet deaktiválni úgy általában a játékok zömében. A legtöbb játékkal így járok. Egy idő után annyira tápos lesz a karakter, olyan über-brutal legyőzhetetlen szuperhős lesz, hogy nem adja már azt a kihívást, mint az elején, amikor még gyengébb, esendőbb volt, és keményebben meg kellett küzdeni az ellenfelekkel, jobban oda kellett figyelni, és nem lehetett ész nélkül rambózni. A Nightmare-hardcore-extra-HARD fokozatokat meg hagyjuk, mert (mint azt már többször írtam a blogomban) általában csak annyiból áll, hogy én kevesebb sebzést bírok, míg az ellenfél többet, és immár ő is átlát a falon=akkor is meglát, amikor elvileg lehetetlen lett volna, és 30000 km-ről csípőből micro smg-vel azonnal fejbe lő.

 

A küldetések

Minden számozott FC részt nagyon szeretek, és elég sokat is játszottam velük. Rendszeresen elő szoktam venni a 3-at egy jó kis lövöldözésre, outpost foglalásra, de a 2. és 4. részt is.

Azonban az előző két részben a fő, és mellékküldetéseknek alig fele tetszett csak, vagy talán még kevesebb is. Sok sztori küldetésben számomra túl kevés volt az akció, túlzottan lineáris, előre scriptelt volt, sok pofázással, átvezetőkkel. A melléktevékenységeket illetően sokat kimondottan időhúzó üres tölteléknek éreztem. Sokszor csak muszájból csináltam, mert kellett ahhoz, hogy újabb dolgokat engedjen fel a játék.

Ami pedig tetszett azt meg nem lehetett újrajátszani, újra indítani pl. egy menüből, ezért maradt inkább csak a freeroam baromkodás, és a bázis pucolgatás. Nem volt kedvem ugyanis így újrajátszani azt a pár jó küldetést, hogy előtte meg kellett csinálni másik  3-at, ami nem tetszik, csak azért, hogy aztán végre jöjjön egy, ami bejön.

A Far Cry 5 azonban teljesen más. Tele van érdekes, változatos, és akciódús feladatokkal. Fő, és mellékküldetések tekintetében egyaránt. Már most tervezgetem az egyes küldetéseket hogyan fogom legközelebb újrajátszani. Más taktikával, másik fegyverrel, más módszerrel. Sok küldetés után úgy voltam, mint egy gyerek hogy „húú apám ez baromi jó volt, ezt még egyszer akarom, még egyszer, még egyszer” :D Ezúttal nem éreztem azt, hogy unalmas, üres, töltelékküldetésekkel, tevékenységekkel tömték volna tele a játékot. Leginkább az AC Origins-hez tudnám hasonlítani. Itt is egyszerre több is lehet folyamatban, és bármikor egy következő objective-nél félbehagyhatom, majd később onnan folytathatom. (Persze ez alól kivétel néhány kulcsfontosságú story küldetés.) Tényleg dettó, mint az AC:O-ban. Menüből kiválaszthatom, és kijelölhetem a már felvett, megkezdett küldetések között melyiket akarom követni (track).

Csakúgy, mint az AC:O esetében, számomra itt is érdekesek, és változatosak a küldetések, de ami nekem a legfontosabb, hogy van bennük akció dögivel.

Ám továbbra sincs lehetőség a már teljesített küldetések újrajátszására sajnos. De ezúttal ez nem nagy gond. Habár itt is akadnak olyanok, amelyek nem tetszenek, de nem kötelező megcsinálni őket. Nincs az, hogy nem tudok tovább haladni a sztori szállal, vagy le van zárva egy körzet, meg egy csomó küldetés, feladat, amíg nem csináltam meg előbb minden más küldetést. Itt is zömében npc-k adják a küldetéseket, velük kell beszélni, hogy elinduljanak, de nem köti meg a kezem a játék. Rögtön az elején bárhova mehetek, tetszőleges sorrendben csinálhatom a feladatokat, küldetéseket, a körzetek tisztogatását. Szabadon választhatom csak azt, ami tetszik, amihez pedig nincs kedvem, simán ki lehet hagyni.

 

A világ

A küldetések, és a világ komplexitása, változatossága, és annak felfedezése tekintetében szerintem szintén sok hasonlóságot mutat az Assassins Creed Origins-al.  Gyönyörűen megalkotott a világ, és a helyszínek is elég változatosak.

Innen is kivették a megmászható view point-okat (rádiótornyokat) amelyekkel egy egész körzet lesz felfedezve a térképen, minden tevékenységgel együtt. Valamint innen is eltűnt a minimap, helyette az AC:O-hoz kísértetiesen hasonló iránytű van. Nekem sokat ad hozzá a felfedezés élményéhez. Mint említettem a küldetéseket is úgy kell felfedezni, többnyire npc-kel beszélve. Rengeteg feladat, felfedezni való érdekesség van.

Külön érdekesség, hogy tényleg nem lelketlen, üres a világ. Jó kiscserkész módjára, aki ott segít ahol tud, nagyszerű érzés találkozni az npc-kel, és segíteni nekik ügyes-bajos dolgaikban, mert ezúttal nem érzem lelketlennek, üresnek ezeket. Változatosak, és kreatívak.

A világ tőlem függetlenül is él, és mozog. Ahogy az ellenállás növekszik, erősödik (ténykedéseim hatására) úgy fokozatosan gyengül a kultisták ereje. Míg az elején lépten-nyomon kivégzőosztagok, jeep őrjáratok voltak mindenhol, ahogy erősödött az ellenállás ők is megjelentek saját őrjáratokkal, autókkal, fegyverekkel, és felvették a harcot az ellenséggel. Egyre több lett a tűzharc a két tábor között, amibe be is segíthetek, vagy csak leülök, és mozizok. Pl. amikor a fejem fölött az égen két repülő csatázik egymással. Ahogy egyre több „resistance” pontot szerzek úgy gyengül az ellenség ereje, aktivitása, míg végül a körzet főnökének legyőzése után szinte teljesen eltűnnek, csak a megmaradt küldetésekhez, outpost-okhoz tartozó enemy generálódik. Tényleg lehet látni, érezni hogy az egyes régiókban az elején még a terror uralkodik, a lakosság retteg, aztán fokozatosan egyre inkább felveszik a harcot. Ekkor már inkább háborús övezetre hasonlít. Majd a végén, kiűzve a kultistákat visszatér a béke, és a nyugalom.

 

Ami nem tetszik:

 

- Azért az alma lehetne kerek. Tudom, ez most így szőrszálhasogatásnak tűnik. A látvány nagyon ott van, az optimalizáció is jó, az összkép gyönyörű, de azért néha tud kissé csúnyácska is lenni. Ez az előző részekben is így volt. De amúgy teljesen korrekt, és összességében pazar a látvány, gyönyörű a grafika.

- Egyforma ellenfelek. Nem is az zavar, hogy kevés fajta ellenfél van, hanem az, hogy ugyan úgy néznek ki. Na de már a 3. részben is tök ugyan olyan piros pólós emberkék voltak. Igen, de azokon legalább volt napszemüveg, baseball sapka, és el volt takarva az arcuk. Itt viszont ugyan azokkal a pofákkal találkozom, ugyan olyan hajrendszerrel. Ez a „klón hadsereg” így kissé kiábrándító. Tudom más játékokban is klónozott ellenfelek vannak, de a fene se tudja miért, itt valahogy zavar egy kicsit. De amúgy inkább csak a csaj körzetében zavart.

- Zölden füstölgő zombik? Egy ellenfél típus, ami nekem nagyon nem illett bele egy Far Cry-ba. Tudom, nem zombik, de mégis tök ugyan úgy viselkednek. Korábban sem szerettem a kamikaze ellenfelet, akinek mindössze egy szál machete van a kezében és úgy rohan felém üvöltve. Viszont ezek a zölden füstölgők még inkább zombi-szerűek. Számomra ezzel oda nem illő horroros hangulatot teremtenek, ahogyan a hallucinációs küldetésekkel is. Ilyenek azonban leginkább szinte csak a csaj körzetében vannak, szóval nincs tele az egész játék velük. (Igen, nekem nem igazán jön be Faith régiója)

- AI. Továbbra is vak, süket, bamba. És az a rohadt „detection meter”. Amint erről már írtam a Ghost Recon Wildlands kapcsán is, én nagyon rühellem. Szerintem sokkal izgalmasabb, és hitelesebb is lenne, hogy ha fegyverrel a kezemben meglátnak, akkor a detection meter instant full=azonnal lőnek. Nagyon kiábrándító, hogy rohadt nagy LMG-vel a fejére célzok, de azért még pár másodpercig gondolkozik, hogy most vajon mit akarhatok… Vagy szimplán rossz a látása, és ezért kell idő, hogy felismerje, hogy az fegyver a kezemben, és nem virág… :D Ja, de ezen kívül ugye süketek is. Sokat szórakoztam azzal, hogy az ellenfelet megkerülve, oldalról, hátulról közvetlen közelről melee „stealth” kill-el likvidáltam. De ehhez nem kellett ám guggolva lassan lopakodnom. A nagy francokat. Simán körberohantam, csak arra kellett figyelnem, hogy ne pont szembe menjek vele, mert akkor elkezdett telni a detection csík. De ha nem vagyok a látómezőben, akkor úgy trappolhatom körbe, ahogy akarom, nem hallja. Egy ideig szórakoztató volt, de aztán már inkább szánalmasnak éreztem.

A járművekkel is ha megérkeznek még mindig ua., mint korábban. Jön a szerencsétlen idióta egy quad-al. Már messziről látom. Várom. Közelebb jön. Szinte pont előttem áll meg, majd komótosan leszáll, a hátáról leveszi a puskát, és basszus, még akkor is gondolkozik néha egy kicsit, mielőtt rám célozna, és lőne. Nem tudom… Egyszerűen röhej.

 

- Change Time of Day. Lehet, hogy sokaknak ez fura, de nekem ez egy fontos dolog, hogy eldönthessem milyen napszakban szeretnék játszani. Nem igazán szeretem azt sem, amikor túl gyorsan telik az idő a játékban. Tudom flúgos vagyok, de nekem sokat segít a beleélésben, ha olyan napszakban játszom a játékban, mint ami a valóságban is van. Épp ezért üdvözítőnek tartanám, ha szinte minden ilyen ow játékban lenne pl. egy system time sync. De legalábbis tudjam álomra hajtani a fejem, aludni pár órát, így átugorva a nem kívánatos napszakot. Az FC4-ben erre volt lehetőség. Itt nincs. Többször jártam már úgy, hogy rám borult az éj sötétje, én meg felálltam a gép elől, és vártam, amíg reggel lesz. Addig ittam egy kávét, stb. Aztán mikor felvirradt a nap elkezdtem egy küldetést, ami átváltott éjszakára…. majd miután végeztem vele kidobott az éjszaka közepén freeroam-ba….Váááááá…

 

A negatívumok közé sorolhatnám azt is, hogy nincs benne semmi nagy, forradalmi újítás. De nekem ez nem negatívum. Mások szerint rókabőr, amiben talán van is némi igazság.

Bizonyos szemszögből nézve tényleg csak a szokásos területfoglalós, felszabadítós, térkép takarítós ow lövölde hülye, vak, süket ellenfelekkel. Sok más játékban már látott elemek összegyúrása, nyomokban egy kis Ghost Recon WL keverék. Balhézás az adott körzetben, hogy a terület kis genyája előbújjon, és amikor a körzetek kis genyáit mind kinyírtam, jöhet a nagy genya. Gameplay tekintetében tényleg van benne valami olyan, hogy ezeket nagyjából már láttuk korábban. Rókabőőőőőr :DDD

De tényleg nincs benne nagy, forradalmi újítás, ugyan azokra az alapokra építkezik, viszont mégis van sok apró újdonság, és rengeteget csiszoltak, változtattak, újítottak a már ismerős elemeken is. A készítők szerintem igencsak kreatívak voltak a világ megalkotását, és a küldetéseket illetően.

 

Összegzés

Ahhoz képest mennyi mindent felsoroltam, ami nem tetszik, és milyen sokat panaszkodtam, mégis minden tökéletlensége ellenére összességében számomra az eddigi legjobb Far Cry.

Gyönyörű, változatos világot alkottak, amelynek felfedezése óriási élmény, és tele van tartalommal. Nem, ezúttal nem érdektelen, unalmas, monoton, üres töltelékekkel (bár ez egyéni ízlés kérdése kinek mi az uncsi :) Szabadon, tetszés szerint választhatok a rengeteg érdekes, változatos, kreatív, lendületes küldetés közül, amelyeknek nagy része igazi adrenalin bomba, rengeteg az akció. Már ahogy én játszottam őket az M60-al. De lehet másként is. Lopakodva, csendben, fűben sunnyogva, vagy az égből helivel szórni az áldást. Lehet egyedül, vagy csapattárssal. Lehet a csapattárs is az, aki az égből szórja a népet, vagy a pickup platóján áll a gépágyú mögött. Vagy lehet ő az, aki távolról sniper-el fedez.

Sok taktikázási lehetőség, változatos, komplex, lenyűgöző világ, rengeteg kreatív, érdekes tartalommal bíró, nagyon szórakoztató game.

Többszöri újrajátszás már most borítékolható számomra, habár még csak a játék felénél tartok.

Köszönöm a figyelmet.

13.
ted_tris
#10: Az agyad lenne jobb eredetiben, te gyoker....
12.
ted_tris
#2: Szerintem a primal a legjobb aztan a 4.
A 3. Bargyu.
Ez meg okadek.
10* elrabolnak. Mar megint bazmeg a ubisoft klise a 3. hatvanyon
Megint a drogozos baromsag.
Ilyen spiritualis tenferges valahol az univerzum mogotti halalfaszan.
A 4 foellenbol 2 ilyen spiritualis okadek sot az egyiket likvidalni se lehet.
A vasbeton repulovel repkedo gyoker. Foldrol 4 granatveto lovedek es 400 skulo geppuskabol majd lezuhan es elszalad.
Na menjenek mar a picsaba.
A tuzlabda dobalo ribanc a witcherbol p, hogy tevedt ide?
Optimalizalas nuku csak
szarra van butitva a lod, a fizika, az ai, a gameplay, storyline, szereplok.
Az ai elott lapattal csaptam szet a haverjat azt nem vette eszre de 200 meterrol kiszurnak a bozotosban.
A mindenhonnan uvolto akkusztikus gitaros spirit kantrigane.

Jobarat ha neked ez tetszett, komoly gondok vannak odabent...
11.
gatyamadzag
#10: Kapufa barátom. Nincs még törés a játékhoz. Ikszdé.
10.
spood1988
eredetibe mégjobb, mondom ezt nekedis meg a démon torrenthuszárnak XD
9.
FrankBlack
#7: Köszönöm RangerFox. Megértem az álláspontod, és jogos, de én más szemszögből nézem, és értékelem ezeket. Én ezekre úgy tekintek, hogy legtöbbször nem is extra nehezitéseket teszek bele a játékba, hanem a belepakolt könnyitési lehetőségekről mondok le. Ám ez nekem nem elvesz a játék szórakoztató jellegéből, hanem hozzáad. A kevesebb, néha több. Az értelme pedig pont az, hogy végül olyan játékkal játszom, ami az én izlésemre van szabva, és ami igy nekem sokkal szórakoztatóbb, mint ahogy azt esetleg eredetileg tervezték.

#8: Stranger: +1
8.
Stranger
#7: Leírnám az én véleményem. Az eredeti az eredeti... de miért lenne a legjobb? Van olyan játék amit évekig moddolnak rajongók és ettől lesz igazán élvezhető. Pl. Heroes 3 HOTA mod. Látszik, hogy rajongók készítik, akik 100%-osan értik a játékot és az is érződik, hogy éveket eltöltenek a finomhangolással. Ezzel csak jobb lesz a játék.

Szerintem semmi gond azzal, hogy saját ízlésedre alakítod a gémet. Ezek a játékok erősen úgy vannak elkészítve, hogy bárki számára élvezhetőek legyenek. Ez pedig legtöbbször valamilyen gameplay butítással jár, mert a 40 éves apukának is ugyan úgy kell élvezni a játékot, ahogy a 13 éves iskolás gyereknek. Ezzel semmi gond, van aki olyanra moddol hogy még könnyebb legyen a játék, van aki pedig nehezít. A nehézségi fokozatot is általában ezért lehet állítani, amik sokszor komplett fícsöröket kapcsolnak ki/be.

Én a Rise of the Tomb Raider-ben éreztem, hogy a valódi játék a legnehezebb szinten működik csak, amit normal szintre bepakoltak, azt a mainstream piac miatt kellett meglépniük.

Azért a falonátlátás elég gáz a mai ubi játékokban (és persze máshol is). Vagy, hogy egy kattintással 3 mozdulatsort végigcsinál a karakter, stb. Én ilyeneket ha lehet kerülök, ha van mód (vagyis mod eheheh) rá.
7.
RangerFox
Én is most tudtam elolvasni. Frankó élménybeszámoló, de valamiben nem értek egyet. Mindig írod, hogy sok játékban próbálsz extra nehezítéseket belepakolni a játékba, régebbieknél különféle nehezítő mod-okat használsz, hogy még nagyobb legyen a kihívás stb. Értem én, hogy veterán játékosként sok mai játékból hiányolod azt a kihívást, ami a legtöbb régebbi játékban felfedezhető volt. (Mondjuk ezzel sem értek egyet, a régebbi játékok inkább a rosszul megtervezett mentési rendszer, irányítás vagy kidolgozatlan környezet és grafikai megvalósítások miatt voltak nehezek, de ez most nem ide tartozik.) Ezekkel a nehezítésekkel azért nem értek egyet, mert a fejlesztők (konkrétan a gameplay tervező) .a játék fejlesztése alatt eldönti és kidolgozza, hogy a játékot hogy is kell majd játszani. Ad egy irányvonalat, ami szórakoztató és legtöbbször azt próbálják elérni, hogy azt valósítsák meg, ahogy eredetileg a játékot szánták. Tehát például nem véletlen vannak olyan skillek amilyenek és nem véletlen olyan sorrendben lehet őket feloldani, mint ahogy a játékban van.

Egy Far Cry játékban inkább a szabadságon van a hangsúly, és pont ezért is szeretem, hiszen nem szabja meg, hogy hogyan foglalj el egy outpostot, ha stealth-ben kezded de ha nem jön össze, akkor se büntet a játék halálosan. És ezt a nehézséget nagyon jól eltalálták az eddigi részekben, pont ezért is az egyik kedvenc franchise-om. Szerintem elég sokat elvesz a játék szórakoztató jellegéből az, ha megvonod magadtól a lehetőségeket (pl. brutális késelés,állatok szelídítése, segítőtársak használata ilyenek). Persze mindenki úgy játssza a játékot, ahogy ő élvezi, mert ez a lényege a játszásnak, csak én nem látom az ilyesfajta nehezítések mögötti értelmet. Így konkrétan kb. nem is azzal a játékkal játszol, amit megvettél, hanem egy, a te ízlésedre szabott dologgal.
4.
FrankBlack
#3: Ezekkel pont így vagyok én is. A WD2-t valahogy egyszerűen nem bírom. Az asszony egy ideig elvolt vele, de ő se bírta sokáig :D
3.
maktub
#2: A Far Cry 4-nél volt olyan érzésem, mintha a harmadik rész újrafeldolgozásával játszanék, de még így se volt egy rossz élmény. A Ubisoft open world akciójátékai közül egyedül a Watch Dogs 2-t rühelltem.
2.
FrankBlack
#1: Köszönöm. Szvsz ha nem vársz tőle nagy, forradalmi újításokat, esetleg kedveled a korábbi részeket, vagy más hasonló ow shootert, mint pl. Ghost Recon WL akkor valószínű, hogy ezt is szórakoztatónak fogod találni.
1.
maktub
Ott pihen a játék már néhány napja a PS4-em vinyóján, de még nem nyúltam hozzá. Nagy újításokat nem várok, ám az írásod alapján biztos jól elleszek vele.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...