FrankBlack

FrankBlack

Saints Row különvélemény

Szentségtörés?

Bevezető.

Jómagam a Saints Row első két részét kihagytam. Amikor újdonság volt tettem vele egy próbát, de nem láttam többnek egy fapados GTA utánzatnál, ami ráadásul gyatrán is futott az akkori gépemen.

A Saints Row 3. részének közeledtével olyan infók és videók jöttek amelyek azonban felkeltették az érdeklődésem. Megjelenés után bele is vetettem magam a játékba. Csalódottan konstatáltam, hogy az akkori gépemen erős kompromisszumokkal tudta csak hozni a 60 fps-t, pedig a grafika nem volt állejtős már akkor sem. Ez azonban nem sokáig zavart, mert a játék rögtön az elején lenyűgözött a könnyed, akciódús és vicces játékmenetével.

Nekem sokat dobott az élményen a karakter generátor is. Nem találkoztam még addig akció open world játékban ilyen részletes karakter készítővel. Oké, hogy a vérbeli RPG játékok szerelmeseinek ez talán nem volt újdonság, de nekem igen. Meg is alkottam a főszereplő nőt az ízlésem szerint a nejem mintájára. Jó, kicsit nagyobb melleket kreáltam a játékos karakternek, de ez így kerek :XD (vagy mi:)

A játék a fergeteges humorával nagyon megfogott minket az asszonnyal. Egyáltalán nem érzetem, hogy GTA utánzat lenne. Megvolt a saját identitása. Sokkal inkább paródia volt. Nem vette magát komolyan, ez pedig nekünk nagyon bejött. Kifigurázott egy csomó témát. Társadalom, divat, zene, divatzene, filmek, sorozatok és nem utolsó sorban videójátékok. Sok akkoriban aktuális dologra reflektált a maga sajátos humorával, ami helyenként fárasztó, máskor meg perverz, meghökkentő, beteg, idióta. A  karakterek számunkra szerethetőek voltak, a sztori nagyon tetszett, amihez társult a könnyed árkádos, akciódús gameplay és a hangulatos város. A sztori és a szórakoztató gameplay feledtette velünk a technikai gondokat, vagy hogy eléggé csúnya volt a grafika, ahhoz képest pedig magas a gépigény. Az autók irányításával és a fizikával nehezen békültem ki, de azért meg lehetett szokni. A gunplay a végletekig fapados volt, de talán épp ezért nagyon volt élvezetes, mert nem volt túlbonyolítva. Nekem a legjobban az tetszett, ahogy az ellenfelek reagáltak az őket ért lövésekre. Dobtak egy nagy hátast vagy megpördültek a saját tengelyük körül vagy egyéb látványos és vicces balett mozdulatokat, piruetteket adtak elő.

A játékok gunplay részénél nálam az egyik legfontosabb dolog ez, hogy mennyire szórakoztató és látványos ahogy reagálnak a bekapott lövésekre az ellenséges npc-k. Ebben a játékban pedig ez nekem nagyon tetszett. A ragdoll különösen vicces volt, hogy olyanok voltak, mint egy gumibaba. Nekünk a Saints Row 3. nagy kedvencünk lett.A 4. rész sem okozott csalódást nekünk. Lényegében hozta azt, amit a 3. csak más témát helyezett a fókuszba és fokozta az agyament marhaságokat, nekünk  jó értelemben. Ismét sok téma lett paródia tárgya, ezúttal főként inkább sci-fi, földönkívüliek inváziója és szuperhős témában.

A Saints Row eme két játéka egyet jelentett nekünk az önfeledt szórakozással, komolytalan akcióorgiával, tele humorral. Pont az volt a varázsa, hogy nem vette magát komolyan, emiatt szerettük és többször is végigjátszottunk. És persze vártam nagyon a folytatást a bejelentés óta.

Saints Row Reboot 2022.

Az első gameplay videók alapján úgy éreztem a stílus megmarad olyannak, amilyen a 3. és 4. részben volt, nekem pedig nem is kellett több, ezért előrendeltem.

Már az elején a bevezető küldetésben visszaköszöntek a régi érzések. Sajnos többek között azért, mert a grafika maradt kb. azon a szinten, mint 11 évvel ez előtt, de a gépem megint nem volt elég erős a 60 fps-hez csak erős kompromisszumokkal. A hangulat azonban az első perctől kezdve a régi játékot idézte. A karakter generálásnál ismét méretes keblekkel és formás hátsóval megalkotott női főszereplővel mentünk tovább. Aztán kinyílt a világ. Ekkor tűnt fel még inkább, hogy tényleg kb. egy-két generációval korábbi szintet képvisel a játék. A fizika, a járművek viselkedése, a gunplay is maradt nagyjából olyan, mint amilyen a 3. részben volt. A grafika sem fejlődött sokat és ehhez képest mégis elég magas gépigény társul, plusz bugok is vannak szép számmal. Én pc-n tolom egy 6 éves vga kártyával 1440p-ben, de a legtöbb frissebb játék sokkal jobban fut és szebb is.Gondolom konzolon sem jobb a helyzet, vagy még rosszabb.

A LOD borzasztó, a járműforgalom előttem pár méterrel rajzolódik ki, de látni ahogy egyes járművek eltűnnek és másik sávban máshol meg a semmiből termelődnek. A közlekedésben részt vevők agyhalottak, ahogy az összes npc a játékban, az ellenfeleket is beleértve. Ha üldöznek akkor szemtelenül spawn-olja az újabb ellenfeleket a sarkamba, amikor a korábbi üldözőimet már épp leráztam volna. Hasonló a helyzet az ellenséges npc-k esetében is. Sokszor pont előttem pár méterrel termelődik a semmiből az ellenfél. Az AI már a 3. részben is elég idióta volt és itt is szinte ugyan az köszön vissza.

Egyik nagy szembeötlő bűne a játéknak, hogy technikailag szinte semmit nem fejlődött a több, mint 10 éves elődjéhez képest. Vagy alig észrevehetően.LxiR4RJ.jpgHabár technikailag, grafikailag idejétmúlt, azért szép is tud lenni helyenként, de legalábbis hangulatos. Ne feledjük, hogy nem is olyan rég még mekkora divat szöveg volt, hogy nem a grafika számít. Én miután felülemelkedtem azon, hogy technikailag milyen, tudtam élvezni a játékot.

A város alapvetően három régiókra osztható. Belváros, külváros, vidék. Mindnek megvan a maga hangulata és már csak a felfedezésük során is rengeteg vicces érdekességgel lehet találkozni. A lepukkant külvárosi részekben sokszor egy kis San Andreas feeling fogott el, de erősen ott van a GTA5 (gta online) érzés is. Sok helyen pedig, különösen a vidéki részeken egy másik hasonlóan komolytalan régi kedvencemet juttatta eszembe, a Mexikóban játszódó Total Overdose-t. Emellett erősen áthatja a játékot a Mad Max feeling is. Pontosabban ezeknek a komolytalan változata. Sok más játék mellett egy kis  Far Cry New Dawn és Watch dogs érzés is felüti a fejét. Az atmoszféra nekem nagyon tetszik és a melléktevékenységek, gyűjtögetések ezért sem unalmasak számomra. De emellett szerintem változatosra is sikerültek az opcionális feladatok. Vannak köztük kifejezetten relax tevékenységek, mint pl. a nevezetességek fotózása (Hello Póki :) vagy amikor veszélyes hulladékkal teli hordókat szállító teherautót kell vezetni nagyon óvatosan, hogy ne sérüljön (hello Snowrunner-Spintires). Sima drog csomag gyűjtögetések is vannak, ahol sokat kell tetőkre felmászni, ugrálni és a város érdekességeit ismertető  információs táblák keresése is igazi turistáknak való csemege. De még szemetes kukákban is turkálhatunk :)

A ruhaboltokból elég sok van, aminek érdekessége hogy szinte mindegyiknél eltérő a választék, érdemes tehát mindegyiket külön felkeresni.

Emellett sokféle jármű van az utakon, amelyeket magunkévá tehetünk, bevihetjük a garázsba és részletesen testre szabhatjuk.qXaKpB5.jpgTermészetesen sok olyan mellékes tevékenység is van, amelyek rengeteg akciót, lövöldözést, üldözést, menekülést kínálnak nekünk. Szerintem elég változatosak.

A rendőrökön kívül három bandával harcolhatunk a játék folyamán.Mindegyik csoporton belül elég sok ellenféltípus van. Szerintem többféle karaktermodellt vonultat fel a Reboot az elődjéhez képest. Nekem kellően változatos, nem éreztem unalmasnak a harcokat, amiből pedig van bőven. Az AI elég idióta, de egy olyan komolytalan játéknál, ami direkt a könnyed, árkádos akcióról szól nem feltétlenül óriási negatívum szerintem.

A gunplay nekem tetszik, bár többen nehezményezték tesztekben is, hogy súlytalan. Nekem meg pont az tetszik benne, ahogy a 3. rész kapcsán is említettem, hogy az ellenfelek az őket ért lövésekre eltúlozva reagálnak. Dupla hátra szaltó csavarral, pörgések és egyéb vicces eltúlzott reakciók. Ehhez társul a bamba AI, aminek eredménye egy humoros és szórakoztató gunplay. Az egyik legjobb része a játéknak számomra, ami szerintem nem hiba, hanem direkt ilyen. Ahogy szokták mondani: ez nem bug, hanem feature :) A nehézségi szint egészen részletesen testre szabható. Külön csúszkákkal lehet beállítani a saját sérülésünk mértékét, az ellenfél sérülését, a körözési szintet, az erősítést, a jármű harcot, az időre teljesítendő feladatok nehézségét, és még sok apróság beállítható az challenge options részben. Nekem néha a 3. részbe sokszor volt frusztráló a végtelennek tűnő túlzottan sok ellenség ami rám rontott egy utcai harc során. Itt nem éreztem ezt, mert ha az erősítést hívó embereket lelőjük még mielőtt végbemenne a hívás akkor nem jön több utánpótlás.

A sztori pedig nagyon állat. Sokan írják, hogy visszafogottabb, de ez  szerintem kifejezetten jót tett a játéknak. Továbbra is elég poénos, beteg, idióta. Nekem nagyon bejött. A karakterek és a fősztori küldetések is. Változatos, pörgős, humoros, akcióban gazdag könnyed, önfeledt szórakozás. 30 óra játék után azt mondom nagyon jó lett és még mindig alig tudom abbahagyni. Lesz annyira kedvenc, mint a 3. volt, vagy még inkább. Lesz benne pár végigjátszás. Főleg hogy az elképesztően részletes karakter szerkesztő segítségével egészen egyedi főszereplőt hozhatunk létre, akár többfélét is, mert ezeket el lehet menteni és ha akarunk menet közben is váltogathatunk közöttük, de új játék kezdésekor is van lehetőség mentett karakterrel tolni. Ezen felül más játékosok által kreált és megosztott karakterek között is böngészhetünk, és ami tetszik lementhetjük.TwQ223F.jpegTechnikailag sajnos idejétmúlt és optimalizálatlan. Azonban szerintem sokan vannak vele úgy, hogy könnyen szemet hunynak egy játék technikai problémái, gameplay hiányosságai felett, sőt talán fel sem tűnik nekik, ha feledteti, elfedi, kárpótolja ezeket a tartalom. Ha nem így lenne, a legtöbb játékkiadó rég csődbe ment volna, hiszen manapság elég gyakori, hogy technikai gondokkal, bugokkal, elavult grafikával jelennek meg a játékok. Ezen lehet hőbörögni, és szerintem sincs ez így jól, de mégis megveszik sokan a játékokat így is. Mert mindig vannak, akiket a tartalom annyira érdekel, hogy felül tudnak emelkedni a technikai problémákon és így is jól szórakoznak vele.

Nekem a Saints Row ilyen. A tartalom feledteti a technikai gondokat.

Az gameplay, az új karakterek és a sztori, ami lehet hogy kissé talán erőtlenebb a 3. részhez képest, de azért ismételten sok téma lett kifigurázva, parodizálva. A különböző videójátékok mellett a gamer, streamer, influenszer és egyéb „csoportok” is megkapják a magukét, ahogy sok minden más. Persze nem mindenkinek jön be a játék stílusa, és humora ezt aláírom. Nekem azonban telitalálat.Igazából magam sem tudom miért fogott meg a játék ennyire. Igen, az is egy jó tipp, hogy mert nincs ízlésem :) De valóban nem vagyok egy „igényes gamer”, sem „divat gamer” meg sok minden nem vagyok még, főleg gamer nem. Több, mint 30 éve játszom csak single player címekkel és sokszor engem egyáltalán nem fognak meg azok a játékok, amiket az egekig magasztalnak, ellenben sok olyan játék le tud nyűgözni, ami alulértékelt és nagy divat köpködni.

Engem úgy általában nem érdekelnek azok a játékok, amelyek túl komolyan veszik magukat. A történet orientált drámázás, a sötét, nyomasztó hangulatú fantasy, horror, a brutális vérengzések és sok más sötét hangulatú „komoly” játék engem általában nem érdekel.

A Saints Row Reboot pont azért tetszik mert nem ilyen. Ez egy könnyed, komolytalan, súlytalan, fapados árkád szórakozás, ami bár grafikailag elavult, technikailag problémás és sok tekintetben idejétmúlt megoldásokkal operál ezért valóban joggal mondható gagyi B (vagy ZS) kategóriás játéknak, számomra azonban a könnyedsége és a hangulata miatt hiánypótló alkotás.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.

1.
1.
Heldengeist
>>"Oké, hogy a vérbeli RPG játékok szerelmeseinek ez talán nem volt újdonság, de nekem igen."

Sajnos manapság a "vérbeli RPG játékok" is ilyenek. Játékos avatár készítő van, nem karakterkészítő szinte mindegyikben. Az is megérne egy misét, hogy részben azért silányult a dolog ezzé, mert többségében maguk a játékosok sem játszanak szerepet egy szerepjátékban. Értem ez alatt, hogy nem megalkotnak egy karaktert és ez alapján építik annak történetét, hanem eljátsszák önmaguk idealizált változatát. A játékos karakternek nincs önálló előélete, motivációja, értékrendje (szerep), döntési helyzetben nem ezeket mérlegelve hoz döntést a játékos. Ami pedig a mechanikát illeti, a játékok nem vonják felelősségre a játékost, ha az kilép a karakterosztályából, ha egyáltalán van olyan, de karakterosztályok is egyre kevésbé vannak és a játékok egyre inkább megengedik, hogy a játékos mindennek a mesterévé váljon maximum egy "átöltözés" árán. Nem kell elköteleződni és ezt pozitívumként állítják be annak ellenére, hogy ez megöli a szerepjátszást és sima akció-kalandjátékká silányítja a műfajt.

>>"Egyáltalán nem érzetem, hogy GTA utánzat lenne. Megvolt a saját identitása. Sokkal inkább paródia volt. Nem vette magát komolyan, ez pedig nekünk nagyon bejött. Kifigurázott egy csomó témát. Társadalom, divat, zene, divatzene, filmek, sorozatok és nem utolsó sorban videójátékok."

A GTA ugyanezt csinálja, csak általában egy hangyányit visszafogottabban. Nem értem, miért szeretik sokan úgy beállítani a GTA sorozatot, mintha vérkomoly maffiózó szimulátor lenne. Sosem volt az.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...