Az új évezred legjobb rendezői I.: Aronofsky

Link másolása
Jelen sorozatban a 2000-es évek legjobb rendezőit igyekszem bemutatni és rangsorolni 3-5 legjobb filmjüket. Azokat a filmrendezőket veszem ide, akiknek munkássága 2000 körül kezdett el beindulni (a rövidfilmek nem számítanak).

Darren Aronofsky 1969-ben született Brooklynban. Tinédzserkorában imádta a klasszikus amerikai filmeket és a graffitizést. Edward R. Murrow High Schoolba járt középiskolába, ahová későbbi filmjének az A pankrátornak a női mellészereplője, Marisa Tomei is. Egyetemet a Harvardon végzett filmkészítés szakon, első nagy filmjének főszereplőjét Sean Gaulette-t itt ismerte meg. Diplomamunkája a Supermarket Sweep volt, ami a National Student Academy Award-on bekerült a döntőbe. 1998-ban mutatták első filmjét a Pi-t, ami a Sundance Fesztiválon hatalmas sikert aratott. A kábítószeres filmek legjobbja, a Rekviem egy álomért meghozta neki a nemzetközi elismertséget 2000-ben. Leto-t és Wayans-t megkérte rá, hogy a forgatás előtti 30 napban ne egyenek cukrot és ne folytassanak nemi érintkezést senkivel, hogy megértsék és átéljék a vágyakozást.  2006-ban jött ki az A forrás, ami eredetileg Brad Pitt-tel és Cate Blanchett-tel készült volna, de visszaléptek a projekttől. Aronofsky petri csészében végbemenő kémiai folyamatokat filmezett a CGI helyett, mert szerinte utóbbi elavulhat az idő előre haladtával. Az A pankrátor 2008-ban jött ki, új lökést hozva Mickey Rourke karrierjében, aki ekkor eléggé mélyponton volt. 2010-ben jött ki a Fekete hattyú, ami Natalie Portman egyetlen Oscarját hozta. A film nagy kritikai siker lett, Natalie 1 évig saját költségén járt miatta balett-tanárhoz. 2014-ben pedig legutóbbi filmje a Noé mutatkozott be, ami nem lett egy öntetű siker, főleg a közönség soraiban. A bibliai ihletésű mű elkészítésének az alapötlete egy házi feladatból nőtt ki. Következő filmje egy még cím nélküli projekt lesz, aminek eddig két szereplője ismert: Javier Bardem és Jennifer Lawrence. Szerintem egy olyan rendező van, akinek kezei között tökéletes helyen lenne a Half-Life filmes változata, az pedig Darren Aronofsky. Filmjei minden esetbe az egyén tragédiáját jelenítik meg nagyon komor köntösben, amihez nem fél brutalitást és erőszakot alkalmazni. A filmjei befejezése pedig általában negatív, amihez (néha) egy kis idilli érzés is hozzájön. Az Oscar-gála nálam már rég megbukott és hatalmas problémája többek között az is, hogy Aronofsky még nem kapott díjat, csak egyszer nominálták produceri munkáért a The Fighter miatt. És nem csak ő, hanem az általa rendezett film se kapott díjat. A Fekete hattyút jelölték, de abban az évben az A király beszéde kapta, mint legjobb film, ami nem értem hogy történhetett meg. Most pedig következzenek a filmjei rangsorolva. A felsorolás enyhe SPOILEREKET tartalmazhat.

5. A forrás
Egy nagyon szép, filozofikus mű, ami az élet-halál kapcsolatát, a szeretet erejét és a halhatatlanság kérdését boncolgatja. Izzi egy író, akinek halálos betegsége van, de ahelyett, hogy kapaszkodna az életbe, inkább elfogadja a halál gondolatát, belenyugszik sorsába és hogy hagyjon valamit hátra könyvet ír. Férje, Tom viszont keresi a gyógymódot. A film 3 idősíkon játszódik: múlt, jelen, jövő. A mű maga eléggé elvont, csak sokszori megnézés után lehet igazán megérteni. Jackman alakítja a legjobbat, a többiek viszont felejthetőek. A legnagyobb problémám a filmmel az volt, hogy annyira monumentális akart lenni és annyi mindenről akart szólni, hogy nem sikerült minden kérdésre választ adni és egy kicsit talán szétesik, de vége így is jó lesz. Ettől függetlenül is nagyon jó és erősen ajánlott film. 8/10

4. Fekete hattyú (A pankrátor spoiler is van benne)
El nem tudjátok képzelni, hogy mennyire utálom a táncos filmeket, rühellem és nem bírom végig nézni őket. Ez alól eddig nagyon kevés kivétel volt, az egyik a Fekete hattyú. Parádés, amit Aronofsky ebből kihozott. Natalie Portman valami lehengerlő volt, pedig nem tartotm sokra, engem a legtöbb filmben csak idegesíteni szokott, de itt... le a kalappal. Vincent Cassell is nagyon jó volt, mint általában. Mila Kunis meg szódával elmegy (kettejük ágyjelenet féléje pedig külön megér egy misét). Nagyszerű a fényképezés és a vágások is jók. A film csúcspontja egyértelműen a vége és az átváltozás, brutálisan feszültek a végső percek. Nagyon hasonlít A pankrátorra, leginkább abban, hogy mindkettő főhőse attól és azért halt meg, amit igazán szerettek, amire feltették az egész életüket. A különbség pedig, hogy Nina nem is próbál meg változtatni az elejétől a  végéig biztos abban, hogy ezért él és képes odaadni érte mindent, akár az életét is. 8,5/10

3. Pi
A film egy matematikusról szól, aki meg van győződve arról, hogy mindennek számok az alapjai, így van egy számsor, aminek segítségével meg lehet érteni az életet. A mű ennek a szám sornak a kereséséről szól. Ez Aronofsky legelvontabb műve, amit a fekete-fehér felvétel még fokoz is. A tempója feszes és ahogy közeledünk a vég felé egyre inkább jönnek a mindfuck képsorok, hogy aztán hirtelen a végső jelenetben visszavegyen tempóból és a szürrealitásból és a fejünket vakargatva magunk elé révedve, egy "Ez meg mi a f.sz volt?"-ot elmorogva gondolkodjunk, hogy mi az értelme ennek a filmnek. Nem elég egyszer megnézni, sőt lehet, az is lehet, hogy ha életed hátralévő részében minden nap megnézed az sem elég és ez egyben a negatívuma is a műnek, túlon túl elvont akar lenni, így nem biztos, hogy mindenki meglátja benne az értéket, meg úgy általában az értelmet. Nekem nagyon tetszett, egy próbát szerintem mindenkinek megér és vagy nagyon szeretni vagy nagyon utálni fogod, középutat nem tudok elképzelni. 8,6/10

2. Rekviem egy álomért
Ennél nyomasztóbb film nincs. Kész, pont, ellenvetést nem fogadok el. 4 főszereplő drámáját követhetjük végig, akiknek a tragédiája mind a függőségekből alakul ki. Ráadásul van egy brutális üzenete, miszerint a monopol jogot élvező drogok épp olyan veszélyesek, mint az illegális kábítószerek. A nyomasztó hatáshoz a képi világ is hozzájön. A vágások pedig fantasztikusak. Kevés jobban megvágott filmet készítettek. A színészek kiválóak Burstyn-t Oscarra jelölték megérdemelten, a kedvencem Conelly, aki gyönyörű és brutális (hogy nem nominálták?), Wayans-t nagyon jó és egyben furcsa is nem egy paródiának kikiáltott szennyben látni (na jó, a Horrorra akadva 1 azért kicsit tetszett), Leto pedig, bár elveszik a 2 nő árnyékában ebben a filmben, mégis a legjobb színész lett közülük. Azért is a legnyomasztóbb film ever, mert a végén nincs megbocsátás, feloldozás. Harry és Marion szerelme rámegy a kábítószerre, előbbi elveszti a karját, utóbbinak perverz játékokat kell vállalnia, hogy megkapja a drogot. Beborzongok, ahogy Tyrone rosszul lesz a munkától vagy ahogy Sara beesik az ágyba az elmegyógyintézetben. Ez már időtálló klasszikus, igazi mestermű. 9/10

1. A pankrátor (Fekete hattyú spoiler is van benne)
tudom sokaknak a Rekviem egy álomért van az első helyen, de hát én ilyen nagyon hipszter lázadó vagyok, aki azzal akarja megmutatni, hogy milyen kib.szott egyedi, hogy Aronofsky egy másik (mester)művét teszi első helyre. Viccet félretéve A pankrátor egy kiváló film, szinte hibátlan. Egy kiöregedett pankrátor már csak kis közönség előtt lép fel, alig van pénze és alkalmi munkát vállal, hogy tudja fizetni (mindig késve) a lakbért. Egy infarktus után azonban nem vehet többet részt a pankrációkon. Ezután megkeresi a lányát, hogy helyre hozza vele a kapcsolatát. És ez az a dolog, ami miatt nekem az A pankrátor jobban bejön, mint Aronofsky többi filmje. A főszereplő megpróbál változtatni. Az már más kérdés, hogy erre alkalmatlan és ez az ő személyes tragédiája, belátja, hogy neki nem való ez, nem maradt már semmije, csak a ringen belül van számára élet és ahogy már a Fekete hattyúnál írtam abba hal bele, amit a leginkább szeretet. A fényképezés újfent zseniális, Mickey Rourke élete szerepe, slusszpoén, hogy nem csak a karaktere, de ő is mélyponton volt ekkor. Marisa Tomei is nagyon jó. A pankrátor Aronofsky legjobb filmje, kegyetlen, brutális és mégis van benne valami kicsi (olyan kicsi, hogy nagyítóval kéne keresni) édes íz is a keserűség mellett. 9,2/10

Ennyi lett volna. Aronofsky az új évezred egyik legjobb rendezője. Ne nézd a műveit, ha valami édes, romantikus, szirupos filmre vágysz, mert itt nem találsz mást csak a giccs mentes, kegyetlen valóságot és tragédiát.

A véleményeteket és a listátokat, pedig írjátok meg nekem kommentben (vagy ha el akartok küldeni a francba, akkor üzenetben).

11.
11.
kopic
#10: Szerintem jó ötlet lenne betenni Guy Richiet is. Blöff (megunhatatlan !), A ravasz..., Sherlock 1-2 zseniális alkotások.:)
10.
10.
garki
#8: Csak az elsőt tudom biztosra és nem az Interstellar és nem is a Memento. Nekem mindkettő tetszett egyébként. A Memento alapötlete kiváló, a megvalósítás pedig pazar lett, ráadásul nem csöpögős a nagy fordulatnál. Az Interstellar úgy lop az Űrodüsszeiától, hogy az már fáj és annyira giccses, hogy arra szavak nincsenek, de nekem ettől függetlenül is tetszett. Iszonyatosan szép és nagyon "monumentális". Na meg az is segít, hogy én szabályosan rossz filmre számítottam. AZ Insomniával meg nekem nincs akkora gondom, mint másoknak, de tényleg az a leggyengébb filmje. Még az első kisfilmjét is nagyon szeretem (ha valaki nem látta és kíváncsi rá: https://www.youtube.com/watch?v=-WhKt_CkXD0). Na, de Nolanről elég ennyi, mert nem marad új infó a következő részhez :D

Na ilyen felénk is van. Szinte minden barátom szereti a Seth Rogen filmeket, de én valahogy irtózom tőlük. Viszont én meg Refn művész filmjeiért vagyok oda, azokat meg ők vetik meg. De például sokan szeretik a Remény rabjait, nekem viszont annyira nem jön be. Jó film, de egyszerűen nem fogott meg, viszont a sok helyen közutálatnak örvendő Az élet fáját nagyon szeretem.

Guy Ritchie Blöff-je brutálisan jó, nagyon jól meg van írva, a kivitelezés is fenomenális, Mickey meg hab a tortán. Az a film mestermű. A Ravasz, az agy... és a Sherlock Holmes I-II nekem nagyon tetszett. ASpíler meg az U.N.C.L.E meg egyszeri szórakozásnak oké. SZóval nekem Ritchie-vel nincs gondom, dehogy ebbe a sorozatba bele tegyem-e azt még nem döntöttem el.
Tarantino még egy fokkal érdekesebb. Nem kérdőjelezem meg a hatást, amit a filmművészetre gyakorolt, történetmesélésben új utakat nyitott, ez oké. De az Aljas nyolcas nagyon borzasztó lett, mondjuk az elvárásaim hatalmasak voltak. A Jackie Brown, meg a Halálbiztos átlagos film. A Kutyaszorítóban-t mikor először megnéztem imádtam, de minél többször nézem meg és minél többet gondolkodok rajta, annál kevésbé tetszik és nem látom már akkora mesterműnek. SZép előjáték volt a Ponyvaregényhez. A Django-t már nagyon szeretem az elborultsága miatt, bármikor megnézhető film, mert könnyed és vicces, de Jamie Foxx annyira súlytalan benne édes istenem..... Viszont a Becstelen Brigantyk és a Ponyvaregény már tényleg mesterművek.
9.
9.
Heldengeist
#5: Én személyesen az első részt szeretem a legjobban. Semmi objektív érv, egyéni ízlésficam.
8.
8.
#7: Igen meglepődnék, ha a Memento és az Interstellar lenne az. :) Előbbinél hiába tetszett nagyon az alapötlet, maga a film egyszerűen nem gyere be. Az Interstellart pedig nagyon-nagyon-nagyon vártam, el nem tudtam képzelni, mennyire jó film lesz az a scifi, ami Nolan kezei közül kerül majd ki. Végül csalódtam. Annyira erőltetetten nyomja a mondanivalót az arcunkba, hogy számomra már sok volt. Legfőképp a "szerelem áthatol az időn meg mindenen" akasztott ki nagyon. A vége felé - SPOILER - az időhurkos dolog is jó volt, csak sajnos már láttam korábban ugyanezt máshol is, így az sem volt akkora hatású.

Még az Insomnia-t el tudom képzelni, hogy a rosszabbak közé sorolnád, de a többit már tényleg nem. :) Mondjuk nekem az is bejött.

Egyébként fura, nem egy olyan - elvileg - zseniális film, sőt rendező van, akit én egyszerűen nem bírok elviselni. Ilyen például Tarantino vagy Guy Ritchie. De szerencsére fordítva is igaz, nézettem már olyan filmet ismerősökkel, ami szerintem hatalmas, ők pedig csak néztek unottan, hogy mi volt ez. :P
7.
7.
garki
#5: Jövő héten meg is írom. Ez a filmvilág legjobb rendezője érdekes dolog, valamennyire szubjektív is. Nolan a legjobb 10-be biztosan benne van, de nálam Coen-ék verhetetlenek. A Batman: Begins nekem tetszett nagyon, sőt a TDKR is jó volt, csak kicsit a vége el lett cseszve, meg kicsit kifulladt (bár az elvárás nagy volt). Minden esetre nem ez a 2 nem lez bent a legjobb 5 filmjében.
6.
6.
garki
#4: Nekem tetszett mindkét Avengers, de tényleg csak és kizárólag rendezést nézek.
Nem is az, hogy nem tudtam megbocsátani Blomkamp-nek, mert én hiszek benne, tényleg, de egyszerűen hülyén nézne ki, hogy a három legjobb fimje közül 2 fos és csak egy jó (mondjuk az az 1 szinte tökély).
5.
5.
kopic
Nolanről szóló írást várom. Szerintem a filmvilág legjobb rendezője. Mindegyik filmje maradandó élmény volt számomra.(kivéve a Sötét Lovag 1.,3. részét).
4.
4.
#3: Blomkamp esetében egyetértek. A különbség annyi, hogy a D9 után én bármit megbocsátok neki. (És ez nem feltétlenül jó dolog.) Bízom benne, hogy az Alienre összekapja magát.

Ezek szerint te szigorúan filmrendezőkre gondoltál. Whedon esetében főleg olyanokra gondoltam, ahol legalább íróként volt jelen. Szerintem tud ő valamit. A Serenity (szigorúan a sorozat után) és a Cabin in the Woods magáénak tudhat valami olyan elborult hangulatot, amit én még csak az ő munkáinál éreztem. Lehet szidni érte, de még az első Avengersnél is tapasztaltam valami hasonlót, és ez szerintem csak neki köszönhető.
3.
3.
garki
#2: Basszus, igazad van, ne haragudj, oda is biggyesztem a Black Swan-hoz. Ennek ellenére azért nézd meg, megéri. Igazad lehet, hogy a mainstream felé halad, de ettől függetlenül is pazar munkái vannak. A leggyengébb filmje, a Noé és minimum 7,5-8 között mozog valahol.

Whedon inkább sorozat rendező, egy szem Serinity-ért szerintem róla nem írok. JJ inkább producer, annak jó, de ő nem lesz. Nolan lesz a következő. Blomkampre pedig iszonyatosan haragszom: összehozta a legjobb olyan sci-fit, amiben idegen SZERVES létformák vannak, erre megrendezi az Elysium-ot és (tuodm, hogy ezt meg már divat szidni, de egyszerűen muszáj) a Chappie-t, amik annyira semmilyenek voltak, hogy az már szinte fájdalmas. Nála a tehetség egyértelműen adott, csak ki kéne hozni. Remélem az új Alien-t nem szúrja el.
2.
2.
Én úgy érzem, az idő haladtával Aronofsky is elkezdett a mainstream felé haladni. Elég a Pi és a Noah közti különbséget meglesni. A régi filmjei pont attól voltak jók, hogy nagyon elvontak voltak, és semmit nem értett belőlük az ember a film kétharmadáig, mert csak akkorra állt össze szép lassan, de zseniálisan a kép. Amúgy a Black Swan azért tetszett, a Wrestler-t pedig szégyellem, de még mindig nem láttam. Így utóbbi ismerete nélkül, számomra egyértelműen a Requiem az első.

Azért azt megjegyezném, hogy bár szóltál előre a spoilerekről, szerintem illene őket az adott film szekciójára korlátozni. Mint mondtam, nem láttam a Wrestler-t, de így már tudom a végét a Black Swan-nél olvasottakból.

A további részekben pedig szívesen látnám Nolan, Blomkamp, Whedon, esetleg Abrams nevét. :P (Bár utóbbit annyira nem tartom nagyra, de minimum korrekt munkái voltak mindig, és a blog témája miatt szerintem nem lehet elmenni mellette.) Na de majd meglátjuk, te kikre gondoltál még. :)
1.
1.
drat576
A pankrátor első helyen. Végre valaki! +1000
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...