Pofátlanul nagy hibák voltak benne.pl.: Bullock-ot 100km/h-val elrepíti a centripetális erő. A sebessége állandó, de egy kis léghajtású űr-rokiszék simán beéri. Folyamatosan pofáztak, amikor tilos lett volna, hisz fogytán volt a levegő. Ráadásul az oxigénmérő is bekrepált, mert az elején 10%-ot esett 1 perc alatt, később 1% esett 10 perc alatt. Gondolom a sok dumával próbálták kontextusba helyezni az embert, hogy szerethetőbb legyen a karakter (megjegyzem számomra nem lett az), holott az űrnek pont az a szépsége, hogy nincs kontextus, csak a nagy üresség.

Az önfeláldozás, a horrorisztikus hullamutogatás és a vetkőző női asztronauta hamar komolytalanná tette a filmet. Amúgy, hogy van az, hogy több hét után sem szőrösödik a Sandra Bullock lába? A vizuális pornográfiában persze nem volt hiány. A poén kedvéért dobjunk már a mozi nézők felé egy csavart! Minden képkocka tele lett zsúfolva hallucinogénekkel: űrszemét, tekergőző kábelek, forgó-pörgő emberek, kismillió robbanás és az állandó Zelk Zoltán: Nem érem el a kilincset. A giccsparádéra a koronát az tette fel, mikor frissen levetkőzött főhősünk magzatpózban megpihen miközben az oxigéncső, akár egy köldökzsinór tekergőzik körülötte, valamiféle mélyenszántó gondolat látszatát keltve.

Mintha egy kupac fekáliát konfetti esővel próbálnánk kitakarni a képből, de ha becsukod a szemed és veszel egy mély levegőt, majd ismét kinyitod a szemed, hidd el nekem, azonnal meglátod a lényeget. Számomra ez a film képviseli mindazt, ami rossz a társadalmunkba, ahol a látszat és szemfényvesztés a lényeg, ahol a belső lényegtelen és értéktelen. Nem mondom, hogy nem élvezem az olyan filmeket, ahol a gyűrűt látványosan viszik el A-ból B-be, de szeretem, ha van benne a lélek számára is valami értékes tartalom. Sajnos ez nem az a film.

Az utolsó jelenetet vette be legnehezebben a gyomrom. Van egy lángoló kapszula,  ahol a műszerek már szabályosan okádják a füstöt. A mérgező füsttől főhősünk cseppet sem védi a száját, csodálatos tüdeje semlegesíti a mérgeket és nem szenved égési sérülést a több száz fokos füst belégzése során. Bár minden műszer totálkáros lett, az ejtőernyő kinyitó szerkezet mégis kiold, talán mert mechanikus szerkezet. Az ejtőernyő és a hozzá tartozó zsinórok természetesen tűzálló anyagból készültek. A már korábban használt fékezőrakéták, amik valójában akkor még az állomáshoz tartoztak, közvetlenül a becsapódás előtt aktiválódnak. Természetesen az az önkioldó is épen maradt. A landolás után főhősünk túl kába a becsapódástól (nem a mérgező füsttől), ezért nem tud vagy nem akar gyorsan kimászni. Türelmesen vár, vár míg jó mélyre nem merül a mentőkapszula, csak hogy megmutassa, milyen ép és egészséges tüdővel áldotta meg az író. A Bear Grylls féle juss el a civilizációba persze kimaradt. Nem csoda, hisz köztudott, hogy az édesvízi tavak mentén mindig sok ember él, csak ők akkor épp láthatatlanok voltak.